Egységesen játszottunk, nagy szívvel küzdöttünk és megérdemelten győztünk.
Noha a papírforma inkább az előző szezonban még az élvonalban vitézkedő „Kék Cápák” sikerét ígérte, a pontvadászatot két vereséggel nyitó SKSE a vasárnapi összecsapás elején hamar nyilvánvalóvá tette, hogy egyáltalán nem a kiállásért járó egy bajnoki pontért utazott, kalandos körülmények között, a Nyírségbe. A mieink – legutóbbi, gyakorlatilag már a félidőre elbukott TF elleni találkozójukkal ellentétben – ezúttal kimondottan koncentráltan, és intenzíven kezdtek, s a Lajsz - Vas-Teplán páros vezérletével rövid idő elteltével 9–3-ra, majd 12–5-re is elléptek. A nyitó negyed derekára mindazonáltal a vendéglátók is egyre inkább elkapni látszottak azt a bizonyos fonalat, igaz Boniferték sorozatos távoli találatai dacára, Lajsz erőteljes centerjátékával és Váits büntetőivel, egyelőre még sikerrel őrizgette három-ötegységnyi fórját a Dániel-csapat. A játékrész hajrájában ellenben mintha kezdett volna végképp átcsúszni az irányítás a rivális kezébe: az ex-tarjáni Geiger gyors egymásutánban az ötödik hazai triplát is a helyére küldte, Völgyi válasz nélkül maradt öt pontja pedig a pörgős és gólgazdag tíz perc végére immár a hazai gárda 27–25-ös vezetését eredményezte.
A rövid pihenőt követően azután, némileg váratlanul, jelentősen megváltozott a játék képe, az addigi látványos, „futós-lövöldözős” kosárlabda helyett valóságos állóháborúvá vált az újrakezdés után a védekezésre az addigiaknál lényegesen nagyobb hangsúlyt fektető együttesek küzdelme. A második felvonás közepéig szinte megmerevedtek a frontvonalak, a nyíregyháziak az első bő négy percben mindössze egyetlen duplát jegyeztek, amire a mieink három pontocskával válaszoltak. Amíg azonban a vendéglátók dobásai a folytatásban sem nagyon ültek (az első negyedbeli 5/7-es remeklés után 0/12-es mutató a félköríven túlról), Vas-Teplánék, védőmunkájuk hatékonyságának fenntartása mellett, a félidő hajrájára támadásban is újból belelendültek. Olyannyira, hogy az előkészítésben is jeleskedő Karanfilovszki, valamint a remek centerjátékokkal jelentkező Lajsz-Ormai duó sikeres befejezéseire alapozva egy 15-4-es záró futást produkáltak és a nagyszünetre 43–33-ra elhúztak.
A térfélcsere után eleinte váltott kosárszerzéssel lépegetett a két gárda, Tarján, Geiger és Füzi találatait a továbbra is kimagasló dobóformát mutató Vas-Teplán jobbára postafordultával megválaszolta. Ez a tarjáni szempontból idillinek mondható állapot egészen a harmadik felvonás közepéig tartott, amikor is az újabb sebességi fokozattal feljebb kapcsoló Horváth-legénység, egy 9–0-ás etapot produkálva, 42–53-ról pillantok alatt 51–53-ra zárkózott. A mieink által addig remekül kontrollált gyors hazai akciók a mérkőzés ezen szakaszában aggasztó módon megszaporodtak, s főként az agilisan kosárlabdázó Bus révén rendre kosárral zárultak. Meglehetősen kritikussá vált helyzetéből azonban együttesünk a folytatásban oly’ nagy sikerrel vágta ki magát, hogy az első kosarait a lehető legjobban időzítő Kalassai kettő, valamint Vas-Teplán és Hargitai egy-egy triplájával a következő néhány percben nem csak tökéletesen megtörte riválisa lendületét, de egy kései, 8–0-ás rohammal az utolsó rövid pihenőre vissza is állította a kétszámjegyű differenciát (56-67).
A negyedik periódus viszont megint picit nyögvenyelősebben indult fiaink számára: az első három és fél percben egyszer sem találtak a gyűrűbe, amit kihasználva újra közelebb lopakodott valamelyest a nyíregyházi gárda. Hargitainak végül 61–67-nél, egy remek kettő plusz egyes akcióval sikerült megtörnie a jeget, Váits pontos büntetői, valamint egy újabb Hargitai-villanás nyomán pedig az óriási szívvel küzdő, s a sorsfordító pillanatokban továbbra is rendre jó döntéseket hozó piros-fekete gárda kisvártatva már az addigi legnagyobb, tizenhárompontos különbséggel vezetett (61–74). Mivel pedig ennek java része, a remek napot kifogó Vas-Teplán idegnyugtató kosarainak hála, a végjáték kezdetére is megmaradt, a lefújáshoz közeledve már-már befutónak tűnt a Dániel-alakulat. Ámde ekkor a mezőnyben addig szinte észrevétlenül „elvegyülő” Nagy Simon egyszemélyes Cápamentő-akcióba fogott, s ritkán látható dobóparádét rendezve, zsinórban bevágott tizennégy pontjával az utolsó perc kezdetére visszarángatta a meccsbe az egészpályás letámadással szintén nyerőt húzó hazai csapatot. Óriási izgalmak közepette Geiger és a továbbra sem lankadó Nagy másodpercekkel a dudaszó előtt immár 82–83-ra hozták fel övéiket, ráadásul a vonalról addig 8/8-as mutatót produkáló Váits, előtte próbálkozó két társához hasonlóan, kettőből csak egy büntetőt értékesített. Így azután a találkozó szinte teljes egészében hátrányban játszó vendéglátók a maradék nyúlfarknyi időben a fordítást is megkísérelhették, ám Végső próbálkozása – a sors kései igazságszolgáltatásaként – elkerülte a meccs összeképe alapján a győzelemre riválisánál sokkal inkább rászolgáló együttesünk gyűrűjét…
Ami a folytatást illeti, a mieink kedden a Hepp Ferenc Amatőr Kupa keretében az NB II-es Malév SC otthonába látogatnak, majd a bajnokság negyedik fordulójában, szombaton, hazai pályán a Jászberényi KSE csapatával találkoznak.
NB I/B, Piros-csoport, 3. forduló
Hübner-Nyíregyháza Blue Sharks – Salgótarjáni KSE 82–84 (27–25, 6–28, 23–24, 26–17)
Nyíregyháza, Continental Aréna, 250 néző, vezette: Drenyovszki, Bács, Utasi.
Nyíregyháza: Végső 3/3, Bus I. 12, Füzi 5/3, Bonifert 6/3, TARJÁN 13/3. Csere: NAGY S. 20/12, GEIGER 16/6, Völgyi 5, Szobi 2, Vaskó, Magyari. Edző: Horváth Ákos.
Salgótarján: KARANFILOVSZKI 3, VAS-TEPLÁN 24/18, Cserényi Marcell 1, Hargitai 13/3, LAJSZ 13. Csere: VÁITS 13, Ormai 6, Kalassai 11/9, Monye M. Edző: Dániel Péter.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 5–12, 7. perc: 19–23, 14. perc: 29–28, 18. perc: 33–39, 24. perc: 39–50, 27. perc: 51–53, 33. perc: 61–67, 38. perc: 68–79.
Horváth Ákos: – Ha beesik az utolsó tripla, akkor az utolsó két perc alapján megérdemelt győzelmet arattunk volna, az első harmincnyolc perc alapján viszont nem, tehát nem a végén veszítettük el a meccset. Kijött az a „betegségünk", amit az első meccsen is csináltunk, rosszul dobtunk. Lélektanilag borzasztó helyzetbe kerültünk mínusz tíz pontnál, majd amikor felkapaszkodtunk, újra hármasokat kaptunk, ami padlóra küldött minket. Az akarással most sem volt probléma, de sok alapelvet tisztáznunk kell. Nincs idő ezen keseregni, jövő héten a bivalyerős Pécs ellen meg kell mutatnunk, hogy van tartásunk!
Dániel Péter: – Talán ellenfelünk nem számított arra, hogy ekkora sebességgel kezdjük a meccset, és ilyen tempó mellett ráadásul rendre jó döntéseket is hozunk. Jár a gratuláció a csapatnak, hiszen végre kijött az, amit nap, mint nap gyakorlunk. Az intenzitásunk hozta meg a győzelmet. Több játékos is karaktert mutatott a mérkőzés második felében, amikor a Nyíregyháza megközelített minket négy-öt pontra, mindig volt valaki, aki a csapat élére állt, ami tartást adott a többieknek is.
