Dániel Tamás klubmenedzser értékelése NB I/B-s felnőtt csapatunk idei szerepléséről.
– Az előző évekhez képest jóval szerényebb eredménnyel zárult számunkra a nemrég befejeződött szezont, ami azért valamennyire kalkulálható is volt, hisz’ múlt nyáron a korábbi sikergárda szinte valamennyi meghatározó tagja távozott Salgótarjánból.
– Akár azzal is kezdhetem, hogy eléggé fura volt az idei évünk, mert a bajnokságot gyakorlatilag három jól elkülöníthető részre lehet bontani. Mindjárt az elején fölteszem a kezem, mivel abban nagyrészt én vagyok a hibás, hogy ilyen nehezen állt össze a csapat, aminek, mint azt már többször elmondtam, egyetlen oka van: elvette a kedvem, hogy két év alatt kétszer buktuk el a bajnoki címet. Ezért későn kezdtük el a csapatépítést és ez rányomta a bélyegét az idény elejére, illetve a teljes őszi szezonra. December végéig hol győztünk, hol kikaptunk, amiből akár arra is lehetett következtetni, hogy majdcsak összeállunk.
– Az első kör végén ráadásul sikerül tovább erősíteni az együttest, ami ugyanakkor az eredményekben már egyáltalán nem tükröződött. Ön szerint minek volt betudható az alapszakasz második felében produkált mélyrepülés?
– Január elején valóban két minőségi játékos csatlakozott a kerethez, így okkal lehettünk optimisták. Új szerzeményeinknek viszont nem lettek készen időben a papírjaik, így a MAFC elleni idegenbeli mérkőzésen nem tudtak pályára lépni, és a foghíjas társasággal vereséget szenvedtünk. Azt gondolom, hogy ez a meccs, függetlenül attól, hogy utána megvertük a Honvédot, fordulópont volt a bajnokságban. Nagyrészt ugyan minimális különbséggel, de folyamatosan buktuk a meccseket, és fejben szétesett a társaság. Sajnos ez a kis közösség sem tudott úgy működni, hogy legalább az a néhány jó játékos egymást segítve küzdjön, mert voltak bomlasztó erők a társaságon belül. Azt is meg kell említenem, hogy mint utóbb kiderült, Harris rendkívül rossz edzettségi állapotban érkezett hozzánk, mivel legalább egy éve nem végzett rendes munkát, így az ő teljesítménye elmaradt a várttól. Heteknek, sőt hónapoknak kellett eltelnie ahhoz, hogy megláthassuk az igazi formáját, ami egyébként igazolta a róla szóló jó híreket. Most már akár azon is elgondolkodnék, hogy jövőre maradjon-e, de ez nyilván egy következő történet. Az biztos, hogy ha ő úgy játszik, ahogy a rájátszásban tette, akkor a négy között végezhettünk volna. De nem így lett, nyolc meccset buktunk zsinórban és ez megpecsételte a sorsunkat.
– Viszont miután véglegesen eldőlt, hogy a minimális célként megjelölt középházi rájátszásról is lemarad, szinte elfelejtett veszíteni a szezont végül zsinórban tíz győzelemmel befejező gárda. Mi volt az oka ennek a látványos pálfordulásnak?
– A középházi reményeinket végleg szertefoszlató békési fiaskó után közvetlenül jött egy bravúrgyőzelem a későbbi bajnok ellen, bár ehhez kellett egy nagyképű Debrecen is. Aztán megváltunk azoktól a játékosoktól, akik kifejezetten bomlasztóak voltak a csapaton belül és varázsütésre összeállt az együttes. Végre elkezdtünk egymásért kosárlabdázni, kiszolgálni a társakat, meglátni a helyzeteket és azt mondom, hogy még a védekezésünk is összeállt. Innentől kezdve csak az volt a kérdés, hogy hibátlanul meg tudjuk-e nyerni az alsóházi rájátszást és ezáltal a csoportot is. Ez sikerült, és azon felül, hogy némi gyógyír a sebekre, már a vége felé néha jó volt nézni a csapat játékát is. Hogy ez mire lesz elég, azt szerintem hamarosan láthatjuk.
– A csapat szereplésének áttekintése után nézzük az egyéni teljesítményeket, s kezdjük talán azokkal, akik, ilyen-olyan okokból, a szezon közben hagyták el az együttest.
– A menet közben távozók közül Szabó Rolandot kifejezetten sajnálom, mert ettől lényegesen jobb játékos lehetne, de túl sokat hagyott ki és ezt ő is tudta, ezért rendkívül korrekten és becsületesen feltette a kezét és elköszönt. Az amerikai Moore-t mi küldtük el, mert egyszerűen kezelhetetlen volt az öntörvényű magatartása, ami bomlasztóan hatott a csapatra. Szerintem egyébként összességében sokkal jobban jártunk Harris-szel. Tóth Richárdról sokat nem érdemes beszélni, mert neki egyszerűen fogalma sem volt arról, hogy hol van, mit kellene csinálnia, mi a kötelessége, úgyhogy hagyjuk is. Blaskovits László már egy összetettebb problémacsomag, mert a teremtő rendkívül jó képességekkel áldotta meg, de hát ha valamiből sokat adnak, akkor valamiből el is vesznek. Egyszerűen képtelenek voltunk az állandó dumálását leállítani, mindig mindenki hibás volt, persze rajta kívül. Ráadásul a várost, a szurkolóinkat is megsértette. Itt jegyzem meg még egyszer, hogy rendkívül helytelenítem, ha a drukkerek szereptévesztésből megpróbálnak olyan dolgokba beleszólni, amihez nincs közük. Annyiban viszont hálás vagyok nekik, hogy az ő reakciójuk robbantott ki egy olyan konfliktust, aminek a végén elküldtük a játékost. Vele együtt távozott az öccse, Balázs is, akiről gyakorlatilag semmit nem tudtunk kideríteni az itt töltött néhány hét alatt. Az biztos, hogy innentől kezdve játszott másként a csapatunk.
– Ezzel akkor át is térhetünk azokra, akik végigküzdötték a bajnokság második felét.
– Béres Dávid volt az egyik legstabilabb pontja az együttesnek. Mint csapatkapitány a játékon kívül még megpróbált a társakra is hatni, ami vagy sikerült, vagy nem. Jó ember, hosszútávon szerettem volna rá számítani, de családi okok miatt távozik. Ha úgy alakul szívesen látjuk ismét Salgótarjánban. Csapai Péterről már rengetegszer leírták, hogy az egyik legnagyobb tehetség, de ahhoz, hogy ez be is bizonyosodjon, sokkal koncentráltabban és tudatosabban kell pályára lépnie, kosárlabdáznia. Nyilván az sem tett jót a teljesítményének, hogy gyakorlatilag én csavartam ki a pincértálcát a kezéből, amit közel egy éve szorongatott, és tereltem vissza a kosárlabda sportba. Én továbbra is nagy lehetőséget látok benne, így meg is egyeztünk a következő szezonra. Szintén marad nálunk Jakab Péter is, aki január elején érkezett. Régóta „fentem rá a fogam”, mert meggyőződésem volt, hogy Kecskeméten sokkal kevesebb lehetőséget kap, mint amennyit megérdemelne. Csendes, szolid srác, de a pályán tud küzdeni, harcolni és bízom benne, hogy az egyik leginkább húzójátékosunk lesz. Szintén megegyeztünk Mucsibabics Momciloval is, aki talán a legtöbbet fejlődött ebben az évben. Róla is jókat tudok mondani, annak ellenére, hogy néha rossz döntéseket hozott a pályán, de ezen lehet javítani. Szeret itt lenni, és ez látszik a hozzáállásán. Biztos vagyok abban, hogy beljebb leszünk vele. Természetesen marad Dániel Péter is, aki sajnos épp az elmúlt hetekben esett át egy újabb térdműtéten, így a nyáron sokat kell neki dolgoznia ahhoz, hogy teljes értékű munkát tudjon végezni a felkészülés elejétől. Az ő játékára nagyon rányomta a bélyegét, hogy szinte végig sérülésével kínlódott, de egy csupa szív igazi csapatember, aki jól össze tudja terelni a társaságot. Debreceni Gergővel még beszélgetünk, majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle. Ő is egy nagyon pozitív fickó, de valamiért nem tudta kihozni magából a töredékét sem annak, ami benne van, és amit két-három mérkőzésen megvillantott. Dash Harris ízig-vérig profi, de hiba volt tőle, hogy rendkívül aluledzetten érkezett hozzánk. Amikor utolérte magát, akkor viszont tarthatatlanná vált, kintről-bentről veszélyes volt a gyűrűre és a védekezésbe se aludt bele. Rajta, illetve a külföldi személyén gondolkodunk, de ezzel még ráérünk foglalkozni. Mindenféleképpen meg kell említenem a helyi fiatalokat is, akik közül Benedek Dávid tudta vállalni a folyamatos munkát és ez meg is látszott a teljesítménye javulásán. A jövő évben is örömmel számítunk rá. Czikora Márknak és Dudoma Tamásnak is köszönöm, hogy tanulás és munka mellett segítettek nekünk, ha jövőre is lesz rá lehetőségük, szívesen látjuk őket.
– A szakmai stáb munkáját miként értékeli?
– Mindenekelőtt köszönetet kell mondanom Molnár Istvánnak, hogy kisegített minket tavaly nyáron és végigküzdötte ezt az évet, ami egyrészről, és itt a háttérre gondolok, nem volt nehéz, viszont szakmailag felért egy vesszőfutással. Megpróbálta az összes rutinját, tapasztalatát bevetni, de sajnos néha ez is kevésnek bizonyult. Remélem, jó helyen tudja folytatni. Szabó Zoltán jól ellátta a másodedzői feladatokat, bár az edzéseken néha még a játékba is be kellett szállnia. Viszont úgy gondolom, hogy a jövőre nézve kevesebb terhet kell vállalnia, mert így jóval hasznosabb munkát tud majd végezni. A felnőtt csapatnál a másodedzői feladatokat szeretnénk, ha a jövő évben is ellátná.
– A vezetőedzői poszton viszont, amint az a fentiekből is kitűnik, változást terveznek.
– Elindítunk egy hároméves szakmai programot, ami a nagycsapatra, a teljes utánpótlás bázisra és a fejlesztésekre, beruházásokra is vonatkozik. Egy megújult szakmai stábbal vágunk neki ennek a munkának, amitől azt várjuk, hogy a második, de legkésőbb a harmadik év végén esélyünk legyen ismét az élvonalba jutásra, illetve az utánpótlásunk mennyiségben és minőségben javuljon, és az országos eredményeink is jobbak legyenek. Lényegesen tudatosabb, akár azt is mondhatom, hogy erőszakosabb stratégiát építünk, amihez megpróbáljuk megtalálni a megfelelő embereket.
– Esetleg már nevesíteni is tud közülük néhányat?
– Az SKSE felnőtt csapatának vezetőedzője a 2017-2018-as bajnokságban Ughy Albert lesz. Bucit, úgy gondolom, nem kell bemutatni a tarjáni szurkolóknak, hisz’ közel egy évtizedet eltöltött nálunk és az egyesület NB I-es pontlistáját még mindig ő vezeti. Nagyon készül a feladatra, és biztos vagyok benne, hogy mindent megtesz majd a sikerért. Szakmailag őt hivatott segíteni, de nyilván elsősorban a pályán belülről, Surmann Péter és Surmann Gábor. Velük két rendkívül sikeres évet küzdöttünk végig, ahol két bajnoki címet nyertünk az NB I/B-ben, bár a másodikért csak ezüstérmet adtak. Ők is nagy tervekkel térnek vissza, amiket maradéktalanul végre akarnak hajtani, tehát a hároméves programunk egyik alapját képezik. Nyilván elsősorban játszani fognak, de a szakmában is segítenek, illetve utánpótlás csapatokat is vállalnak majd. Rajtuk kívül egy fiatal játékost tudok még megemlíteni, akivel megegyeztünk. Joó Tamásnak hívják, 19 esztendős, 196 centi magas és a 3-4-es poszton vethető be. Ő tiszaújvárosi nevelésű kosaras, de most Oroszlányból érkezik hozzánk. Több játékossal tárgyalunk még, különböző posztokra, de ezek a megbeszélések még nem zárultak le. A fejleményekről természetesen folyamatosan tájékoztatjuk majd szurkolóinkat.
– Eldőlt már, hogy a következő idényben melyik pontvadászatban szerepel az SKSE csapata?
– Nagy valószínűséggel az NB I/B második csoportjában, de minden csak a nevezésnél fog kiderülni, hisz’ nagyon sok együttes nem akarja vállalni ezt a rendszert, ami által rendkívül megnövekednének az utazási és rendezési költségek. Ha a második csoportban kell indulnunk, akkor nyilván nem lehet más célunk, mint az azonnal feljebb lépés és a következő év újabb lépésének megalapozása.
A számok tükrében
17. Salgótarján 30 15 15 2345–2300 45
otthon 15 11 4 1211–1089 26
idegenben 15 4 11 1134–1211 19
Mérkőzésről mérkőzésre
Alapszakasz, Keleti csoport. 1.: Bp. Honvéd (i) 65–82. 2.: Óbudai Kaszások (o) 79–78. 3.: Miskolc (i) 67–90. 4.: Vásárhely (o) 85–96. 5.: Tiszaújváros (i) 68–76. 6.: Eger (o) 77–66. 7.: Nyíregyháza (i) 69–82. 8.: Nagykőrös (o) 63–60. 9.: Békés (o) 63–51. 10.: Debrecen (i) 54–95. 11.: MAFC II. (i) 68–73. 12.: Bp. Honvéd (o) 71–60. 13.: Óbudai Kaszások (i) 70–80. 14.: Miskolc (o) 74–78. 15.: Vásárhely (i) 87–95. 16.: Tiszaújváros (o) 72–75. 17.: Eger (i) 62–65. 18.: Nyíregyháza (o) 82–85. 19.: Nagykőrös (i) 72–79. 20.: Békés (i) 73–89. 21.: Debrecen (o) 83–81. 22.: MAFC II. (o) 89–69. Rájátszás, 17-24. helyért. 1.: Soproni MAFC (o) 81–74. 2.: Alba Fehérvár II. (i) 121–77. 3.: Budafok (o) 90–78. 4.: Baja (i) 84–68. 5.: Soproni MAFC (i) 79–69. 6.: Alba Fehérvár II. (o) 100–62. 7.: Budafok (i) 95–91. 8.: Baja (o) 102–76.
Akik a szezonban pályára léptek
Benedek Dávid (6 mérkőzés/6 pont - 1-es pontátlag), Béres Dávid (29/247 - 8,5), Blaskovits Balázs (3/0 - 0), Blaskovits László (23/355 - 15,4), Czikora Márk (4/3 - 0,8), Csapai Péter (30/314 - 10,5), Dániel Péter (25/117 - 4,7), Debreceni Gergő (30/158 - 5,3), Dudoma Tamás ( 4/2 - 0,5), Harris, Dash (18/337 - 18,7), Jakab Péter (19/387 - 20,4), Kolarics Dániel (2/2 – 1), Moore, William (10/196 - 19,6), Mucsibabics Momcilo (30/155 - 5,2), Szabó Roland (10/44 - 4,4), Tóth Richárd (14/22 - 1,6).
