Csapatunk újdonsült vezető-edzője, Ughy Albert terveiről, várakozásairól.

 

– Játékosként 2013-ban búcsúztál el Salgótarjántól, azt követően miként alakult pályafutásod?

– Előbb fél évre visszatértem nevelőegyesületemhez, a Malévhoz, majd 2014 februárjában az oroszlányi együtteshez igazoltam, mellyel az idény végén megnyertük az NB II-es bajnokságot. Ezt követően még két évig játszottam a második vonalban, ahol a 2015-2016-os idényben ezüstérmesek lettünk az OSE-vel. Ekkor döntöttem úgy, hogy felhagyok az aktív kosárlabdázással.

– Mikor és milyen sugallatra adtad a fejed az edzősködésre?

– Az Oroszlányban eltöltött második B-csoportos évben az U12-es csapat trénere voltam, s már akkor nagyon megtetszett ez a fajta munka. Mivel pedig tudtam, hogy játékos pályafutásomból már nincs sok hátra, innentől tudatosan készültem az edzői pályára.

Hol gyakoroltad eddig a szakmát?

– A 2016-2017-es szezonban az OSE felnőtt B-csoportos csapatának lettem a másodedzője, s itt többek között a keret fiatal játékosainak egyéni képzéséért feleltem. Ezt a feladatkört különösen kedveltem. Azt azért hozzátenném, hogy az elején nem volt könnyű kezelni azt a helyzetet, hogy miközben a felnőtt csapatból többekkel nemrég még együtt játszottam, egyik napról a másikra átkerültem a vonal „túlsó” oldalára. De, azt gondolom, ebből a szempontból is hasznos tanulságokkal szolgált az előző idény, igaz így utólag visszatekintve néhány dolgot talán már másképp csinálnék. Szakmai fejlődésemet elősegítendő januárban az Egis Körmend élvonalbeli csapatánál is jártam egy egyhetes „tanulmányúton”. Jó volt belelátni az egyik legpatinásabb magyar klub életébe, részt venni az edzéseken, videós elemzéseken, szakmai eligazításokon. Összességében tehát rengeteg tapasztalatot szereztem az elmúlt évben.

– Hogyan fogadtad a salgótarjáni megkeresést, sokat vacilláltál, mielőtt igent mondtál a felkérésre?

– Már január környékén megfogalmazódott bennem, hogy nem maradok Oroszlányban és mindenképpen váltani szeretnék. Így mondhatni kapóra jött a tarjáni megkeresés, ami eleinte, bevallom, kissé meglepett. Mielőtt igent mondtam volna sokat beszélgettünk a vezetőkkel a csapatról, játékosokról, célokról, s ezek alapján úgy ítéltem meg, hogy ez egy jó lehetőség lehet számomra. Döntésem meghozatalában természetesen az is segített, hogy jól ismerem a környezetet, a várost, a szurkolókat.

– Figyelemmel kísérted az utóbbi időben az SKSE szereplését?

– Természetesen minden klubnak követem az eredményeit, szereplését, ahol valaha játszottam, szerintem ez így helyes. A játékosok nagyobb részét személyen is ismerem, Dániel Petit például öt éves kora óta... Ahogy pedig egyre inkább körvonalazódott, hogy az SKSE együttesénél folytatom, a tavalyi szezon több mérkőzését is megnéztem felvételről.

– Ezek alapján milyen tapasztalatokat sikerült leszűrnöd a gárda állományáról?

– A továbbra is Salgótarjánban szereplő játékosok közül Jakab Péter szerintem egyértelműen a B-csoport egyik legjobb kosarasa, de ha megtaláljuk az igazi helyét, akkor Csapai Péter is igen hasznos tagja lehet csapatunknak, akárcsak Dániel Peti, aki rengeteget fejlődött az elmúlt évek alatt. Mucsibabics Momcilót ugyan személyesen még nem ismerem, de látszik rajta, hogy igazi „melós” játékos, az ilyen típusú emberekre pedig minden gárdának szüksége van.

– Már több új játékos érkezése is nyilvánosságra került, a Surmann-testvérek és Joó Tamás után legutóbb Sonyák Béla szerződtetését jelentették be. Róluk mit kell tudni?

– Azt hiszem a Surmann fivéreket senkinek sem kell bemutatni, megmondom őszintén, a döntésemnél sokat nyomott a latban, mikor megtudtam, hogy ők is Tarján felé veszik az irányt. Az ő mentalitásuk és hozzáállásuk a kosárlabdához sokaknak példaértékű lehet, ezen felül igazi győztes típusok és őszinte emberek, ami nálam az egyik legfontosabb dolog! Akik régebb óta követik a magyar kosárlabdát, azok számára Sonyák Béla neve sem ismeretlen. Szolnokon nevelkedett, aztán évekig játszott Körmenden, míg legutóbb Oroszlányban szerepelt. Volt szerencsém fél évet együtt játszani vele, mind a pályán, mind azon kívül nagyon jó volt a kapcsolatunk. Szerintem az egyik leggyorsabb magyar kosárlabdázó, akinek igen jó keze is van, ezen felül remek védő. Az 1-3-as poszton bevethető, s nagyon örülök, hogy a sorainkban tudhatjuk. Joó Tamás egy fiatal, jó adottságokkal rendelkező játékos, aki hármas és négyes poszton is otthonosan mozog. Az elmúlt évben a MAFC-nál, illetve Oroszlányban nem sok lehetőséget kapott, azonban én azt gondolom, hogy sokkal, de sokkal több van benne, amit reményeim szerint idén bizonyítani is fog. Persze vannak még hiányosságai, sokat kell dolgoznia, de mindenképpen fontos szerepet szánok neki a jövőben.

– Bővülhet még a keret, várható további, esetleg külföldi, érkező?

– Igen, a belső posztokra tervezzük egy idegenlégiós szerződtetését, de ezzel kapcsolatban egyelőre nem tudok konkrétumokról beszámolni. Ezen kívül még egy 1997 után született magyar játékost kívánunk igazolni, és a célok között szerepel, hogy két-három helyi fiatal is velünk dolgozzon.

– Milyen stílusú csapatot szeretnél kialakítani?

– Erről részletesen még nem igazán akarok beszélni, előzetesen talán annyit, hogy bár mint tudjuk mindennek az alapja a védekezés, ennek ellenére azt mondom, a támadójátékkal többet fogunk foglalkozni… Amit még fontosnak tartok, hogy szeretnék egy jó közösséget építeni, ahol a játékosoknak a kosárlabda az első, s ahol egyénileg és csapatszinten is fejlődni tudnak, és segítik is egymást ebben.

– Mikor kezdődik a felkészülés, körvonalazódik már a program?

– Az alapozó munkát augusztus 7-én kezdjük, ez már szinte biztos. Szeretnék a bajnoki rajt előtt hat-hét edzőmérkőzést játszani, ezek lekötése is folyamatban van.

– Az egyesületi vezetés rövidtávú célként az NB I/B felsőházába jutást jelölte meg, ehhez a csapatnak a Zöld-csoportban az első-második helyek egyikén kell végeznie. Megoldható a feladat?

– Azt szoktam mondani, hogy inkább szerényen legyünk elsők, mint nagyképűen másodikok… De, igen, egyértelműen a feljutás az elsődleges cél.

Névjegy

Ughy Albert

Születési idő: 1979. július 21. Magasság: 180 cm. Poszt: irányító, hátvéd.

A játék alapjait a Malév SC-ben elsajátító villámléptű irányító 2000 januárjában a Hódmezővásárhely élvonalbeli csapatától igazolt a Fekete Sasok együtteséhez, s a következő években az NB I/B-s alakulat abszolút kulcsjátékosává vált. 2003 nyarán azonban a szépreményű gárdával együtt ő is Egerbe költözött, ahol társaival már az első évben feljutást ünnepelhetett. Salgótarjánba 2006-ban tért vissza először, majd újabb hevesi kitérőt követően, 2009-ben másodjára. Nyolc idény alatt összesen 160 bajnokit játszott és 2965 pontot szerzett (NB I/A: 15/36; NB I/B: 97/1689; NB II: 48/1240) tarjáni színekben.

Következő mérkőzés

Salgótarjáni KSE

Budapesti Honvéd SE

2021. május 7., péntek, 17.00 óra

Salgótarjáni KSE (2020/2021)

SKSE... több, mint kosárlabda! Mert Salgótarján megérdemli!

Legutóbbi cikkek

Kapcsolat

Cím: 3100 Salgótarján
Mártírok út 1.

Mobil: +36 70 366 9127

Email: .