A győztes idénynyitót követően szombaton Egerben folytatja szereplését együttesünk.
A Leányka úti sportcsarnokban 17 órakor kezdődő összecsapás előtt, amolyan kedvcsinálóként, az alábbiakban a két gárda Egerben lejátszott NB I/B-s bajnoki mérkőzéseit gyűjtöttük csokorba.
2008/2009
2009. február 21.
EKF-Hész Gépszolg Eger – Wamsler SE-Salgótarján 86–89 (25–20, 17–24, 25–14, 19–31)
Eger, Kemény Ferenc Sportcsarnok, 400 néző, vezette: Gál J., Fodor A. Eger: UGHY 20/9, ZSÍROS 16/9, Máté 10/6, Zsemlye 9, RUSZNÁK 20/3. Csere: dr. Sneider 9/6, Sütő 2, Szerdahelyi. Edző: Széles Kovács Gyula. Salgótarján: Kolarics 12, SEBŐK 26/6, Gorszkij 7, HARTVICH 16, VAVRA 16. Csere: Wehner 12, Kiss K. Vezetőedző: Dániel Tamás. Edző: Borisz Maljkovics. Az eredmény alakulása. 4. perc: 9–7, 8. perc: 20–18, 14. perc: 30–32, 17. perc: 36–38, 20. perc: 42–44, 25. perc: 58–44 (!), 28. perc: 64–50, 34. perc: 75–65, 37. perc: 80–75, 39. perc: 80–83. Kipontozódott: Rusznák (39.), Zsemlye (40.). Kiállítva: Ughy (39.), ill. Hartvich (39.).
A mieink jelenlegi vezetőedzője, az akkortájt Hevesben vitézkedő Ughy Albert nagyszerű rajtot vezényelt az egrieknek, ám a két gárda első hevesi NB I/B-s összecsapásnak félidejében már a főként a Sebők-Hartvich páros eredményességére építő vendégek vezettek (42–44). A harmadik negyed eleje ugyanakkor valóságos rémálommal ért fel a tarjániak számára, akik kezdésként egy lélekromboló, 0–16-os sorozatot produkáltak. A folytatásban Vavra és Sebők jóvoltából azért a mieinknek sikerült alaposan meglódítaniuk kátyúba ragadt szekerüket, így a drámaiságában talán még az őszi, nógrádi odavágón (akkor a rendes játékidő utolsó öt percében tizenkét pontos hátrányt dolgoztak le Szabó Zoltánék, hogy aztán hosszabbítás után végül tizennéggyel nyerjenek) látottakat is felülmúló finis 80–77-es állásnál következett el. A végjáték első fontos momentumát egy páros kiállítás jelentette: Ughy és Hartvich „összezördülését” követően mindkét renitenst a lelátóra parancsolták a sípmesterek. A vezérüket vesztő főiskolások ugyan a hátralévő időben is minden tőlük telhetőt megtettek, ám az egyaránt négy-négy kulcsfontosságú szabaddobást értékesítő Kolarics és Sebők higgadtsága végül a Wamsler SE javára döntötte el a küzdelmes meccset.
– A hagyományokhoz híven egy nagyon parázs, fordulatokban gazdag mérkőzést játszottunk az Egerrel és a bajnoki hagyományoknak megfelelően a végén mi nyertünk. Aki nem látta, el sem tudja képzelni, hogy milyen hatalmasat küzdött a csapat. Tényleg felejthetetlen élmény volt ez a mérkőzés – értékelt a lefújás után Dániel Tamás vezetőedző, akinek együttese az idény végén, a fináléban a SMAFC ellen 2-1-es összesítéssel alulmaradva, a második vonal második helyén zárt. (Igaz a soproniak visszalépése miatt, a következő idényben már az élvonalban szerepelhetett)
2011/2012
2011. december 17.
EKF-Eger-Hész – Konecranes-Salgótarjáni KSE 77–71 (16–18, 18–18, 19–22, 24–13)
Eger, Leányka út, 300 néző, vezette: Bognár T., Válé F., Gaál I. Eger: KRASZNAI 20/12, ERDEI 17/12, MÁTÉ 22/9, ZSEMLYE 5, KOVÁTS R. 13. Csere: Szarvas P., Klepej, Szerdahelyi. Edző: Váczi Péter. Salgótarján: SURMANN P. 14, Sebők 14, KOCSIS 17/9, Hartvich 9/3, Godena 5. Csere: LIKÁR 9/3, Surmann G. 1, Tarabus 2. Edző: Dániel Tamás. Az eredmény alakulása. 4. perc: 9–6, 8. perc: 16–12, 14. perc: 20–23, 18. perc: 27–27, 24. perc: 45–41, 28. perc: 50–53, 32. perc: 53–60, 35. perc: 61–64, 38. perc: 73–68. Kipontozódott: Sebők (40.).
Bajnokesélyes együttesekhez méltó kiegyenlített, nagy csatát hozott a tabella első két helyezettjének rangadója, melyen, ahogy mondani szokás, elsősorban a játék küzdő jellege domborodott ki. Az első három felvonásában jobbára fej-fej mellett, váltott vezetéssel haladtak a csapatok, a negyedik negyed elején viszont a Kocsis tripláival és Godena centergóljaival hét ponttal ellépő tarjániak akár el is dönthették volna a találkozó sorsát, ehelyett néhány fegyelmezetlenséggel, illetve ki nem kényszerített hibával szinte saját maguk hozták vissza a meccsbe a Krasznai-Erdei-Máté hátvédsor vezette egrieket. Amit a mieink, s igazán a hazaiak sem tudtak megtenni, az egálról induló végjátékban megtették az ekkor szinte minden ítéletükkel a piros-feketéket sújtó játékvezetők, akik - az addig szépen felmondott leckébe épp a legrosszabbkor belebakizó vendéggárda nem elhanyagolható közreműködésével - két pontot tettek az „ajándékért” kétség kívül derekasan megdolgozó egriek karácsonyfája alá.
– Sajnálom, hogy azokban a fontos pillanatokban, amikor elléphettünk volna az Egertől és bebiztosíthattuk volna a győzelmet, kiengedtünk, nem tudtunk eléggé koncentrálni és fegyelmezetlenségeinkkel gyakorlatilag odaadtuk a mérkőzést az ellenfélnek. Azért mondom, hogy odaadtuk, mert véleményem szerint a találkozó nagy részében mi irányítottuk a játékot. Nyilván le fogjuk vonni a tanúságokat és megyünk előre – szólt Dániel Tamás értékelése. Ami azt illeti a fájó pofon után a mieink olyan szinten „irányba álltak”, hogy következő tizennyolc összecsapásukból tizenhetet (!) megnyerve – a döntőben a Baját 2-0-s összesítéssel elsöpörve – végül egészen a dobogó tetejéig száguldottak…
2012/2013
2013. február 23.
EKF-Eger-Hész – Konecranes-Salgótarjáni KSE 42–68 (5–18, 19–14, 4–21, 14–15)
Eger, 200 néző, vezette: Gál J., Mester, Kapusi. Eger: Erdei 7/3, Krasznai, Baumann 3, Kováts R. 7, Zsemlye 7. Csere: Máté B. 2, Klepej 8/6, Szarvas P., Farkasinszki 6, Szerdahelyi, Varga I., Csabák Balázs 2. Edző: Váczi Péter. Salgótarján: SURMANN P. 14/3, UGHY 11/9, GORSZKIJ 12/6, GODENA 8, LIKÁR 5. Csere: Sebők 12/3, Kiss K. 4, Szabó Z. 2, Dániel P., Stork D. Edző: Dániel Tamás. Az eredmény alakulása. 4. perc: 3–7, 8. perc: 3–14, 14. perc: 15–21, 18. perc: 20–30, 24. perc: 26–40, 28. perc: 28–48, 34. perc: 29–58, 38. perc: 38–68. Kipontozódott: Likár (40.).
A Keleti csoport második helyének (az elsőt ugyanis már jóval korábban lestoppolták a Sztojan Ivkovics vezette, A-csoportos feltételekkel és kerettel dolgozó kecskemétiek) megszerzése szempontjából nagy fontossággal bíró Észak-magyarországi derbin a tartalékos összeállításban szereplő, kulcsemberei közül Hartvich Tamást és Surmann Gábort is nélkülöző SKSE végig vezetve, minden várakozást felülmúló magabiztossággal gyűrte le a „kosár ellen beoltott” egri együttest. A védekezésben szinte tökéleteset nyújtó, mindössze negyvenkét kapott pontjukkal mindmáig élő csapatcsúcsot felállító tarjániak támadásban ugyan ezúttal nem brillíroztak, ám Surmann Péter, Gorszkij Jaroszlav, vagy éppen az ekkortájt már ismét a piros-feketéket erősítő Ughy Albert személyében mindig megtalálták azt az embert, aki egy-egy döccenőt követően tovább tudta lendíteni az együttes szekerét.
– Sajnálom, hogy a hazai csapat idegessége néha átragadt ránk és nem tudtunk az egész mérkőzés alatt egyenletes teljesítményt nyújtani, mert így nem jöhetett ki a valós különbség a két együttes között. Reményeim szerint az utolsó, Baja elleni hazai alapszakasz-mérkőzésen is győzni tudunk, s ezáltal kedvező pozícióból várhatjuk majd a nyugati csapatokat – nyilatkozta Dániel Tamás, akinek reménye nem volt sem vak, sem csalfa: a mieink nem csak a Baján, de a másik csoport legjobbjain is könnyedén átléptek (egyetlen vereségüket a híres-hírhedt, félbeszakadt törökbálinti összecsapás kapcsán játék nélkül szenvedték el), s ismét bemasíroztak a döntőbe. Más kérdés, hogy ott „csupán” megszorongatniuk sikerült az aranyérmet hibátlan teljesítménnyel besöprő kecskemétieket…
2013/2014
2014. január 8.
EKF-Eger-Hész – Konecranes-Salgótarjáni KSE 95–89 (27–21, 26–23, 14–18, 15–20, 13–7) - hosszabbítás után.
Eger, Leányka út, 100 néző, vezette: Vida B., Minár, Vida J. Eger: ERDEI 28/6, Klepej 3, Máté B. 11, ZSEMLYE 14, GARAMVÖLGYI 30. Csere: Jakab Zs. 2, Szerdahelyi 4, Baumann 3. Edző: Váczi Péter. Salgótarján: Krasznai 7, SEBŐK 23, GORSZKIJ 24/6, KOVÁTS R. 16, Mitics. Csere: Schéda 5/3, Borszéki 5, Czuprák 6, Oluic, Szabó Z. 3/3. Edző: Kis Sándor. Az eredmény alakulása. 4. perc: 12–6, 8. perc: 19–14, 14. perc: 34–33, 18. perc: 45–39, 24. perc: 59–53, 28. perc: 65–58, 34. perc: 73–69, 38. perc: 77–73, 40. perc: 81–77, 42. perc: 87–84, 44. perc: 91–85. Kipontozódott: Mitics (25.), Kováts R. (40.), Jakab Zs. (40.).
Az első félidőt alaposan elrontó, szinte végig az eredmény után futó piros-feketék a fordulást követően, különösen védekezésben, nagy energiákat mozgósítottak a felzárkózás érdekében, s bár erőfeszítéseiket a rendes játékidő utolsó pillanataiban – Schéda triplájának és Sebők jó büntetőzésének köszönhetően – siker koronázta, egyenlítésükhöz a végjátékban megremegő hazaiak sorozatos hibái is kellettek. Hiába mentették azonban látszólag kilátástalan helyzetből hosszabbításra a partit, a ráadásban nem tudunk élni lélektani előnyünkkel a mieink, így ezúttal a főként Erdei és Garamvölgyi ponterősségére építő egriek sikerét hozta a szomszédvári derbi.
– Az első két negyedben az Eger jól használta ki védekezési hibáinkat, s bár a második félidőre rendeztük hátsó sorainkat, a rendes játékidő végére kialakult döntetlen állás így is számunkra volt hízelgő. Sajnos a hosszabbításban kiengedtük a kezünkből a kezdeményezést, a hazaiak pedig elrontott támadásaink után szerzett kontragólokkal olyan előnyt harcoltak ki, amit a hátralévő kevés időben már nem sikerült ledolgoznunk. Bár az eredménnyel természetesen nem vagyok elégedett, a csapat hozzáállására ezúttal nem lehetett panaszom, hiszen minden pályára lépő megtette, amit tudott. Ma ez ennyire volt elég – sokkal többre később sem, tehetjük hozzá Kis Sándor vezetőedző értékeléséhez, hisz’ a tarjáni alakulat a Keleti-csoportban mindössze a hetedik, míg a rájátszást követő végső összevetésben a tizennegyedik helyen végzett… (Ez volt egyébiránt az egyetlen olyan idény a felek közös NB I/B-s történetében, amikor – a végül hatodikként befutó – egriek az SKSE elé kerültek…)
2014/2015
A két gárda Egerbe kisorsolt bajnokiját a hevesiek teremproblémái miatt, a felek megállapodása alapján, 2015. március 14-én Salgótarjánban játszották le és az idény végén egy csalódást keltő bronzérmet begyűjtő SKSE (Szabó P. 13/3, MADÁR 15/3, Pribics 12/3, TUTUS 17, VULETICS 17; Dániel P. 5/3, Papp I. 4, Schéda 4, Oluic, Gorszkij. Edző: Papp Attila) 87–74-es győzelemmel zárta a papíron idegenbeli fellépésként számon tartott meccset.
2015/2016
2015. december 17.
EKF-Eger-KOK SE – Konecranes-Salgótarjáni KSE 77–69 (22–18, 16–17, 12–18, 27–16)
Eger, Leányka úti Sportcsarnok, 100 néző, vezette: Menyhárt, Gyuris, Zalai. Eger: Jakab Zs. 8/3, Megyes 2, MÁTÉ B. 27/3, Csákvári 4, VARGA I. 9. Csere: CSABÁK 15/3, TÓTH Z. 8/6, Nemes 4/3, Frey, Beák. Edző: Váczi Péter. Salgótarján: Szabó P. 15/3, Dániel P. 6/6, MADÁR 25/12, Schéda 2, Varga M. 5. Csere: Oluic 8/6, Helmeczi 2, Pável, Béres 2, Czuprák 4. Edző: Czigler László. Az eredmény alakulása. 4. perc: 9–5, 8. perc: 16–14, 14. perc: 28–26, 18. perc: 33–30, 24. perc: 48–43, 29. perc: 50–51, 34. perc: 58–59, 38. perc: 65–68. Kipontozódott: Csákvári (32.), Helmeczi (39.).
A listavezető SKSE ugyan abszolút esélyesként érkezett Egerbe, ám a 2-6-os mérleggel szerénykedő Váczi-tanítványoknak sikerült alaposan meglepniük a könnyed karácsonyi kirándulásra számító piros-feketéket. A kétségtelenül gyengébb játékerőt képviselő, viszont sokkal lelkesebb és tettrekészebb házigazdák az első három felvonásban szinte végig vezettek, s bár a nagy szenvedések árán fordító tarjániaknak a záró negyedben esélyük adódott eldönteni a meccset, azt végül helyettük – a Helmeczi óriási fegyelmezetlenségét sorsdöntő szituációban hét ponttal megbüntető – Máté-Csabák páros tette meg.
– Az egriek nagyon jól felszívták magukat erre a meccsre, az eddig látottakhoz képest egy sokkal agresszívebb védekezést mutattak be, a játékvezetői felfogás pedig ezt engedte. Nem gondolom, hogy lebecsültük volna ellenfelünket, nem is ezzel volt a gond, hanem, el kell ismerni, a hazaiak remekül küzdöttek, a szabad labdák megszerzésébe sokkal több energiát fektettek és összességében megérdemelten nyertek. Az ünnepek előtt ez a vereség egy kicsit elrontotta a „szájunk ízét”, de bízunk benne, hogy ebből a kudarcból már olyan szinten tudunk majd tanulni, hogy ebben a szezonban, a céljaink elérése érdekében, több hasonló hibát már nem fogunk elkövetni – foglalta össze a találkozó tanúságait, a megszólalás jogáról „jobb a békesség” alapon lemondó Czigler László vezetőedző helyett, Ferenczi Tamás szakmai tanácsadó. A pofon kétségtelenül józanítóan hatott a mieinkre, hiszen Szabó Péterék következő tizenhat meccsükből tizenötöt megnyerve beverekedték magukat a bajnokság elődöntőjébe – igaz ott a Surmann-testvérek vezette Vasas kettős győzelemmel véget vetett a tarjáni aranyreményeknek…
2016/2017
2017. február 25.
EKE Eger KOK – Salgótarjáni KSE 65–62 (22–15, 12–15, 11–19, 20–13)
Eger, 150 néző, vezette: Jurák, Bátovszky, Győrki. Eger: Tóth Z. 11, CSABÁK 11/6, Szabó G. 3, Varga I., Csákvári 10/6. Csere: ILLÉS B. 10, JAKAB Zs. 20/3, Fülöp G., Frey, Megyes. Edző: Váczi Péter. Salgótarján: Harris 9, Dániel P. 7, Blaskovits L. 13/3, JAKAB P. 19/6, Béres D. 10. Csere: Mucsibabics 3/3, Debreceni G. 1, Csapai. Edző: Molnár István. Az eredmény alakulása. 4. perc: 9–10, 8. perc: 18–15, 14. perc: 24–22, 18. perc: 26–30, 25. perc: 35–41, 28. perc: 37–46, 32. perc: 49–49, 37. perc: 58–53. Kipontozódott: Jakab P. (40.), Tóth Z. (40.).
Négymeccses nyeretlenségi sorozatuk lezárásának reményében érkeztek a rájátszás „középházába” jutásért vívott küzdelemben egyik legfőbb riválisuknak számító Eger otthonába a piros-feketék, akik a hullámzóan alakuló első félidő végét alaposan elrontva a második húsz percet négypontos hátrányból kezdhették. A fordulást követően azonban megrázta magát Molnár István alakulata: noha támadásvezetésükbe továbbra is bosszantó hibák csúsztak, szinte hibátlan védekezésüknek köszönhetően az utolsó rövid pihenőhöz közeledve kilencpontos vezetésre tettek szert a tarjániak. A tisztes előny birtokában azonban a mieink rossz szokásuk szerint kapkodni, könnyelműsködni kezdtek, amit a padlóról előzékenyen felsegített egriek köszöntek szépen, s a kisszünetet egy 8–0-ás sorozattal keretbe foglalva a záró felvonás elejére kiegyenlítettek. Majd, ahogy ez már csak lenni szokott, lendületből el is robogtak ritmust vesztett riválisuk mellett, s végül, ha szűken is, megnyerték a küzdelmes, pontszegény meccset.
– Ez a negyedik mérkőzés, amelyet közel tíz pontos vezetésről veszítünk el. Ilyenkor mindenki saját önmegvalósítását tartja szem előtt és nem a csapat érdekeit. Sajnos kevesen vagyunk, de ezt akkor is meg kell tudnunk oldani – búsongott a találkozó után az SKSE edzője, akinek legénysége ugyan végül csupán az NB I/B tizenhetedik helyén végzett, tíz összecsapást felölelő győzelmi sorozatával a szezon végére renoméját valamelyest legalább helyrebillentette.
A fentiek esszenciájaként talán csak annyit, lehet a felek között bármekkora tudás-, vagy formabeli differencia, az északi rangadó soha nincsen előre lefutva…
