Remek első félidei játékával alapozta meg magabiztos egri sikerét csapatunk.
Míg a tarjániak Joó és Jakab révén gyors öt ponttal, addig az egriek egy-egy méretes „homállyal”, illetve könnyedén elpasszolt labdával nyitották az északi derbit, aminek következtében Váczi Péter már a második perc legelején kénytelen volt maga köré gyűjteni bizonytalanul kezdő tanítványait. Noha az eligazításról visszatérve Varga rögvest „beizmozta” az első hazai kosarat, két pontnál megint jó időre letáborozott a rivális feszes védekezésével szemben nehezen boldoguló egyetemi alakulat. Csakhogy a ziccereket és tiszta kinti dobásokat hibázó piros-feketék egyelőre szintén nem nagyon jutottak ötről (legalább) a hatra, így az agilis Varga újabb centergólja után máris Ughy Alberten volt az időkérés sora. Hamar kiderült, hogy a játékosként mindkét együttesnél megforduló tréner mondókája nem bizonyul pusztába kiáltott szónak, az újrakezdést követően ugyanis a Sonyák kettő plusz egyes akciójával lendületet szerző vendégek máris jóval szaporább pontgyártásba fogtak. Csapai közelről, Joó távoltól köszönt be, Surmann Gábor találataival pedig a kisszünethez érve immár kétszámjegyűre nőtt az SKSE előnye (11–21). A második felvonást a Surmann Gábor forintos labdáját kosárra váltó Mucsibabics duplája vezette be, majd az imént még előkészítőként jeleskedő tarjáni mindenes maga is betalált a hazai gyűrűbe. A feljavuló támadójáték mellett a mieink védekezésére továbbra sem lehetett panasz: a vendéglátók a játékrész első hat percében mindössze ötegységnyi előrehaladást produkáltak. Nem csoda hát, hogy a népes vendégtáborban ekkor már valóságos fieszta hangulat uralkodott, s mindez csak tovább fokozódott mikor egy perccel a nagyszünet előtt, Jakab triplájával, a különbség először érte el a húsz pontot. Surmann Péter a legvégén ráadásul még ezt is megfejelte, így a csapatok 20–42-es állással vonulhattak pihenőre.
A fordulás után eleinte egyik félnek sem akadt túl sok feljegyzésre méltó momentuma, Jakab jóvoltából például csupán a harmadik percben született meg a második félidő nyitótalálata. Míg azonban a mieinknek továbbra sem nagyon sikerült elkapniuk a fonalat, az addig látottaktól lényegesen bátrabb és koncentráltabb játékkal kirukkoló hazai fiatalok a folytatásban alaposan megemberelték magukat. A főként Szicsák és Mészáros kosaraira építő egriek előbb egy 11–2-es, majd – röpke tarjáni fellángolást követően – egy 12–0-ás rohamot produkáltak, amivel az utolsó kisszünetre kilenc pontra megközelítették támadásban pontatlanná, védekezésben figyelmetlenné váló riválisukat. Az időközben egyik legjobbjukat, Vargát egy sajnálatos sérülés miatt elveszítő házigazdák a záró periódus elején is vitézül állták a sarat, az SKSE első, Surmann Gábor duplájára és Joó triplájára alapozott elszakadási kísérletét például nemcsak hogy visszaverték, de hátrányukból további egy pontot le is faragtak, s 49–57-nél bizony a vendégszurkolók részéről már néhány tétova „ébresztő” kiáltás is felharsant. A piros-feketék a hajrához közeledve azután Surmann Péter két szép egyéni akciójával kezdték kisimítgatni az edzőjük és drukkereik homlokán megjelenő ráncokat, Csapai zsákolásával pedig kisvártatva immár tizenegyre hízott az egyhuzamban beszórt tarjáni pontok száma. A végjátékra ezáltal már nem sok izgalom maradt, különösen úgy, hogy Olasz centerezése nyomán a hamar kiengesztelődő fanatikusok már ismét húszat számolhattak a nagy hajtásban szép lassan felőrlődő egyetemistákra. Az Ughy-legénység végül negyedszáz pontos különbséggel bizonyult jobbnak, s ha volt is a mérkőzésen néhány üresjárata, az első húsz és az utolsó öt percben mutatott játékával mindenképpen rászolgált a vastapsra.
NB I/B, Zöld-csoport, 2. forduló
EKE-Eger-KOK – Salgótarjáni KSE 54–79 (11–21, 9–21, 23–10, 11–27)
Eger, 150 néző, vezette: Rácz Zs., Menyhárt, Földi L.
Eger: MÉSZÁROS B. 15/3, Megyes 3/3, Kiss B. 4/3, Varga I. 8, Csákvári 3. Csere: Pomázi, Ungi 2, Illés B. 4, SZICSÁK 8, Szabó G. 3/3, Veres 2, Pálinkás A. 2. Edző: Váczi Péter.
Salgótarján: SURMANN P. 11, Sonyák 3, Jakab P. 14/3, JOÓ 10/6, Olasz 10. Csere: CSAPAI 11/3, SURMANN G. 10, Kovács D. 3/3, Mucsibabics 7, Nagy B. Edző: Ughy Albert.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 4–8, 8. perc: 8–17, 14. perc: 16–27, 18. perc: 20–33, 22. perc: 20–44, 27. perc: 31–51, 33. perc: 49–57, 36. perc: 49–68.
Kipontozódott: Megyes (31.), Illés B. (40.).
Váczi Péter: – Igazából nem történt semmi különös, a jobbik csapat győzött. Sajnálatos, hogy az első félidőben fiataljaink eléggé gyámoltalanul kosárlabdáztak, nagy előnyt adva ezzel a Salgótarjánnak. A fordulást követően viszont, azt gondolom, méltó partnerei voltunk a rutinos vendégeknek, akiknek természetesen jár a gratuláció, hiszen összességében megérdemelten nyertek. Számunkra a mérkőzés legnagyobb negatívuma Varga Imre súlyos sérülése, ezúton is mielőbbi gyógyulást kívánunk centerünknek!
Ughy Albert: – Végre van miért dicsérni a csapatot, hiszen az első félidei játékunk ma szinte tökéletesre sikerült. A védekezésünk nagyon jól összeállt ekkor, s így a támadójátékunk is sokkal gördülékenyebb volt. A félidőben azt kértem, hogy ugyanígy folytassuk, s ne kényelmesedjünk bele a meccsbe, a harmadik negyedben mégis ez történt, amit kihasználva felzárkóztak az egriek. A záró felvonásban viszont újra szépen összeálltunk, s mindent egybevetve megérdemeltem szereztük meg a két pontot. Jó volna, ha az első félidőben produkált játékot a folytatásban ki tudnánk tolni a mérkőzések teljes idejére, s ha a fiúk is elfogadnák, hogy a későbbiekben sem az egyéni „hőstettekkel”, hanem az ehhez hasonló egységes csapatteljesítménnyel lehetünk majd igazán sikeresek.
