A Sugovica-partiak elleni találkozó este hétkor kezdődik a városi sportcsarnokban.
Az SKSE és a Bajai Bácska FKE együttesei Salgótarjánban legutóbb az előző szezon alsóházi rájátszásának záró fordulójában találkoztak egymással, amikor is az összecsapásra kilences győzelmi szériával érkező piros-feketék a huszonhét pontot termelő Jakab, a huszonkettőig jutó Csapai és a tripla-duplázó (21 pont, 15 lepattanó, 14 gólpassz) Harris vezérletével 102–76 arányban bizonyultak jobbnak. Ami azt illeti, a délvidéki város reprezentánsai éppenséggel korábban sem győzni jártak Nógrádba, hiszen – amint az az alább felsorolásból is kitűnik – az éppen aktuális bajai gárda csupán egyszer távozhatott a Karancs aljáról NB I/B-s összecsapást követően két ponttal gazdagabban.
1993.09.18.: Salgótarjáni KK – Honvéd Bajai SE-TK 90–82
1994.04.29.: Salgótarjáni KK – Honvéd Bajai SE-TK 78–82
1994.10.22.: Salgótarjáni KK – Honvéd Bajai SE-TK 89–78
1995.01.28.: Salgótarjáni KK – Bajai Bácska 95–90
1996.02.03.: Salgótarjáni KK – Bajai Honvéd KK 85–83
1997.10.18.: Salgótarjáni FSKK – Bajai Honvéd KK 99–73
1999.03.12.: Salgótarjáni FSBT – Bajai Honvéd KK 79–68
2002.01.18.: KNC-Fekete Sasok – Bajai KK 97–93 - hosszabbítás után.
2009.01.24.: Wamsler SE-Salgótarján – Bajai Bácska FKE 80–68
2012.01.14.: Konecranes-Salgótarjáni KSE – Bajai Bácska FKE 76–66
2012.05.19.: Konecranes-Salgótarján KSE – Bajai Bácska FKE 103–67
2013.03.03.: Konecranes-Salgótarjáni KSE – Bajai Bácska FKE 64–58
2014.05.13.: Konecranes-Salgótarjáni KSE – Bajai Bácska FKE 90–71
2017.06.03.: Salgótarjáni KSE – Bajai Bácska FKE 102–76
A fenti találkozók közül talán a két legemlékezetesebbet elevenítjük most fel.
2002. január 18.
KNC-Fekete Sasok – Bajai KK 97–93 (20–18, 26–23, 21–23, 23–26, 7–3) - hosszabbítás után
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 500 néző, vezette: Kis B., Král. Salgótarján: UGHY 24/6, MAJOR 22/6, Czibere 7, TIBA 13, Czakó 8. Csere: KISS K. 23/3, Radonjics, Kelemen. Edző: Tóth Károly. Baja: PÁLKERTI 30/21, Ács 7, HOSSZÚ 23/12, Szűcs 14/3, KANCSÁR 13. Csere: Tóth G., Bődi 6, Kreiter. Edző: Hosszú István, Kajtár Zsolt. Az eredmény alakulása. 3. perc: 1–9, 8. perc: 16–11, 12. perc: 27–20, 17. perc: 37–32, 24. perc: 54–54, 28. perc: 65–59, 35. perc: 82–69, 38. perc:
83–86 (!), 42. perc: 92–93. Kipontozódott: Ács (35.), Ughy (40.), Kiss K. (42.), Hosszú (43.).
A 2001/2002-es idény alapszakaszának záró fordulóját egyaránt 10-7-es mutatóval várta a két együttes, melyek így egymás ellen kellett eldöntsék, melyikük lesz tagja a felsőházi rájátszás mezőnyének.
Major emelte be a találkozó első kosarát büntetőből, azonban a jó hazai folytatás elmaradt, helyette az öttagú szurkolótábora által síppal-dobbal támogatott bajaiak percei következtek. Zsinórban kilenc pontot hoztak össze Pálkertiék, mire a Sasok végre megrázták magukat, és szigorítottak védekezésükön. A megszerzett labdákból indított ellencsapások is eredménnyel zárultak: Ughy többször is betalált kintről, a csereként beállt, igen erőszakos Kiss Károly pedig a palánk alatt jeleskedett, így most a szintén nem nagy létszámú, ám hasonlóan lelkes hazai „kemény-mag” tombolhatott. A Tóth-tanítványok 15–2-es rohammal öt pontos vezetésre tettek szert, a negyed végén azonban egy-két figyelmetlenség elég volt ahhoz, hogy a látogatók felzárkózzanak. A második tíz percet 7–0-val kezdték a Sasok, a válasz azonban hamar érkezett egy 11–2-es széria formájában, amivel kiegyenlítettek a látogatók. A tarjániak újabb elszakadási kísérletét elsősorban a lendületes Major tíz pontja fűtötte, mivel azonban Hosszú és Pálkerti továbbra is szorgalmasan válaszolgattak a hazai találatokra, a nagyszünetig már nem nőtt számottevően a differencia (46–41).
A bajaiak a fordulást követően is szorosan tapadtak riválisukra, olyannyira, hogy a huszonnegyedik percre be is hozták lemaradásukat. Noha a harmadik felvonás derekán Czakó, Tiba és Ughy három pontot érő akcióinak köszönhetően 65–56-ra elhúztak a tarjániak, a tekintélyes előny újfent tiszavirág életűnek bizonyult, s a záró tíz perc előtt ismét csupán három pont választotta el egymástól a riválisokat. Az utolsó negyed elején azután a Sasok egy döntőnek szánt offenzívába kezdtek, melyben tíz pontjával az újból felpörgő Kiss játszotta a főszerepet. Öt perccel a zárás előtt már-már úgy tűnt, hogy hátradőlhetnek a szurkolók, hiszen tizenhárom egységnyire nőtt a hazai fór (82–69). Csakhogy ekkor akcióba lépett Pálkerti Tamás, aki egy lábról elugorva a palánk segítségével beszórt egy triplát. Szerencséje volt, legyintettek a nézők, azonban a kis irányító rögtön megismételte előző mutatványát, majd még egyszer ..., még egyszer ..., és még egyszer. Eközben a hazaiak mindössze Ughy egy szem büntetőjét tudták felmutatni, így két perccel a vége előtt Pálkerti újabb – zsinórban ötödik! – hármasával a bajai gárda immár átvette a vezetést is. Szerencsére a túloldalon Major is megmutatta, hogy ő is be tud találni távolról, s mivel Szűcs egy jó büntetőjére, Kiss két sikeres szabaddobással válaszolt, az utolsó percre minimális tarjáni vezetéssel fordulhattak a csapatok. A végjátékban a négy személyi hibás Ughy szabálytalankodott Pálkertivel szemben, az addig alig hibázó játékmester egyik dobását elrontotta, a másodikkal viszont újra kiegyenlített. Jöhettek a Sasok, és Major betalált – 90–88. Óriási hangzavarban kevesebb, mint fél perccel a dudaszó előtt az meccsben maradásért támadtak a vendégek, és Bődi közelről betalált, ráadásul eközben még szabálytalankodtak is vele szemben. Fordult a kocka, öt másodperccel a zárás előtt elúszni látszott a mieink számára a hajó, de Bődi keze a döntő pillanatban megremegett, így maradt a döntetlen, jöhetett az öt perces extra játékidő.
A ráadás első kosara Hosszúé, a folytatás azonban már egyértelműen a remeklő Kiss Károly vezette Sasoké volt, akik végül 97–93 arányban nyerték meg a kulcsfontosságú rangadót. Olyan nagyon ugyanakkor a vendégek sem szomorkodhattak, hiszen a többi eredmény számukra kedvező alakulása folytán végül ők is a felsőházba jutottak. Más kérdés, hogy ott túl sok babér már sem nekik, sem a rájátszásnak Farkas Attila személyében új edzővel, illetve Hartvich Tamás és Nagy Bálint érkeztével megerősödött kerettel nekivágó tarjániaknak nem termett. A mieink végül nyolc meccsen begyűjtött három sikerükkel a B I-csoport hatodik helyén végeztek.
2012. május 19.
Konecranes-Salgótarjáni KSE – Bajai Bácska FKE 103–67 (21–13, 24–22, 25–13, 33–19)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 1000 néző, vezette: Papp P., Benczur T., Tőzsér D. Salgótarján: Surmann P. 11/3, SEBŐK 12, SURMANN G. 10, GORSZKIJ 15/6, Godena 14. Csere: Likár 3/3, Kocsis 11/9, KISS K. 19/6, Szabó Z. 8/6, Volzovár. Edző: Dániel Tamás. Baja: Nagy D. 7/3, Hosszú G. 7/3, Délity 17/6, Ágfalvi B. 7, MÁNDITY 13. Csere: VARGA I. 9, Fehér 4, Pintér 3/3, Szabó A., Szálas. Edző: Hosszú István. Az eredmény alakulása. 4. perc: 12–6, 8. perc: 18–13, 14. perc: 26–22, 18. perc: 35–32, 24. perc: 55–40, 28. perc: 63–42, 34. perc: 77–52, 38. perc: 93–60.
Népes szurkolósereg, fantasztikus hangulat, egy immár több mint három hónapja ver(het)etlen hazai, s egy fogadkozó, ám fantasztikus rájátszásbeli menetelését követően a döntőben kifulladni látszó vendégcsapat – minden készen állt tehát a 2012. évi NB I/B-s finálé második mérkőzésének otthont adó Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban egy hamisítatlan bajnoki fiesztához. Mindazonáltal a mieink szempontjából eléggé nyögvenyelősen indult a sporttörténelmi sikerrel kecsegtető derbi, mert bár korábbi találkozóikkal ellentétben a rajtot viszonylag jól kapták el Sebőkék (14–6 a nyitó negyed derekán), a folytatásban érthetetlenül idegessé, kapkodóvá vált az SKSE játéka. Jó védekezésének, Sebők és Gorszkij villanásainak, valamint a földijei ellen játszó Likár dudaszó pillanatában behulló tízméteres triplájának köszönhetően az első kisszünetre ugyan még így is megőrizte nyolcpontos előnyért a vendéglátó, ám a rövid pihenőt követően kivágott 9–2-es sorozatával szinte egy pillanat alatt ellenfele sarkában termett a Mándity és Délity vezette bajai alakulat. Hiába támadhatott azonban többször is az egyenlítésért, sőt a vezetés megszerzéséért Hosszú István legénysége, egy-egy jó védekezés, ügyes Sebők, vagy Surmann Gábor kosár mindig a legjobbkor lendítette újra mozgásba a döcögő piros-fekete szekeret. A félidő végjátékában azután Dániel Tamás „gondolt egy merészet”, és pályára küldte az idény korábbi részében sokszor mellőzött, a rájátszásban abszolút epizodistának számító Kiss Károlyt is, aki immár több mint egy évtizedes salgótarjáni pályafutása egyik legnagyszerűbb produkciójával hálálta meg a bizalmat. A 37–35-nél beszálló extramotivált bedobó az elkövetkező tíz játékpercben a pálya szinte minden pontján feltűnt, labdát szerzett, lepattanózott, személyi hibákat harcolt ki és rendületlenül szórta a kosarakat. Amikor a harmadik felvonás hajrájában, a hálás publikum dübörgő vastapsától kísérve – 14 ponttal (5/6 mezőnyből, 3/3 büntetőből), 3 lepattanóval, 4 szerzett labdával, és 1 dobásblokkolással a tarsolyában – levonult a pályáról, immár 63–42-es állást mutatott az eredményjelző, s a mérkőzés, valamint a bajnoki cím sorsa gyakorlatilag elődőlt. Az övéit pillanatnyi megállás nélkül buzdító nézősereg ekkor már azt a tarjáni csapatot láthatta a pályán, amely az idény korábbi részében gyakorlatilag megállíthatatlanul gázolt át ellenfelein: a második játékrészre rendkívüli módon feljavuló Surmann Péter remekül osztogatott, Kocsis és Szabó Zoltán távolról, Godena közelről volt eredményes, míg Gorszkij szokásához híven mindenhonnan hibátlanul célzott. A bajai gárda, bár továbbra is próbálkozott becsülettel, ekkor már képtelen volt tartani a lépést a záró negyedben örömkosárlabdát bemutató házigazdákkal, akik a finisben – ki más, mint a visszatérő Kiss Károly révén – szurkolóik „százpontos követelését” is teljesítették, végképp teljessé téve ezzel a tarjáni örömünnepet. A lefújást követően a közönség tagjai, vérmérsékletüktől függően a pályán, vagy a lelátón még hosszasan ünnepelték a helyi kosárlabdázás egyik legragyogóbb sikerét elérő kedvenceiket, miközben a rögtönzött díjátadó ünnepség keretében az SKSE játékosai sorra átvették jól megérdemelt aranyérmeiket.
A szezonbeli huszonhatodik bajnoki találkozóján a huszonharmadik győzelmét begyűjtő Konecranes-Salgótarjáni KSE egy felejthetetlen mérkőzésen aratott, parádés sikerrel tette fel a koronát egész éves szereplésére, s szerzett nagy örömet népes szurkolóseregének. Az idény összképe alapján kétség sem férhetett hozzá, hogy az amatőr csapatok számára kiírt Hepp Kupa serlegét is elhódító megyeszékhelyi gárda teljesen megérdemelten lett az NB I/B-s pontvadászat 2011-2012. évi kiírásának aranyérmese.
– Nem tudok mást mondani, köszönöm mindenkinek, aki velünk van! Ez a CSAPAT Salgótarjánért, Nógrád megyéért küzdött egész évben és ennek a városnak, ennek a megyének érte el ezt a sikert – nyilatkozta a lefújást követően Dániel Tamás, aki, immár klubmenedzserként, hasonló sikerekkel nyilván idén is kiegyezne...
