Dániel Tamás: A debrecenieket „szeretjük”, mint ahogy ők is minket…
– Fölényes különbséggel gyűjtötte be együttesünk idei harmadik sikerét, ugyanakkor, az ezt megelőző egri fellépéshez hasonlóan, a Baja elleni hazai összecsapáson is meglehetősen hullámzóra sikerült a produkció – vetettük fel szokásos visszapillantó, előretekintő beszélgetésünk elején Dániel Tamás klubmenedzsernek.
– Pár perccel a mérkőzés kezdete után érkeztem a csarnokba, ránéztem az eredményjelzőre, és legyintettem, hogy ez is megvan. De hát sikerült egy remek kezdés után az egyénieskedés irányába elvinni a játékot, aminek meg is lett az „eredménye” és utána több mint két negyedet kínlódtunk. Ráadásul ez arra is jó volt, hogy a Baja, ha ideig-óráig is, de elhitte, hogy akár nyerni is tud. Ughy Albert nyilván megpróbált menet közben, illetve a szünetben is rendet tenni a fejekben, de úgy látszik még mindig nem tudatosodott a társaság minden tagjában, hogy ez tényleg csapatjáték. Az igazán dühítő ebben az, hogy tényleg óriási erő van a csapatban, sok jó játékosunk van, de a fegyelmezetlenség miatt nem tudjuk kihozni magunkból a valós teljesítményt.
– A hajrában azért némi ízelítők kaphattunk belőle, milyen is az, amikor tényleg beindul a szekér…
– A negyedik negyed elején valahogy varázsütésre megint rend lett a pályán és olyan sebességre kapcsoltunk, amivel gyakorlatilag állva hagytuk a vendégeket. Így huszonvalahány perc kínlódást követően egy nagyon sima, és már-már megalázó végjátékot tudtunk produkálni. Mindezt egy olyan csapat ellen, amelyik igenis fog meccseket nyerni és szerintem még meglepetésre is képes. A történeti hűséghez azért hozzátartozik, hogy csak a harmadik fordulóig kellett várnunk, hogy igazán „klassz” fújást kapjunk, úgyhogy én a szünetben el is magyaráztam a sípmestereknek, pontosabban az első számú játékvezetőnek, hogy mit is gondolok a tevékenységéről. Mert nyilván lehet rosszul fújni, lehet elnézni dolgokat, de amikor egy bíróról süt a rosszindulat, az szerintem igen érdekes emberi kvalitásokat mutat. Ezzel együtt úgy gondolom egy negyven pontos meccset nyertünk huszonhéttel és behúztuk a harmadik győzelmünket.
– Ezúttal egy újabb hétközi találkozó vár a csapatra, mégpedig az eddigi három fellépésén egy győzelmet és két vereséget számláló Debreceni EAC U23 otthonában. Milyen mérkőzésre számíthatunk a cívisvárosi fiatalok ellen?
– A debrecenieket „szeretjük”, mint ahogy ők is minket, úgyhogy annak ellenére, hogy ez egy utánpótlás csapat, én parázs meccsre számítok. Bár ahogy az első NB I/A-s fordulóban láttuk, a DEAC-nak lehet, hogy nagyobb problémája is van, mint az U23-as csapat szereplése. De azért biztos vagyok abban is, hogy néhány A-keretes játékos is pályára lép ellenünk, csak azért, hogy érezzük a törődést. Ez nem azt jelenti, hogy ezt a mérkőzést másképp szeretnénk lejátszani, mint az előzőeket, nem jelenti, hogy megijedünk, de azért ésszel kell kosárlabdáznunk. Kulcs lehet ismét a szigorú védekezés, amiből mutattunk már néhány szemelvényt az elmúlt hetekben, mert ezzel tudjuk megakadályozni, hogy néhány debreceni titán az élete meccsét játssza ellenünk. Odahaza szerepelnek, nyilván be is tudják dobni, ha megadjuk nekik erre az esélyt. Bízom abban, hogy Debrecenbe az okosabbik énünket visszük el és a csapatunk rutinosabb része nem hagyja majd, hogy butaságokba hajszoljuk magunkat. Ponterősek vagyunk, idegenben is gond nélkül tudunk dobni nyolcvan-kilencven pontot, de a cél az, hogy maximum hatvan körül tartsuk a vendéglátókat. Ha ez így lesz, akkor a negyedik győzelmünket is behúzzuk.
