A vártnál nehezebben sikerült legyűrni a lelkes debreceni fiatalokat.
NB I/B, Zöld-csoport, 4. forduló
Debreceni EAC U23 – Salgótarjáni KSE 76–84 (14–23, 17–22, 21–18, 24–21)
Debrecen, Oláh Gábor utcai Sportcsarnok, 50 néző, vezette: Sallai, Gergely, Domán.
Debrecen: Kozák M. 9/3, Tóth B. 10/3, FAZEKAS 16/12, OPRE 9/3, Omenaka 11. Csere: TISZA 13/3, Kozák B. 2, Asszú, Zsuga 6/6, Nemessályi. Edző: Kovács Adrián.
Salgótarján: SURMANN P. 23/12, Sonyák 7/3, Joó 6/6, CSAPAI 12/9, Olasz 8. Csere: JAKAB 21/9, Mucsibabics, Surmann G. 5/3, Kovács D. 2. Edző: Ughy Albert.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 7–7, 9. perc: 7–21, 13. perc: 19–25, 18. perc: 29–40, 22. perc: 37–45, 28. perc: 49–55, 33. perc: 62–66, 38. perc: 71–76.
A Zöld-csoport hét végi fordulójából elnapolt szerda esti összecsapás első kosarát Joó emelte be, majd jó ideig fej-fej mellett, váltott kosárszerzéssel lépegettek a felek. A nyitó negyed derekán azután elérkezett az utóbbi találkozókon kifejezetten jó formát mutató Csapai „nagyjelenete”: a tarjániak magasembere alig több mint fél perc leforgása alatt bevágott három tripláját egy sikeres büntetetővel is megfejelte, s máris készen állt az SKSE tízpontos előnye. Sőt, a piros-feketék, kiváló védekezésüknek és Olasz pontos középtávoli tempóinak hála, kisvártatva már 21–7-re vezettek, csakhogy a remekül muzsikáló kezdő ötös megbontása a kisszünet előtt megint komoly visszaesést eredményezett. Az egyre bátrabban játszó hazai fiatalok a rövid pihenő után 25–19-re meg is közelítették figyelmetlenné és felettébb pontatlanná váló ellenfelüket, ami, menetrendszerű időkérése alkalmával, Ughy Albertet egy e helyütt még részleteiben sem idézhető egyperces monológ előadására késztette. Noha kellett hozzá némi idő, hogy a játékosokban a hallottak megfelelően „leülepedjenek”, a félidő finisébe fordulva már egyre inkább mutatkozni látszott az alapos fejmosás eredménye. A védekezésükön ismét szigorító tarjániak a játékrészt egy Jakab, Sonyák és Surmann Péter kosaraira alapozott 12–2-es rohammal zárták le, így valamivel nyugodtabban vonulhattak az öltözőbe (31–45).
A harmadik felvonást azonban az egyetemi gárda rögvest két triplával, míg az SKSE egy kétperces kosár nélküli szakasszal nyitotta – máris újból szorosabb lett a csata. A mieink gólcsendjét a folytatásban a remek napot kifogó Jakab gyors öt pontja törte meg, amire azonban Fazekasék egy újabb 6–0-ás szériával feleltek. Mivel pedig a lendületes debreceni ifjoncok – a játékszervezés mellett ezúttal a befejezések terén is a szokásosnál nagyobb szerepet vállaló – Surmann Péter sorozatos találataira a későbbiekben is felettébb szorgalmasan válaszolgattak, döntően továbbra sem tudott riválisa fölé kerekedni a hátul meglehetősen szellős tarjáni gárda. A záró periódust ráadásul a mieink védelmét időnként bántóan könnyen megbontó vendéglátók három kinti kosara vezette be, s 62–66-nál bizony már abszolút kétesélyesnek tűnt a csörte. Bár a toronymagasan a mezőny legjobb tagjának bizonyuló Surmann Péter (23 pont, 6 lepattanó, 12 gólpassz) változatlanul ihletett formában szórta a kosarakat, még két perccel a lefújás előtt is csupán öt egységgel járt előbbre az SKSE csapata. A nem csak ellenfelük, de a gyengélkedő sípmesterek által is sokat „sanyargatott” piros-feketék számára a végső megnyugvást csupán Jakab gyors egymásutánban beszórt kései triplái hozták meg, más kérdés, hogy a tarjáni együttes erre a vérrel, verejtékkel kivívott kötelező győzelemre összességében korántsem lehet büszke.
Kovács Adrián: – Elégedett vagyok csapatommal, melynek minden tagja nagyot küzdött a mai napon. Természetesen ki fogjuk elemezni a mérkőzést, s megnézzük, hogy miben kell még fejlődnünk. Gratulálok a tarjániaknak a győzelemhez!
Ughy Albert: – Ha humorosan akarnék fogalmazni, mondhatnám, hogy úgy játszottunk ezen a meccsen, ahogy a játékvezetők fújtak. Inkább bosszús vagyok azonban, mivel mérkőzésről-mérkőzésre ugyanazokat a hibákat követi el a csapat. Az egyik legnagyobb probléma, hogy nem tiszteljük eléggé ellenfeleinket, ezen mindenképpen változtatnunk kell. Azt gondolom, intelligens játékosaink vannak, akik remélhetőleg még azelőtt javítanak hozzáállásukon, mielőtt beleszaladunk egy nagy pofonba. Kétségtelen, hogy ezek a debreceni fiatalok sem voltak ügyetlenek, de ha kellő komolysággal állunk a feladathoz, egész egyszerűen nem okozhat gondot egy ilyen rutintalan, s fizikálisan is sokkal gyengébb együttes legyőzése. Sajnos védekezésben még mindig nem segítjük egymást kellőképpen, és támadásban is csak időszakosan vagyunk képesek egyenletes teljesítményre, bőven van tehát min dolgoznunk az előttünk álló hetekben.
