Feledhető meccsen vertük a másfél órát késő mafcos fiatalokat.
Hányattatott utazás után, jókora késéssel futottak be a péntek esti mérkőzésre a fővárosiak, így a hivatalos kezdési időponthoz képest több mint másfél órás csúszással ugorhatott egymásnak a két alakulat. A feldobást követően azután hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a hosszas várakozás alatt lelkesedésükből mit sem veszítő drukkerek nem számíthatnak túlságosan szórakoztató előadásra: az első öt percben itt is, ott is csupán egyetlen mezőnydobás hullott a kosárba. A foghíjas csapattal kiálló vendéggárda az első pillanattól kezdve szinte kizárólag az egyéni akciókat erőltette, mivel azonban ezeknek a folytatásban is alig-alig mutatkozott mérhető eredménye, a támadásban ugyancsak nem túl hatékony tarjáni együttes végül 14–6-os vezetéssel zárta a sportág paródiájának is beillő nyitó negyedet (25, illetve 12 százalékos dobóteljesítmény egyaránt 0/6-os triplamutatóval). Mivel pedig a MAFC fiataljai, az övéi első félidei tizenöt pontjából tizenkettőt magára vállaló Siklós kivételével, a második felvonásban sem jelentettek szinte semmiféle veszélyt a hazai gyűrűre, Mucsibabics, Surmann Gábor, vagy éppen Olasz egy-egy villanása is bőven elég volt ahhoz, hogy a nagyszünetre kereken húszra nőjön a negyedgőzzel játszó SKSE előnye (35–15).
A derbi menetében a térfélcserét követő percekben sem állt be gyökeres fordulat, a gyenge (napot kifogó?) sípos triónak mindazonáltal még ezen az alapvetően békés mederben csordogáló találkozón is sikerült felszítania az indulatokat. Rosszat mondjuk nem tettek a meccsnek azzal, hogy kicsit felpiszkálták az akkor már több mint három órája pályán lévő tarjániakat, akik „dühükben” egy 14–4-es negyedzáró futást kivágva, a záró periódus kezdetére immár harminc pont fölé növelték fórjukat. A végső etapban azonban, különösen védekezésben, ismét csökkent a figyelem, így a hajrára magára találó Jakab, a két szép triplával jelentkező Surmann Gábor, vagy a 18 pontos, 12 lepattanós dupla-duplával záró Olasz menetrendszerű találatai dacára a különbség a hátralévő időben már nem nőtt számottevően. Az éjszakába nyúló „labdázgatás” végül fölényes, 74–43-as hazai győzelemmel ért véget, ám ebből az összecsapásból messzemenő következtetésék azért aligha vonhatunk le az egy hét múlva esedékes Budafok elleni csúcstalálkozóra nézve.
NB I/B, Zöld-csoport, 5. forduló
Salgótarjáni KSE – MAFC II. 74–43 (14–6, 21–9, 21–12, 18–16)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 200 néző, vezette: Lengyel, Vaszi, Makrai.
Salgótarján: SURMANN P. 8/3, Sonyák 9/3, Jakab P. 16/3, Joó 2, Csapai 2. Csere: OLASZ 18, Surmann G. 10/6, Kovács D. 4/3, Mucsibabics 5, Nagy B. Edző: Ughy Albert.
MAFC II.: Cserkúti 2, SIKLÓS 24, Vígh 2, Fehér Á. 9, Nagy G. 4. Csere: Pfandler, Dormán, Somkuti 2. Edző: Garai Péter.
Az eredmény alakulása. 5. perc: 6–4, 8. perc: 11–4, 14. perc: 23–6, 18. perc: 29–13, 24. perc: 40–19, 28. perc: 53–23, 34. perc: 63–33, 38. perc: 71–37.
Ughy Albert: – Szürreálisra sikeredett ez az este, életemben nem láttam még olyat, hogy egy csapat két és fél órás késéssel essen be egy mérkőzésre, de úgy tűnik, péntek 13-án bármi megtörténhet. Teljesen értelmetlennek tartom egyébként, hogy U23-as csapatok induljanak a B-csoportban, különösen ilyen hozzáállással, arról nem is beszélve, hogy ezek az együttesek hetente más-más kerettel jelennek meg egy-egy mérkőzésen. Mindez, véleményem szerint, rendkívül irreális és unfair. A szövetség egy totálisan átgondolatlan és indokolatlan döntést hozott a második vonal szétszedésével, aminek következtében egy meglehetősen komolytalan alsóházi küzdelemsorozat jött létre, sokszor megyei szintű játékvezetéssel. Ám, ha az illetékeseknek az a céljuk, hogy tönkretegyék a kosárlabda hátországát, akkor kétség kívül jó úton járnak. Hogy magáról a mérkőzésről is essen azért szó, a mieinken látszott, hogy fejben már mindenki a jövő pénteki, Budafok elleni meccsre készül, s persze az sem tett túl jót a játékosoknak, hogy négy órát kellett várakozniuk a teremben, hogy elkezdődjön a mérkőzés. Mindezeket figyelembe véve büszke vagyok együttesemre, szurkolóinknak pedig köszönöm a bíztatást és a türelmet!
Garai Péter: – Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a hazaiaknak, hogy megvártak minket! Kiváló ellenfelünkkel szemben igyekeztünk mindenfajta kosárlabda jelleget kiölni a játékból, s mindent összevetve, azt gondolom, tisztességgel helytálltunk ezen a találkozón. Gratulálok a salgótarjániaknak a győzelemhez és sok sikert kívánok nekik a Piros-csoportba jutásért vívott küzdelemben!
