A rajt-cél győzelem ellenére ezúttal sem lehetünk túlzottan elégedettek.
Surmann Péter kilenc pontjával a feldobást követően azonnal magukhoz ragadták a vezetést az eltiltott Jakabot nélkülöző tarjániak, akik a folytatásban is meglehetős könnyedséggel termelték a kosarakat. A győzelem nélkül szerénykedő fehérvári fiatalokat ekkortájt a felettébb agilisan kosárlabdázó Vargának sikerült úgy-ahogy versenyben tartania, igaz az első felvonásban tizenegy egységig jutó hazai bedobó remeklése ellenére a kisszünetre már kétszámjegyű előnnyel vonulhatott a Surmann-fivérek által vezetett vendéggárda (15–25). Az SKSE ráadásul a második periódust egy tekintélyt parancsoló, 10–2-es sorozattal kezdte, s ekkor megszerzett tizenhat-tizennyolc pontos fórját egészen a félidő hajrájáig biztosan meg is őrizte. Így három perccel a zárás előtt Ughy Albert immár elérkezettnek látta az időt, hogy Surmann Pétert kicsit rápihentesse a nagyszünetre, csakhogy a kiválóan játszó karmester kiválásának tarjáni oldalon nem várt káosz lett az eredménye. Miközben az addig szinte minden támadásukat kosárral befejező látogatók a hátralévő időben szinte dobásig sem jutottak, a gyors egymásutánban három triplát beemelő albások egy 13–0-ás futást bemutatva 27–44-ről 40–46-ra felzárkóztak.
Kiegyenlített játékkal telt a harmadik negyed java, a továbbra is tarthatatlan Surmann Gábor és a feljavuló Sonyák találataira a lelkes házigazdáknak, főként Polster és Lukács révén, mindig megvolt a válasza. A különbség így jobbára öt és tíz pont között liftezett, s bár az SKSE azért továbbra is kézben tartotta a meccset, a csarnokba gyanútlanul betévedő érdeklődő a játék képe alapján inkább két közvetlen rivális, mintsem egy bajnokaspiráns és egy „kiesőjelölt” küzdelmére következtethetett. Az utolsó kisszünet megelőző, illetve az azt követő pár percben azután úgy tűnt a piros-feketék végre mégis érvényre tudják juttatni a játéktudásban és tapasztalatban kétségtelenül meglévő fölényüket: a végül 35 egységnél megálló Surmann Gábor, valamint az egyaránt dupla-dupláig jutó Surmann Péter (19 pont, 12 gólpassz) és Olasz Ádám (15 pont, 13 lepattanó) sorozatos kosarai a hajrához közeledve ismét közel húsz pontos differenciát eredményeztek. A finisben azután az ugyancsak remek napot kifogó Vargának még sikerült némileg szépítenie az eredményen, melyre kétségtelenül a tisztesen helytálló hazai gárda lehet inkább büszke. Persze azt is mondhatnánk, hogy az SKSE ezen a délutánon csak annyit adott ki magából, amennyi a győzelemhez kellett, ám sajnos nem úgy tűnik, hogy a tarjáni csapatban jelen állapotában ettől sokkal több lenne. Mert hiába áll a szükséges vonóerő kétségtelenül rendelkezésre, ha a „lovak” továbbra sem egy irányba húzzák azt a bizonyos szekeret…
NB I/B, Zöld-csoport, férfiak, 7. forduló
Alba Fehérvár II. – Salgótarjáni KSE 80–93 (15–25, 25–21, 18–24, 22–23)
Székesfehérvár, Alba Regia Sportcsarnok, 50 néző, vezette: Horváth A., Benedek Z., Földesi Á.
Fehérvár II.: Papp I. 10/6, Takács Milán 4, VARGA M. 28/15, Polster 12/3, Lévi 2. Csere: LUKÁCS 12/9, Balsay 10/3, Szűcs P., Kuttor 2. Edző: Peresztegi Nagy Ákos.
Salgótarján: SURMANN P. 19, Kovács D. 2, Sonyák 11/3, Csapai 6, OLASZ 15. Csere: SURMANN G. 35/9, Mucsibabics 5/3. Edző: Ughy Albert.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 6–11, 8. perc: 13–21, 14. perc: 17–35, 17. perc: 27–44, 23. perc: 46–51, 28. perc: 56–62, 34. perc: 64–81, 38. perc: 73–91.
Peresztegi Nagy Ákos: – Sajnos hátul még mindig nagyon puhányak vagyunk, ameddig kilencven-száz pontokat kapunk, nem fogunk tudni nyerni. Hiába csinálunk támadásban jó dolgokat, védekezésben még nagyon sokat kell fejlődnünk.
Ughy Albert: – Nyertünk, ám ettől több pozitívumot nem is tudok mondani erről a meccsről. Ismét ugyanazok a hibák jellemezték a játékunkat, amelyekről az utóbbi hónapokban már nagyon sokat beszéltem, de a legnagyobb baj, hogy csapatként továbbra sem vagyunk egységesek. Mindez pedig nem is fog változni addig, amíg néhány ember az egyéni céljait a közös érdekek elé helyezi. A mostani találkozó után már a sokadik ezzel kapcsolatos beszélgetésünket ejtettük meg, s csak reménykedni tudok abban, hogy végre-valahára mindenkihez eljut az üzenet. Ez ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy rá tudjunk lépni arra az útra, amiért ez a társaság összejött.
