Csak papíron volt rangadó a tartalékos SMAFC elleni évzáró találkozó.
Komótos tempóban kezdték idei utolsó bajnoki találkozójukat a tarjániak, akiknek a rivális által (nyilván nem véletlenül) bevetett zónavédekezés ugyanúgy nem ízlett, mint a legutóbbi két fellépésük alkalmával. A mieink lassan, körülményesen, kevés mozgással próbálták átjátszani a soproni falat, s bár a negyedik percben, Rackley révén, egy triplájuk végre beakadt, a nyitó negyed derekához közeledve ezzel együtt is csupán hét pontnál tartottak. Igaz, mivel az utóbbi meccsek hagyományaihoz védekezésben is hű maradt, az Ughy-alakulat három egységgel még így is maga mögött tudhatta a szintén eléggé bágyadtan mozgó egyetemistákat. Időkérésüket követően azután valamivel nagyobb sebességre kapcsoltak a hazaiak, s bár dobásaik nem lettek sokkal pontosabbak, Jakab és Olasz találatainak köszönhetően a drukkerek kisvártatva már tízet számolhattak a nyitó negyedben produkált 17%-os mezőnymutatójukat öt labdaeladással tetéző látogatókra. Az első kisszünetet ráadásul Sonyákék egy 10–1-es rohammal foglalták keretbe, aminek következtében a legfontosabb kérdések gyakorlatilag szűk negyedóra alatt el is dőltek (26–9). A félidő hátralévő részében meglehetősen alacsony színvonalú játszadozással teltek a percek, a támadásban és most már védekezésben is egyre többet bakizó piros-feketék Rackley, valamint az egy-egy látványos megoldás érdekében gyakran saját testi épségét is kockára tévő Csapai légi attrakcióival lépegettek, míg a valamelyest magukra találó vendégeknél ekkortájt a tizenegy pontot összeszorgoskodó Berneczei vitte a prímet (42–22).
A fordulás után nem sokban változott a rangadónak induló, ám szép lassan könnyed edzőmérkőzéssé degradálódó összecsapás képe, a napokban igazolt tizennyolc esztendős Piukovics Patrikot is bevető SKSE továbbra is csak annyit adott ki magából, amennyi a húsz pont körüli különbség szinten tartásához feltétlenül szükségeltetett, a dicséretesen küzdő, ám kulcsembereik hiányát alaposan megérző soproni fiatalokban pedig minden igyekezetük dacára sem volt annyi, hogy a játék menetében alapvető változásokat eszközöljenek. Az általános szürkeségbe némi színt leginkább a nagyon motiváltan kosárlabdázó Jakab (24 pont, 12 lepattanó), a játék minden elemében jeleskedő Rackley (20 pont, 12 lepattanó, 5 gólpassz, 3-3 labdaszerzés és dobásblokkolás), valamint az újabb nyaktörő mutatványokkal jelentkező Csapai vittek, de ítéleteivel a publikumot többször megbotránkoztató Pozsonyi játékvezető ugyancsak sokat tett azért, hogy ne fulladjon teljes unalomba a meccs. Az ezúttal meglehetősen visszafogott teljesítménnyel kirukkoló tarjániak végül egy híján harminc ponttal nyertek, amivel – a két veretlen gárda rangadóján a szigetszentmiklósiak által alaposan eltángált Budafokot megelőzve – felléptek a tabella második helyére.
NB I/B, Zöld-csoport, 12. forduló
Salgótarjáni KSE – Soproni MAFC 85–56 (19–8, 23–14, 19–16, 24–18)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 250 néző, vezette: Pozsonyi, Balogh Gy., Gergely.
Salgótarján: RACKLEY 20/3, Kovács D., Sonyák 13/6, JAKAB P. 24/6, Olasz 8. Csere: Surmann P., CSAPAI 13, Piukovics P., Joó 2, Mucsibabics 5/3. Edző: Ughy Albert.
SMAFC: Rátvay T. 13/3, Füzi, Karsai 2, RÁTVAY B. 18, BERNECZEI 16/6. Csere: Soós 7/3, Tukovics, Demcsik. Edző: Rátvay Tamás.
Az eredmény alakulása. 5. perc: 7–4, 8. perc: 14–4, 13. perc: 26–9, 18. perc: 35–20, 24. perc: 47–33, 29. perc: 59–36, 34. perc: 68–42, 39. perc: 82–48. Kipontozódott: Karsai (40.).
Ughy Albert: – Ma több játékosom is kicsit fásultabb volt, ami abszolút érthető, hisz’ fárasztó sorozat után vagyunk. Gratulálok a fiúknak az eddigi szerepléshez, 12 bajnoki meccsből 11-et megnyertünk (bár, a hazai vereség a Budafoktól elég fájó) és a Hepp Kupában is sikerült a legjobb 8 közé kerülnünk. Szerintem egy alakuló csapat esetében ez nem rossz eredmény, de továbbra is azért dolgozunk, hogy napról-napra még jobbak legyünk. Annak kifejezetten örülök, hogy a Piros-csoportot is beleértve az egész NB I/B-ben mi kaptuk a legkevesebb pontot, nyilván nem érdemtelenül. Azt ugyanakkor nagyon sajnálom, hogy vannak játékosok, akik visszaéltek a bizalommal, és próbálják tönkretenni azt, amit augusztus óta építünk... Mikor edzőnek álltam, megfogadtam, hogy kitartok az elveim mellett, mindig szakmai szempontok szerint döntök, és ha bármilyen nyomás vagy zsarolás nehezedik rám, akkor rögtön felállok. De, örömömre, a vezetőség mellettem van, s bízom benne, hogy a következő hetekben nyugodtabban tudunk majd dolgozni. Annál is inkább, mivel nagyon nehéz január vár ránk, hiszen 6-án az éllovas Szigetszentmiklós otthonában, aztán 10-én Tiszaújvárosban lesz bajnoki mérkőzésünk, majd pedig a Vasas elleni fővárosi kupanegyeddöntő jön. Mindent összevetve elégedetten zárom az esztendőt, szeretek együtt dolgozni a srácokkal, hiszek bennük, s azt gondolom 2018-ban is sikeresek lehetünk. Boldog karácsonyt mindenkinek!
Rátvay Tamás: – Négy kezdőjátékosunk hiányában egyértelműen sokkal esélyesebbek voltak ma a hazaiak, s bár végül nagyarányú vereséget szenvedtünk, azt gondolom, nem kell elkeserednünk. Gratulálok a Salgótarjánnak, mi pedig fiatal csapatunkkal dolgozunk tovább!
