Minősíthetetlen játékvezetés mellett egy hajtós fiatal csapatot sikerült legyűrnünk.
Langyos tempóban kezdte a vasárnap esti találkozót a régi-új játékosai közül a fiatal Holló Bencét már a meccskeretbe nevező, az ugyancsak a Honvédtól visszatérő Drevenka Dávidot viszont ez alkalommal még nélkülöző SKSE, amely az első pillanattól a gárda Achilles-sarkának számító területvédekezéssel találta magát szembe. A nyitó negyedben nem is nagyon tudtak mit kezdeni a debreceniek pattogós zónájával a kinti dobásaikat sorozatosan elhibázó tarjániak, miközben a lendületesen játszó vendégek a túloldalon olykor bántóan könnyedén termel(het)ték a kosarakat. Kovács Adrián legénysége a palánkok alatt korlátlanul uralkodó nigériai Omenaka vezérletével az első kisszünetre végül teljesen megérdemelt, tízpontos vezetést szorgoskodott össze, ami azért már a hazaiakat is jóval nagyobb erőbedobásra késztette. A rövid pihenőt követően a labdát az addigiaknál lényegesen jobban mozgató, s hátsó soraikat is rendbe szedő piros-feketék, Burai, Olasz és Rackley találataira építve, mindjárt egy 20–2-es etappal lepték meg riválisukat, s bár a félidő hajrájában a Tóth Bence-Omanaka duónak sikerült kimozdítania a holtpontról a látogatókat, a mieink nyolcpontos előnyéből hat a nagyszünetre is megmaradt (43–37).
A harmadik periódust gyors kosárváltások vezették be, ám 47–42 után egy Rackley által levezényelt újabb lendületes hazai futam, a találkozó során először, immár kétszámjegyű különbséget eredményezett. Ekkor azonban, ahelyett, hogy megnyugodtak volna, a tarjániak érthetetlen módon fejetlen rohanásba, kapkodásba kezdtek, amit kihasználva a lelkesedésükből mit sem veszítő egyetemisták Kozák Márton révén megint kicsit közelebb settenkedtek. Rackley mindazonáltal arra azért ügyelt, hogy a távolság ne csökkenjen le vészesen, így azután a végső tíz percnek 62–53-as állással futottak neki a felek. Ettől jobban pedig a záró felvonásban sem igen akaródzott lemaradniuk a debrecenieknek, amiben közrejátszott, hogy az Ughy-gárdának ebben az időszakban már egyszerre kellett a szívós vendégekkel és a mindvégig rengeteg hibával ténykedő, ám a fonalat ekkorra végképp elveszítő játékvezető-trióval küzdenie. Szerencsére az SKSE csapatának végül mindkét „ellenfelén” sikerült felül kerekednie, és a Sonyák-Burai páros a finisben bebiztosította a mieink számára ezt a hullámzó játékkal kikínlódott, kötelező győzelmet. Nem kérdés viszont, hogy ettől a produkciótól a hét végi kupafináléban a tisztes helytálláshoz is sokkal több kellene, a titkon (vagy nem is annyira titkon?) remélt éremszerzésről már nem is beszélve…
NB I/B, Zöld-csoport, 17. forduló
Salgótarjáni KSE – Debreceni EAC U23 82–68 (14–24, 29–13, 19–16, 20–15)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 300 néző, vezette: Nagy V., Sentényi, Nepp.
Salgótarján: RACKLEY 19, SONYÁK 11/6, BURAI 22/6, Jakab P. 3, Joó 11/9. Csere: OLASZ 10, Kovács D., Csapai 6. Edző: Ughy Albert.
Debrecen: TÓTH B. 24/12, KOZÁK M. 19/3, Kozák B., Opre 3, OMENAKA 14. Csere: Zsuga 3/3, Asszú 5/3, Nemes, Szűcs B., Mászlé. Edző: Kovács Adrián.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 3–9, 9. perc: 12–19, 14. perc: 27–25, 17. perc: 34–26, 22. perc: 45–42, 25. perc: 54–42, 32. perc: 63–55, 37. perc: 70–62. Kipontozódott: Rackley (36.), Omenaka (39.).
Ughy Albert: – Nagyon ügyes fiatal játékosok alkotják ezt a debreceni csapatot, védekezésben a sebességükkel néha nem is tudtunk mit kezdeni. A komolyabb problémáink mégis inkább támadásban voltak, nem játszottunk elég kreatívan, nagyon direktben akartuk megoldani az egyes szituációkat. Sajnos a játékvezetésre is újfent ki kell térnem, hiszen a „sípmesterek” az utóbbi időben már nem először voltak a leggyengébb szereplői a mérkőzésünknek. Természetesen ebből a találkozóból is le fogjuk vonni a tanulságokat, és igyekszünk a lehető legjobban felkészülni a debreceni Hepp Kupa fináléra. Köszönjük közönségünknek, hogy ebben a nem túl ideális időpontban is ennyien eljöttek, és bíztattak minket!
Kovács Adrián: – Különösen a védekezésünkkel voltam elégedett, nagyon fegyelmezettek voltunk és remekül kommunikáltunk. Erre építve szép tranzíciós támadásokat vezettünk, melyeket azután hol jobban, hol gyengébben sikerült befejeznünk. Összességében nem lehet panaszom játékosaimra, mindenki hozzátette a magáét a mai produkcióhoz. A szimpatikus salgótarjáni csapatnak gratulálok és további sok sikert kívánok!
