Nem hittük el istenigazából, hogy a Piros-csoport éllovasa elleni párharc fogható.
Valamivel jobban kezdte az exek csatáját (az OSE gárdájánál játékosként és trénerként ugyancsak több évet lehúzó Ughy Albert teljes kezdőötösét egykori oroszlányi játékosokból állította ki, míg a túloldalon Vavra András vezetőedző, valamint Madár András és Sömenek Martin személyében tűnt fel három három korábbi tarjáni) az NB /B Zöld-csoportjából a négyes döntőbe egyedüliként bejutó SKSE: bár Burai meccsnyitó tripláját Bödör egy kettő plusz egyes akcióval válaszolta meg, Joó és Rackley szép tempógóljaival az 5. percben a mieink 8–5-re vezettek. A nyitó játékrész második felében viszont az addig is meglehetősen gyéren csordogáló tarjáni kosarak jó időre teljesen elapadtak, s ezt kihasználva, magas emberei, Bödör és Spagnolo találataival, a kisszünetre fordítani tudott a másodosztály felsőházának éllovasa. Amely azután négy-hategységnyi fórját a második periódus elején is sikerrel őrizgette, mígnem a félidő hajrájába fordulva Sonyák és Olasz egy-egy három pontot érő akciója pillanatok alatt újra egyensúlyi helyzetet nem teremtett. Csakhogy az Ughy-legénység amennyire váratlanul a kezébe kaparintotta azt a bizonyos fonalat, 23–23 után legalább olyan gyorsan el is veszítette, az újabb támadásbeli leolvadást pedig a Kovács Gábor-Sömenek duó a nagyszünet előtt egy 13–4-es etappal büntette.
A 36–27-es oroszlányi vezetésről induló harmadik felvonást ráadásul a remek napot kifogó Sömenek újabb két sikeres távoli dobása vezette be, s ekkor bizony nem nagyon látszott, hogy a támadásban továbbra is látványosan vergődő, az első bő öt percben mindössze egyetlen árva kosarat szerző SKSE miként tudna visszajönni a meccsbe. Noha a folytatásban a bemutatkozó-visszatérő találkozóján összességében biztatóan mozgó Drevenka és a szintén hasznosan kosárlabdázó Sonyák kettősének sikerült valamelyest enyhítenie a vészes gólínségen, mivel a túloldalról gyakorlatilag minden találatukra postafordultával érkezett a válasz, az időközben közel húsz pontosra hízó különbség az utolsó rövid pihenőig sem csökkent számottevően (40–56). A záró tíz perc elején a dicséretesen küzdő Olasz emelt be néhány, a remény halovány lángját életben tartó kettest, a tarjániak első komolyabbnak mondható felzárkózási kísérletének azonban az addig meglehetősen alacsonyan szárnyaló (0/7 a mezőnyből) Madár triplája rövid úton véget vetett. A mieink azonban 50–65 után újból nekidurálták magukat, s riválisuk fegyelmezetlenségeit kihasználva a finisbe fordulva, hosszú idő után, ismét tíz pont alá csökkentették hátrányukat. Ráadásul 56–65-nél megint ők jöhettek, ám az a fránya gyűrű Rackley büntetőjét, majd a távolról kísérletező Kovács Dénes és a valamivel közelebbről próbálkozó Jakab labdáját is kivetette. A magasan a mezőny legjobbjának bizonyuló, huszonhat pontját elképesztő, 91%-os hatékonysággal (10/11 mezőnyből, 5/5 a triplavonalon túlról) „legyártó” Sömenek bezzeg nem hibázott, Spagnolo labdaszerzést követő zsákolásával pedig a küzdelmes, ám nem túl magas színvonalú összecsapás érdemi része immár végképp lezárult. Mert bár Olasz és különösen Sonyák a hátralévő időben is mindent megtettek, erőfeszítéseik már csupán a szépítésre bizonyultak elegendőnek. Összességében elmondható, hogy papírforma eredmény született, ám ha a tarjániak hamarabb (és nagyobb számban) elhiszik, hogy ennek nem kell feltétlenül így lennie, még több kellemetlenséget okozhattak volna élvonalbeli álmokat dédelgető ellenfelüknek.
Dr. Hepp Ferenc Emlékkupa, négyes döntő - elődöntő
Salgótarjáni KSE – OSE Lions 66–77 (11–14, 16–22, 13–20, 26–21)
Debrecen, Főnix-csarnok, 300 néző, vezette: Minár, Csabai-Kaskötő, Major.
Salgótarján: Rackley 11, Burai 3/3, SONYÁK 15/6, Joó 3, OLASZ 18. Csere: Jakab P. 9/3, Drevenka 5/3, Csapai, Kovács D. 2. Edző: Ughy Albert.
Oroszlány: Illés M. 7/3, Madár 5/3, KOVÁCS G. 14, Spagnolo 13, Bödör 5. Csere: Kiss K. 3/3, SÖMENEK 26/15, Zsíros P. 4, Kiss Á. Edző: Vavra András.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 6–5, 8. perc: 8–9, 12. perc: 14–20, 16. perc: 23–23, 18. perc: 23–32, 25. perc: 29–46, 29. perc: 38–54, 34. perc: 46–62, 37. perc: 56–65. Kiállítva: Kovács G. (36.).
Ughy Albert: – Sajnos nem sikerült átlépni a saját árnyékunkat. Főképp támadásban nem voltunk elég agresszívak, és mindvégig hiányoltam a hitet, a tüzet, azt, hogy elhiggyük, egy ilyen csapatot is le tudunk győzni. Mindez az egész mérkőzésre rányomta a bélyegét. A végeredmény egyébként nem biztos, hogy hű tükörképe a találkozónak, hiszen ettől nagyobb különbségű vereség is benne volt a pakliban, de akár lényegesen szorosabban is alakulhatott volna. Gratulálok az oroszlányiaknak, és további sok sikert kívánok nekik a kupában és majd a bajnokságban. Köszönöm maroknyi szurkolónknak, hogy itt is velünk voltak!
Vavra András: – A védekezést az első félidőben két perc kivételével jól oldottuk meg, sőt ezen a téren tulajdonképpen a harmadik negyed végéig nem voltak különösebb problémáink. Tizennyolc pontos különbségnél azután tudat alatt kicsit megnyugodtunk és visszaengedtük a Salgótarjánt a mérkőzésbe, de amikor kellett ismét tudtunk újítani, s ha összességében nem is játszottunk igazán jól, az előbbiekben már méltatott védőmunkánk végül meghozta számunkra a győzelmet. Ellenfelünknek gratulálok, hiszen, azt gondolom, ők is megtettek minden tőlük telhetőt, mi pedig remélhetőleg ettől csak jobbak leszünk.
A másik elődöntőben: Nyíregyháza Blue Sharks – PVSK-Kronosz Kiadó 83–72
A vasárnapi helyosztók programja. 10.00 óra: Salgótarjáni KSE – PVSK-Kronosz Kiadó (bronzmérkőzés). 12.30 óra: OSE Lions – Nyíregyháza Blue Sharks (döntő)
