A gyenge játék alól az sem mentesít, hogy voltak a rangadón nálunk is rosszabbak.
Elöljáróban szögezzük le: az NB I/B Zöld-csoportjának múlt pénteki rangadóját az egységesebb, egyenletesebben játszó, több jó egyéni teljesítményt felvonultató gárda nyerte meg - más kérdés, hogy a teljes alkalmatlanságról tanúbizonyságot tevő, megszámlálhatatlan téves ítéletük döntő többségével az egyébként sem túl jó napot kifogó tarjáni együttest sújtó játékvezetők esélyt sem adtak arra, hogy ez másként legyen…
Már az első percekben ízelítőt kaphattunk abból, hogy mi vár ezen az estén a balul sikerült kupaszereplésük feledtetésére készülő látogatókra, hisz’ az érezhetően roppant motiváltan és felkészülten pályára lépő budafokiak a feldobás után rögtön egy lendületes, 8–3-as futammal nyitottak. Bár a rozsdás kezdést követően ugyancsak magasabb fokozatra kapcsoló tarjániak, Sonyák második triplájával és Rackley kettesével, az első felvonás közepére két pontra felzárkóztak, ekkor, a meccsen először, de korántsem utoljára a sípmesterek is komolyan játékba avatkoztak. A „szürkék” többek között egy jóval a támadóidő (hivatalos) lejártát követően szerzett Lados-kosár érvényesítésével, majd a vendégkispadnak kiutalt technikai hibával, s ezáltal, közvetve, újabb három jutalomponttal tolták meg a döcögőssé váló hazai szekeret, miközben csőlátásuk ekkorra egy, a valóságtól jócskán elrugaszkodott, 1-6-os faultarányt eredményezett. No és nem utolsósorban kilencegységnyi különbséget, ami az elsőhöz nagyon hasonló mederben zajló (az orrát jegelő Jakabot és a fogait számlálgató Olaszt átmenetileg elveszítő, továbbra is hatalmas ellenszélben küszködő SKSE egy dobásnyira megközelítette, majd ismét elengedte riválisát) második negyedben sem csökkent, sőt a nagyszünetre végül tizenegyre növekedett.
A második félidő elején azután a mieink még egyszer nekidurálták magukat, s egy Rackley és Jakab által levezényelt 7–2-es nyitánnyal villámgyorsan hat pontra csökkentették hátrányukat. Ettől közelebb azonban már nem jutottak a továbbra is rendkívül tudatosan és sokkalta pontosabban kosárlabdázó Károly-legénységhez, amely a lassan a mieink mumusává avanzsáló Lados-Fehér páros révén a záró periódus elejére voltaképpen minden lényegi kérdést el is rendezett (67–49). A becsülettel küzdő, ám a kikényszerítettek mellett rengeteg ki nem kényszerített hibát is elkövető, ellenfeléhez és önmagához képest is gyenge teljesítményt nyújtó Ughy-gárda végeredményben tizenkét ponttal maradt alul a második helyüket ezzel a sikerrel alighanem bebiztosító budafokiakkal szemben, így a folytatásban már leginkább arra kell majd ügyelnie, hogy jelenlegi harmadik pozícióját az alapszakasz végéig valahogyan megőrizze. Ha így lesz, akkor legközelebb minden bizonnyal a rájátszás elődöntőjében futhatnak össze egymással a felek, s az idény elején megcélzott feljebblépést éppen itt, a Promontor úti csarnokban kell majd kivívniuk a mieinknek. A mostani tapasztalatokból kiindulva, az sem lesz egy könnyű menet…
NB I/B, Zöld-csoport, 19. forduló
Ford Ivanics-Budafok – Salgótarjáni KSE 81–69 (21–14, 22–18, 19–17, 19–20)
Promontor u., 200 néző, vezette: Surányi, Pécsi, Horváth Cs.
Budafok: TURSICS K. 13/6, LADOS 22/3, Wehner 10, Varga D. 11, Horváth M. Csere: Kiss M. 4, FEHÉR CS. 15/3, Steier K. 2, Tóth Sz. 4. Edző: Károly Máté.
Salgótarján: RACKLEY 22/6, Kovács D., Sonyák 10/6, JAKAB P. 9/3, Olasz 4. Csere: Burai 12, Drevenka 6/6, Joó 4, Csapai 2, Holló. Edző: Ughy Albert.
Az eredmény alakulása. 3. perc: 8–3, 8. perc: 17–12, 14. perc: 28–25, 18. perc: 37–28, 13. perc: 45–39, 17. perc: 55–42, 33. perc: 69–55, 38. perc: 77–62.
Károly Máté: – Látszott, hogy mindkét csapat felkészült a másikból és próbálta annak játékát elrontani, a védekezésre koncentrálni. Azt gondolom, ezt mi csináltuk ma jobban, végig kontrolláltuk a mérkőzést, végig fegyelmezettek tudtunk maradni és ez meghozta számunkra a sikert.
Ughy Albert: – Sajnálom, hogy megint nem tudtunk nyerni, de addig nem is leszünk sikeresek, amíg a játékosok nagy része nem érti, hogy mi lenne a feladata a pályán. Vissza kellene venni az egóból, mert a képzelt és a valós tudás között óriási a különbség néhány játékosnál. Az egymásra mutogatás a pályán és a kifogások keresése már nagyon megy, ha ezen múlna, minden bajnokságot toronymagasan vezetnénk... Egyébként az akarattal összességében nem volt gond, csak a fentieken kellene változtatni és mindjárt megtanulnánk nyerni...
