Gyengébb védőmunka, helyen-ként látványos támadójátékkal ellensúlyozva.
Bátran kezdtek a nagypénteki találkozóra a SMAFC elleni városi rangadó megnyerésével „melegítő” soproniak, akik az első percekben főként Werner és Polgárdy révén gyűjtögették pontjaikat. Az előrejátékkal ugyanakkor hazai oldalon sem volt sok probléma, olyannyira, hogy a kosárszerzésbe valamennyi játékosukat bevonó tarjániak, gyengébb védekezésük dacára, nem csak fordítottak, de a nyitó negyed hajrájára 24–13-ra el is húztak. A játék képe a második felvonásban sem változott sokat, a piros-feketék hátul továbbra sem igazán tették oda magukat, más kérdés, hogy eredményes és helyenként szemre is tetszetős támadójátékuk miatt erre nem is igazán voltak rászorulva. Ughy Albert persze nem hunyt szemet ilyen könnyen a lazsálás felett, egy meglehetősen zajosra sikeredett időkérés alkalmával mindenki meg is győződhetett róla, hogy a tíz pont fölött állandósuló különbség ellenére a mester nem különösebben elégedett. Dörgedelmei dacára mindazonáltal az első félidő hátralévő része már az addigi forgatókönyv szerint pergett le, Jakabék rendületlenül termeltek, ám a remeklő Kántor és társai gyakorlatilag minden tarjáni kosárra kosárral feleltek (53–38).
Ennek megfelelően a mieink trénere alaposan ki is használta a nagyszünetet, s a harmadik negyedben úgy tűnt végre sikerült célba juttatnia az üzenetet. A Joó-Jakab és a Werner-Bagó párosok gyors gólváltásait követően ugyanis jócskán szigorított védekezésén az SKSE együttese, amely a játékrész utolsó hét percében mindössze három pontot engedélyezett az utolsó rövid pihenőig már kizárólag büntetőből eredményes soproni legénységnek. Mivel pedig a vendéggárdának Jakab és Csapai centerjátékára továbbra sem volt ellenszere, a piros-feketék két pontfelelőse, a nagyszerűen osztogató Drevenkával karöltve, a záró periódus kezdetére a feleket elválasztó távolságot immár jócskán húsz egység fölé növelte (73–47). Bár a még nagyobb arányú győzelmet a közönségszórakoztatás és a csapatépítés oltárán végül feláldozták a hazaiak, brutális palánk alatti fölényüknek (72–30-as siker a büntetőterületen belülről szerzett pontok tekintetében, 45–25-ös a lepattanócsatában) köszönhetően a tarjániak összességében könnyedén diadalmaskodtak. Mindez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy az SKSE a rájátszást már egészen biztosan harmadik kiemeltként kezdheti.
NB I/B, Zöld-csoport, 24. forduló
Salgótarjáni KSE – Sopron KC-Sportiskola 92–67 (26–19, 27–19, 20–9, 19–20)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 350 néző, vezette: Válé, Szilágyi, Horváth.
Salgótarján: RACKLEY 14/3, Burai 10, Sonyák 2, JAKAB P. 26/3, Joó 10. Csere: DREVENKA 3/3, CSAPAI 27, Kovács D., Nagy B., Póczos M., Szőke. Edző: Ughy Albert.
SKC-Sportiskola: Polgárdy 10/3, KÁNTOR 23/9, Buzsáki, WERNER 16, Bagó 8. Csere: Németh M., Papp B. 8, Spéder 2, Garab G. Edző: Váradi Kornél.
Az eredmény alakulása. 3. perc: 4–6, 10. perc: 24–13, 13. perc: 32–24, 18. perc: 45–34, 24. perc: 61–44, 28. perc: 71–45, 34. perc: 79–55, 38. perc: 83–65. Kipontozódott: Joó (25.).
Ughy Albert: – Nagyon hullámzó volt a játékunk, az első félidőben rettenetesen rosszul védekeztünk. Összességében az eredménnyel elégedett vagyok, de úgy érzem, még mindig nem engedtük ki a szellemet a palackból. Remélem a rájátszásra sikerül…
Váradi Kornél: – Mindenekelőtt gratulálok a salgótarjániaknak és sok sikert kívánok nekik a továbbiakban. Mi a héten már játszottunk egy kemény meccset, s most korántsem voltunk olyan élesek, mint a SMAFC ellen. Ez pedig egy erős csapat otthonában csak ilyen eredményhez vezethetett. Van azonban még két mérkőzésünk, s azokon bebiztosíthatjuk helyünket a legjobb nyolc között.
