A meccset megnyerte, de Joó Tamást (is) elveszítette Ughy Albert együttese.
Ideges, kapkodó játékkal indult az alapszakasz harmadik és hatodik helyezettjeinek szombat esti, sorozat-nyitó összecsapása, melynek első két percében csupán egyetlen alkalommal talált a kosárba a két gárda. Ughy Albert szokatlanul hamar megejtett időkérése alkalmával próbálta ugyan idejekorán ráncba szedni támadásban igencsak sokat bizonytalankodó tanítványait, ám így is csaknem a nyitó negyed derekén jártunk már, amikor az SKSE csapatának sikerült a hosszúra nyúló gólcsendet megtörni. Igaz Sonyák kettő plusz egyes akciójára legott egy 16–4-es rohamot építettek fel a tarjániak, akik, mint kiderült, többé már nem is engedték maguk elé riválisukat. A második negyed elejéig mindazonáltal a pont- és lepattanó-gyűjtésben egyaránt jeleskedő Bordács még látótávolságon belül tartotta a fővárosi fiatalokat, ráadásul hazai oldalon a súlyosnak tűnő vállsérülést szenvedő Joó kiválásával a hasonló problémák miatt hiányzó Csapai távollétében amúgy is tartalékos palánk alatti kontingens létszáma még tovább apadt. Csakhogy 20–18 után a megfogyatkozott vendéglátók ismét megrázták magukat, s Rackley, valamint a remekül beszálló Kovács Dénes tripláival pillanatok alatt tíz egységre növelték fórjukat. Az ugyancsak jó napot kifogó Burai villanásainak köszönhetően pedig ennek nagy része a játékrész végéig meg is maradt, így 40–32-es állásnál vonulhatott hosszabb pihenőre a két alakulat.
A második félidőt a Rackley-Burai, illetve a Katona-Vígh párosok gólváltásai vezették be, s 45–37-nél még mindig nem tűnt reménytelennek a vendégek helyzete. A folytatásban azonban csakhamar azzá változott: Kovács és Rackley ziccereit követően ugyanis gyors egymásutánban Jakab, Burai és Drevenka is triplát dobott, s a mindvégig fergeteges hangulatot teremtő szurkolósereg máris „húszat” kiálthatott. A zónavédekezésével ismét nyerőt húzó SKSE ekkor megszerzett előnyét, az utolsó kisszünetet tíz ponttal keretbe foglaló Rackley remeklésének hála, a záró periódus elején is magabiztosan őrizgette, sőt a finishez közeledve Olasz három remek duplája immár az addigi legnagyobb különbséget eredményezte (76–52). Mielőtt azonban a mieink végképp elkönyvelhették volna, hogy a nagyon fontos első győzelem már zsebben, a szívósan küzdő vendéggárda egy 15–2-es etapot produkálva hátrányát egy szempillantás alatt meg is felezte. S noha a Garai-csapat feltámadása ezúttal már későn érkezett, a mindent összevetve teljesen megérdemelten diadalmaskodó tarjáni legénység számára a párharc jövő vasárnapi folytatására nézve mindenképpen intő jel lehet.
Zöld-csoport, negyeddöntő, 1. mérkőzés
Salgótarjáni KSE – MAFC II. 86–73 (20–14, 20–18, 26–13, 20–28)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 250 néző, vezette: Fodor, Rácz, Zahorán.
Salgótarján: RACKLEY 22/9, BURAI 14/3, Sonyák 12, Joó 2, OLASZ 13. Csere: Jakab P. 6/3, KOVÁCS D. 11/3, Drevenka 6/6, Piukovics P. Edző: Ughy Albert.
MAFC II.: KATONA B. 23/6, Siklós 6, Vígh 6, BORDÁCS 23, Peringer 5. Csere: Fehér Á. 1, Pfandler 4, Nagy G., Nagy L. 3/3, Bartos 2. Edző: Garai Péter.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 0–4, 7. perc: 12–8, 11. perc: 20–18, 14. perc: 30–20, 17. perc: 31–26, 22. perc: 45–32, 27. perc: 60–40, 34. perc: 76–52, 38. perc: 79–68. Kipontozódott: Burai (39.).
Ughy Albert: – Köszönöm a csapat hozzáállását, szerintem nem játszottunk rosszul, bár, azt gondolom, jóval nagyobb különbséggel is nyerhettünk volna, ami a rájátszás ezen szakaszában demoralizáló tud lenni. Sok volt a hiba, de megint kiesett az egyik kulcsjátékosunk, így szerkezetben sokat kellett variálnunk, de ez sem működött rosszul. Én még mindig hiszek a srácokban, most már csak nekik kellene hinniük saját magukban. Sok jó teljesítmény volt ma is, gratulálok a küzdőszellemhez mindenkinek, s külön örülök, hogy Patrik is újra pályára tudott lépni. Köszönjük a bíztatást szurkolóink, ma (is) zseniálisak voltak!
Garai Péter: – Nagyon rosszul dobtunk kintről, nem tudtuk a saját ritmusunkban kosárlabdázni. A palánk alatt is erőtlenek voltunk, sok kosarat kaptunk támadó lepattanókból. Gratulálok a hazaiaknak, de azon leszünk, hogy még egyszer vissza tudjunk jönni Salgótarjánba!
