Nem könnyű győzni a Budafok otthonában, de nem is lehetet-len feladat...
Amint az tudvalévő, a MAFC elleni első körös párharcát két mérkőzésen lezáró Ughy-legénység ellenfele az NB I/B Zöld-csoportjának elődöntőjében az alapszakasz-második Ford Ivanics-Budafok együttese lesz. Bár a pályaelőny a mieinkhez hasonlóan a felsőházba jutást megcélzó rivális mellett szól, a két gárda játékereje, illetve aktuális formája mégis kiegyenlített és megjósolhatatlan végkimenetelű sorozatot ígér.
– Természetesen, azt gondolom, a MAFC elleni gyors sikerünk nyilván nagy fegyvertény, annak ellenére, hogy egy utánpótlás csapat ellen értük azt el – pillantott vissza esélylatolgató beszélgetésünk elején a műegyetemisták elleni párharcra Dániel Tamás klubmenedzser. – Láttuk, hogy a fővárosiak a bajnokság második felére igencsak összekapták magukat, sorban nyerték a mérkőzéseket, és egyáltalán nem tűnt sétagaloppnak ez a párharc. Ennek ellenére, főleg a második mérkőzésen, nagyon magabiztosak, tudatosak és kemények voltunk, mondhatom, hogy egy igazi idegenbeli rangadót nyertünk meg. Külön köszönöm szurkolóinknak, hogy ilyen hangulatot teremtettek, ami egyértelműen hozzájárult a győzelmünkhöz. Csak jelzem, hogy most is nagyon kell valami hasonló, hiszen a bajnokság legfontosabb meccseit játsszuk az elkövetkezendő bő egy hétben.
– Mégpedig a mezőny egyik legerősebb csapata ellen, amely ugyanakkor az utóbbi hetekben megmutatta, hogy olykor bizony képes a botlásra.
– Kétségtelen, hogy az egész alapszakaszban eléggé kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott a Budafok, ahol rutinos, ezen a szinten jónak mondható játékosok vannak. A csoportkört veretlenül záró Príma SE elleni összecsapásoktól eltekintve, néha nehezebben, néha könnyebben, de rendre nyerték a meccseiket. Kivéve az utolsó fordulóban, amit akár annak is betudhatunk, hogy már egyáltalán nem voltak motiváltak, de igazán a folytatás sem sikerült nekik fényesen. Egész évben egységesnek tűnt a produkciójuk, de az utóbbi néhány fordulóban már látszik a rés a pajzson. Mert az Alba elleni fiaskót még el lehetett intézni egy vállrándítással, de az, hogy a negyeddöntő első mérkőzésén simán kikaptak odahaza a SMAFC-tól, már jelenthet valamit. Igaz, a visszavágón, ha fogcsikorgatva is, de visszavették a pályaelőnyüket, a harmadik meccsen pedig be is biztosították a továbbjutásukat. Ezt csak azért mondom, mert annak ellenére, hogy korábban kétszer is kikaptunk tőlük, én egyáltalán nem tartom verhetetlennek ezt a társaságot. Mi igenis győzni megyünk most Budafokra, bár tudjuk, hogy nagyon-nagyon nehéz lesz.
– Játéktudásban és felkészültségben megközelítőleg hasonló szintet képvisel a két gárda, így ezúttal a mentális tényezők is döntő szerepelt játszhatnak a sikerben.
– Valóban így van, éppen ezért a kérés számomra megint csak az, hogy mit gondolnak a játékosaink, mennyire azonosulnak a feladattal, ugyanis most dől el, hogy mit ér az évünk. És ez nem csak a csapatra vonatkozik, hanem az egyénekre is. Mit érnek a játékosaink? Mennyire van tartásuk, mit akarnak egyáltalán elérni a kosárlabdában, akár nálunk, akár a későbbiekben máshol? Letudtuk ezt az évet is, vagy alkottunk is valamit? Sok nyitott kérdés van, amire a választ a pályán nyújtott teljesítménnyel lehet megadni. Biztos vagyok abban, hogy le tudjuk győzni a Budafokot és be tudunk jutni a döntőbe. De ehhez mindenki kell, a húzójátékosaink, a kiegészítő emberek, a sérültjeink, az edzők, a vezetők, a szurkolók, mindenki. Talán az utóbbi néhány év egyik legfontosabb párharcát kezdjük most meg, ahol kiderül, hogy ki mit ér. Én hiszek abban, hogy van lelkünk, és talán nem is olyan kicsi. Nagyon kell ez a győzelem!
