Túl soknak bizonyult a középső két negyedben összeszedett húszpontos hátrány.
Bizakodásra okot adó formában várták az osztály felsőházába jutásról döntő párharc pénteki nyitó felvonását a korábbi hiányzóik közül Csapait már ismét soraikban tudó, Joót ugyanakkor továbbra is nélkülöző tarjániak, akiknek a mérkőzés elején ráadásul sikerült alaposan meg is lepniük vendéglátóikat. Az SKSE egészpályás letámadással kombinált területvédekezésével az első percekben jó néhány labdaeladásba és elhibázott dobásba kergette bele a budafokiakat, miközben a túloldalon Olasz termelte rendületlenül a pontokat. Károly Máté 10–4-es vendégvezetésnél gondolta úgy, hogy itt volna az ideje belenyúlni a meccsbe, s tanácsainak legénysége, láthatólag, igen jó hasznát vette. Különösen Wehner és Tursics lendültek egy csapásra bele, vezérletükkel és távoli kosaraikkal a hazaiak a második periódus elejére be is fogták megtorpanni látszó ellenfelüket. A folytatásban pedig egy Kiss M. találataira épített 10–0-ás etappal lendületből el is száguldottak a tiszta ziccereket hibázó tarjániak mellett, igaz utóbbiaknak, Sonyák és Rackley révén, sikerült viszonylag gyorsan elfojtaniuk a leszakításukra irányuló első komolyabb kísérletet. Csakhogy 36–36 után az elképesztő dobóformába lendülő, tizennégy első félidei triplakísérletükből tízet értékesítő (mesébe illő, 71%-os pontosság) „autókereskedők” ismét sebességet váltottak, s egy fergeteges, 16–4-es negyedzáró rohammal a nagyszünetre tizenkét ponttal elhúztak (52–40).
A rutinosan kosárlabdázó, s lehetőségeiket változatlanul igen hatékonyan kihasználó házigazdák a fordulást követően sem engedték magukhoz közelebb a mieinket, sőt az immár hivatalosan is az SKSE mumusának számító Fehér Csaba remek megoldásai nyomán a záró negyed kezdetén immáron kereken húsz egység választotta el egymástól a feleket. Komoly hátrányuk ellenére ugyan Olaszék továbbra is megállás nélkül küzdöttek, hajtottak, de istenigazából semmi jel nem mutatott arra, hogy ők itt még „labdába rúghatnak”. A finisbe fordulva azonban váratlan fordulatot vett a csarnokban lévők legtöbbje által már régen lefutottnak vélt meccs, amiben leginkább a rövid idő alatt három triplát is elsüllyesztő Sonyák szerzett elévülhetetlen érdemeket. A huszáros hajrába kezdő tarjániak 14–2-es szériájuk eredményeként, két perccel a lefújás előtt, 89–81-re közelítették meg a talán túl korán hátradőlő házigazdákat, akiknek erejéből a maradék időben is mindössze egyetlen pontocskára futotta. Fájdalom, az egyre-másra adódó felzárkózási lehetőségeiket a végjátékban sorra elkapkodó Ughy-tanítványoknak még annyira sem, így az egyik fél második sikeréig tartó elődöntő első összecsapását követően 1–0-ra a Budafok vezet. Folytatás szerdán Salgótarjánban.
NB I/B, Zöld-csoport, elődöntő, 1. mérkőzés
Ford Ivanics-Budafok – Salgótarjáni KSE 90–81 (18–22, 34–18, 22–18, 16–23)
Promontor u., 150 néző, vezette: dr. Mészáros, Goda, Jurák.
Budafok: TURSICS K. 17/12, Lados 4, WEHNER 20/9, Varga D., Horváth M. 10. Csere: FEHÉR CS. 24/12, KISS M. 15/9, Mészáros Cs., Steier K. Edző: Károly Máté.
Salgótarján: RACKLEY 15/3, SONYÁK 23/15, Piukovics P. 3/3, Jakab P. 7/3, OLASZ 18. Csere: Drevenka 7/3, Csapai 2, Burai 6, Kovács D., Holló. Edző: Ughy Albert.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 4–10, 8. perc: 18–18, 14. perc: 33–25, 17. perc: 36–36, 23. perc: 56–40, 28. perc: 66–52, 34. perc: 84–64, 38. perc: 89–81.
Károly Máté: – Az alapszakaszban mindkétszer mi nyertünk, így ezúttal a salgótarjániaknak kellett valami újdonsággal kirukkolniuk. Ezt meg is tették, s letámadó zónájuk a mérkőzés elején eléggé meg is zavart minket. A folytatásban azonban gyorsan sikerült rendeznünk sorainkat, rátaláltunk a helyes ritmusra, megvoltak a külső- és belső dobásaink is, s összességében magabiztosan tudtunk győzni. Szeretnénk már szerdán lezárni a sorozatot, ami annak ellenére sem ígérkezik könnyű feladatnak, hogy a teher most riválisunk vállát nyomja, hiszen ők már nem hibázhatnak.
Ughy Albert: – Egy-null oda, levonjuk a tanulságokat. Szerdán nyerünk!
