Fölényes győzelemmel egalizált a Budafok elleni elődöntőben Ughy Albert együttese.
Mindkét szakmai stáb megkeverte kissé a kártyáit az elődöntő szerda esti második összecsapására, így a hazaiaknál némi meglepetésre Holló és Csapai, míg vendégoldalon az SKSE-specialista Fehér is bekerült a kezdő csapatba. Az már nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az életben maradásért küzdő tarjániak ezúttal egyáltalán nem szeretnék egy igencsak kétes kimenetelű „pisztolypárbajra” kihívni a kimagasló támadó arzenállal rendelkező, s a múlt pénteki, fővárosi odavágón még önmagukhoz képest is rendkívüli pontossággal tüzelő budafokiakat, ennek megfelelően Wehnerék egy kőkemény védelemmel találták szemben magukat. Ughy Albert társulata az első pillanattól kezdve a legutóbb még csak átmeneti sikerrel alkalmazott letámadó zónával zaklatta ellenfelét - hogy nem is eredménytelenül, arra a látogatók által az első öt percben összehozott hat, illetve a nagyszünetig kiszenvedett huszonegy pont a bizonyíték. Igaz, a gólszerzés terén eleinte a mieink is komoly kihívásokkal küzdöttek, aminek következtében a nyitó negyed hajrájáig még fej-fej mellett haladt a két együttes. Az első rövid pihenőt ugyanakkor már egy 12–0-ás sorozattal foglalták keretbe a Sonyák vezette tarjániak, akik a folytatásban is vasmarokkal szorongatták riválisukat. A sok labdát eladó és ezúttal kimondottan gyengén is dobó (1/13 távolról, 0/7 a büntetővonalról) fővárosiak erejéből a második felvonás derekán azért egy aprócska fellángolásra így is futotta, 29–21 után viszont már kizárólag a Rackley remeklésére egy 8–0-ás félidőzáró rohamot felépítő SKSE talált a kosárba (37–21).
Az újrakezdést követően nem sokkal pedig a lelkes publikum már húszat számolhatott a vendégekre, Károly Máté hiába kért villámgyorsan időt, a tarjániak játékára együttesének ezen az estén egyszerűen nem volt ellenszere. A támadásban és védekezésben egyaránt kimagaslót nyújtó Rackley (16 pont, 15 lepattanó, 11 gólpassz, 7 labdaszerzés, 3 dobásblokkolás) továbbra is elképesztő energiával húzta-taszigálta csapata szekerét, amely csupán a harmadik periódus legvégén döccent egy picikét. A 10–2-es budafoki részsikerrel záruló játékrészt követően azonban a mieink szinte teljes sorcserét hajtottak végre, s a friss erőknek köszönhetően csakhamar helyre is billent a „világ rendje”. A továbbra is sziporkázó Rackley és a gyors egymásutánban két triplát is a helyére küldő Holló hathatós közbenjárásával tizenhétről egy szempillantás alatt huszonhárom egységre nőtt az SKSE előnye, amivel az igazán lényeges kérdések immár visszavonhatatlanul eldőltek. A szezon eddigi legfontosabb meccsén az idei legjobb, legegységesebb játékával kirukkoló Ughy-legénység végeredményben több mint harmincpontos sikerrel egyenlítette ki az elődöntő állását, s komoly lélektani előny birtokában várhatja a párharc hét végi, mindent eldöntő összecsapását.
NB I/B, Zöld-csoport, elődöntő, 2. mérkőzés
Salgótarjáni KSE – Ford Ivanics-Budafok 85–54 (17–12, 20–9, 21–20, 27–13)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 250 néző, vezette: Fodor, Rácz, Menyhárt.
Salgótarján: BURAI 8/6, SONYÁK 16/6, HOLLÓ 6/6, JAKAB P. 15/3, CSAPAI 10. Csere: OLASZ 6, RACKLEY 16/3, PIUKOVICS P. 6, DREVENKA 2, KOVÁCS D. Edző: Ughy Albert.
Budafok: TURSICS K. 14/3, Lados 4, Wehner 4, Fehér Cs. 9/9, Varga D. 8. Csere: Horváth M. 5, Kiss M. 2, Steier K. 4, Mészáros Cs. 4/3, Tóth Sz. Edző: Károly Máté.
Az eredmény alakulása. 5. perc: 6–6, 8. perc: 11–12, 13. perc: 23–12, 18. perc: 29–21, 21. perc: 41–21, 27. perc: 56–31, 30. perc: 58–41, 36. perc: 74–42.
Ughy Albert: – Egy-egy, vasárnap nyernünk kell! Hiszek abban, hogy a kosárlabda a legigazságosabb sport a világon. Mi a jelenlegi ellenfelünknél minden tekintetben jobbak vagyunk, bár ezt a harmadik mérkőzésen be is kell bizonyítanunk. Azt gondolom, a budafoki csapat nem sokat tanult az előző találkozóból. Akkor extrán dobtak, most átlagosan, de ez a realitás. Ezúttal normális körülmények között mérhettük össze tudásunkat, korrekt játékvezetés mellett, ami azért szintén sokat számított. Ma igazi csapat voltunk, imádtam a srácokat. Együtt erre vagyunk képesek! Egy győzelem választ el minket igazi céljainktól, eddig sem rajtunk volt a teher, ezek után pedig pláne nem rajtunk lesz. Hasonló játékkal szeretnénk nyerni vasárnap, Budafokon is.
Károly Máté: – Azt sejtettük, hogy ellenfelünk minden erőtartalékát igyekszik majd mozgósítani, az viszont nem, hogy mi ilyen gyenge dobóformát fogunk produkálni. A helyzeteink ugyan ezúttal is megvoltak, csak éppen nem használtuk ki azokat, a 20%-os triplázás és a 35%-os büntetőzés egyaránt a bizonytalanságot mutatja. Van három napunk felkészülni a harmadik összecsapásra, melyen reményeim szerint bizonyítani fogjuk, hogy mi vagyunk a jobb csapat.
