Nyolcpontos vezetésről, a vég-játékban buktuk el a feljutásról döntő találkozót.
A mérkőzés tétjének megfelelő hangulatban, ám némileg ideges, kapkodó játékkal indult a Zöld-csoport elődöntőjének mindent eldöntő harmadik meccse, melynek elején jobbára fej-fej mellett, váltott vezetéssel lépegetett a két együttes. Az már néhány perc után nyilvánvalóvá vált, hogy a budafokiak nem kívánnak ismét a rivális által felállított csapdába besétálni, így az előző találkozón számukra végzetesnek bizonyuló letámadó zóna ellen Károly Máté tanítványai igyekeztek a félpályát gyorsan átjátszani, felállt védelemmel szemben pedig sok labdamozgatással üres dobóhelyzeteket kialakítani. Utóbbiak értékesítésében eleinte leginkább Wehner, illetve Tursics jeleskedett, míg a túloldalon a kilenc ponttal nyitó Burai, valamint a cserpadról ezúttal is új lendületet hozó Rackley vitte a prímet. A küzdelmes nyitó negyed, Drevenka dudaszós triplájának hála, végül minimális vendégvezetéssel zárult, a rövid pihenőt követően azonban a találkozó menete a mieink számára igencsak rossz irányba fordult. Noha Horváth és Varga korai centergóljaira Jakab még válaszolni tudott, 26–26 után az első budafoki találkozó gyilkos triplazáporából ízelítőt adó hazai gárda egy lelombozó, 14–2-es futást bemutatva alaposan elhúzott. A félidő hajrájára mindazonáltal Ughy Albertnek sikerült rendeznie a sorokat, s feljavuló védekezésének, illetve a remeklő Burai újabb találatainak köszönhetően a nagyszünetre már ismét ott toporgott ellenfele sarkában a tarjáni csapat (44–40).
Csakhogy a harmadik felvonást megint jóval élénkebben kezdték a hazaiak, akik a Tursics-Lados páros jóvoltából pár perc játék után már ismét kétszámjegyű előnyt birtokoltak. Ám ekkor jött az újabb fordulat: miközben a védekezésükön ismét szigorító tarjániak a játékrész végéig már csupán egyetlen mezőnygólt engedélyeztek riválisuknak, a fantasztikus dobóformába lendülő Jakab nagyüzemben kezdte termelni a kosarakat. A szűk hét perc leforgása alatt tizenhat pontot beemelő vendégkapitány sorrendben negyedik triplája immár 62–59-es SKSE-vezetést eredményezett, Buraiék lendületét ráadásul az utolsó rövid pihenő sem akasztotta meg. Olyannyira, hogy a záró periódusban egy remekbe szabott, 8–0-ás etappal nyitottak, s ekkor úgy tűnt, nagyon kevés hiányzik nekik ahhoz, hogy végképp megtörjék ellenlábasukat. A nyolcpontos előny azonban mintha a mieinket hozta volna zavarba, s ez a zavar csak fokozódott, ahogy a lassanként magukra találó budafokiak a folytatásban kezdték lépésről-lépésre ledolgozni hátrányukat. Amikor pedig a kiváló Tursics sokadik „gyilkos” kosarával a vezetést is visszaragadták a fővárosiak, az a bizonyos momentum végképp átkerült a finisbe már 80–75-ös vezetéssel forduló vendéglátók oldalára. Bár a hajrára nagyon egyedül maradó Jakabnak egy perccel a lefújás előtt még sikerült egy pontra visszahoznia csapatát, Tursics választriplája immár végképp eldöntötte a csata sorsát. Így azután, miközben a győztes budafokiak jövőre már a Piros-csoportban játszanak, a mieink ősztől is csupán az alsóház langyos vizében „lubickolhatnak”...
NB I/B, Zöld-csoport, elődöntő, 3. mérkőzés
Ford Ivanics-Budafok – Salgótarjáni KSE 85–79 (22–23, 22–17, 18–22, 23–17)
Promontor u., 250 néző, vezette: Söjtöry, Válé, Nagy V.
Budafok: TURSICS K. 27/15, Lados 11/3, Wehner 11/3, VARGA D. 10, Horváth M. 6. Csere: Kiss M. 3/3, Fehér Cs. 8/6, Mészáros Cs. 5/3, TÓTH SZ. 4, Steier K. Edző: Károly Máté.
Salgótarján: BURAI 20/6, Sonyák 3/3, Piukovics P. 3/3, Csapai 6, Olasz 4. Csere: JAKAB P. 30/18, RACKLEY 10, Holló, Drevenka 3/3. Edző: Ughy Albert.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 6–5, 8. perc: 14–15, 14. perc: 32–26, 18. perc: 42–33, 23. perc: 53–42, 28. perc: 57–56, 32. perc: 62–70, 35. perc: 74–72, 39. perc: 80–79. Kipontozódott: Horváth M. (31.), Burai (40.).
Károly Máté: – Az előző mérkőzés után nem voltunk könnyű helyzetben, ellenfelünk akkor rátalált a gyenge pontjainkra és tudatos játékkal le is győzött minket. Volt azonban három napunk, hogy rendet tegyünk a fejekben, gyorsítsunk és pontosítsunk a támadójátékunkon, s védekezésben is újítsunk. Mindezt meg is tettünk, sokkal jobban dobtunk és a zónavédekezésünk is nagyban hozzájárult sikerünkhöz. Az egész éves teljesítmény alapján, azt gondolom, megérdemeltük a feljutást.
Ughy Albert: – Nehéz ilyenkor bármit is mondani. Kezünkben volt a győzelem, ám nyolcpontos előnynél hamar elszórtuk a labdákat, amiből visszajöttek a hazaiak, majd pedig kritikus pillanatokban nem vállaltuk el a tiszta dobásokat. Hiányzott még egy-két jó egyéni teljesítmény. Csalódott vagyok, de ha összességében nézem dolgokat, akkor kisebb csodának mondható, hogy egy ki-ki meccset játszhattunk a Piros-csoportba kerülésért. Az egész szezon alapján a Budafok megérdemelte a feljutást, és ehhez gratulálok nekik!
