A harmadik helyet a Tiszaúj-város ellen kell megszereznie az Ughy-gárdának.
Az egyik fél második győzelméig tartó sorozat péntek este hat órakor kezdődő, salgótarjáni nyitó felvonását megelőzően Dániel Tamással beszélgettünk.
– Ha az egész éves szereplésünket nézzük, akkor azt gondolom, hogy nem érdemeltük volna meg a döntőbe jutást, mert riválisunk sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott a bajnokság során – tekintett vissza elsőként a feljutásról döntő párharcra az SKSE klubmenedzsere. – Ha viszont az utóbbi egy-két hónapot veszem figyelembe, meg a két csapat mostani állapotát, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy ezt az elődöntőt mi veszítettük el és nem a Budafok nyerte meg. A párharc első mérkőzésén is volt már esélyünk, de akkor elsősorban fejben nem volt összerakva a társaság, ezért kaptunk ki. A második meccsen az volt a szándék, hogy egy megsemmisítő győzelemmel demoralizáljuk az ellenfelet. Ezt meg is tettük, és ezáltal úgy tudtunk elutazni a harmadik összecsapásra, hogy ki-ki meccset fogunk játszani.
– Ez végül így is lett…
– Valóban, mégpedig annak ellenére, hogy, számomra érthetetlen módon, többen rendkívül enervált produkciót mutattak be és ez, mivel most is a gyors és mély rotációt használtuk a cserében, végzetesnek bizonyult. Szembe kell néznünk azzal, hogy bizonyos játékosok alkalmatlanok erre a feladatra. Viszont voltak olyanok, akik megszakadtak a pályán, nagyon akarták a győzelmet, nagyon szerettek volna döntőbe jutni. Úgy gondolom, hogy Jakab Peti, Darion Rackley, Olasz Ádám és Burai Robi teljesítményével kiérdemelte, hogy kalapot emeljek előttük, mert példás volt mindaz, amit játszottak. Ez viszont így kevésnek bizonyult, bár a történethez hozzátartozik, hogy megint egy rosszindulatú fújást kaptunk, de nem ez döntött. Többször a kezünkben volt a mérkőzés irányítása, sőt a negyedik negyedben egy ilyen rangadón tetemesnek mondható előnyt szedtünk össze. Ezzel azonban nem tudtunk élni, mert hiányzott a rutin és a higgadtság, a budafokiak pedig köszönték szépen, kihasználták a lehetőséget és egy kissé kaotikus végjátékban a maguk javára fordították a meccset, s ezáltal a párharcot is.
– A szezonra kitűzött legfontosabb célját tehát nem tudta elérni Ughy Albert legénysége, ám a bronzcsata azért még lehetőséget kínál egy szebb befejezésre. Mire számít a Tiszaújváros ellen?
– A legfontosabb, hogy tanuljunk az eddigiekből és próbáljunk meg többek lenni ma, mint voltunk tegnap, vagy egy héttel ezelőtt. Ez egyébként nem csak a kisdöntőre vonatkozik, hanem a jövőre is. Becsülettel be kell fejeznünk a szezont, legalább a harmadik helyet meg kell szereznünk, amivel négy év alatt a harmadik bronzunkat gyűjthetjük be. Bízom abban, hogy minden játékos úgy áll majd ehhez a párharchoz, hogy könnyedén tudjuk hozni, aztán villámgyorsan össze kell raknunk a következő évet. Egy biztos, nem torpanunk meg, megyünk előre és megyünk följebb! A Tiszaújvárosról sokat nem hiszem, hogy kell mondanom, hiszen kölcsönösen ismerjük egymást, úgyhogy nagy meglepetést nem fogunk okozni a másiknak. Jó lenne két mérkőzésből letudni a sorozatot, de most a pályaelőny nálunk van, tehát egy esetleges harmadik összecsapás, ahogy az első is, szintén Salgótarjánban lenne. Én azonban nem húznám már addig…
A bronzcsata menetrendje
1. mérkőzés: május 25., péntek, 18 óra, Salgótarjáni Városi Sportcsarnok
2. mérkőzés: május 29., kedd, 19 óra, Tiszaújvárosi Sportcentrum
3. mérkőzés (ha szükséges): május 31., csütörtök, 19 óra, Salgótarjáni Városi Sportcsarnok
