Jó kezdést követően a második húsz percre fejben és fizikálisan is elfáradtunk.
Meglehetősen fiatal (a tíz bevethető játékos átlagéletkora még a 22 évet sem érte el), és az utolsó felkészülési mérkőzésen bokasérülést szenvedett Nárai távollétében, felettébb alacsony szerkezetű csapattal várta az idénynyitót a tarjáni gárda, amely az előző évben még az osztály felsőházában vitézkedő Vásárhely elleni összecsapás első perceiben ennek megfelelően még a megilletődöttség számos jelét mutatta. Ughy Albert villámgyors időkérése azonban úgy tűnt nyugtatólag hatott a tanítványokra, akik 2–8 után legrutinosabb játékosuk, a horvát Cubela vezérletével eredtek riválisuk nyomába. Ezt olyan sikerrel tették, hogy 13–12-nél már ők álltak jobban, sőt a nyitó negyed hajrába fordulva, Piukovics Bálint két remek triplájának köszönhetően, immár hatpontos előnyt birtokoltak. A második felvonás kezdetén ráadásul kettőt még erre is rátettek, csakhogy a folytatásban elég volt egy két perces üresjárat, s a Varga Zalán kosaraival lépegető vendégek máris kiegyenlítettek. A félidő utolsó szakasza viszont megint a remeklő Cubela villanásain kívül főként Joó találataira építő piros-feketéknek sikerült jobban, így végül 45–42-es hazai vezetéssel vonulhatott pihenőre a két gárda.
Váltott kosárszerzéssel kezdték a felek a harmadik negyedet, 51–51 után azonban tarjáni oldalon igencsak megtört a lendület. Az együttest a nagyszünet előtt a hátán cipelő Cubela ereje ekkora láthatóan egyre inkább fogytán volt, az ifjabbak közül pedig nem igazán akadt senki, aki képes lett volna magához ragadni a horvát klasszis által elejtett marsallbotot. A támadó- és védőjáték is egyik pillanatról a másikra atomjaira esett, amit a magassági és tapasztalatbeli fölényét – főként a Molnár, Béres, Varga, Vas kvartett révén – egyre kíméletlenebbül érvényre juttató Kosársuli egy a záró periódusra is áthúzódó 22–2-es szériával büntetett. A meccs érdemi része ezzel pedig tulajdonképpen véget is ért, a finisre valamelyest ismét magukra találó tarjániak minimális részsikere a záró etapban ugyanis már csak a szépítésre volt elég.
NB I/B, Zöld-csoport, 1. forduló
Salgótarjáni KSE – Vásárhelyi Kosársuli 70–85 (26–22, 19–20, 8–27, 17–16)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 150 néző, vezette: Földházi, Lengyel, Domán.
Salgótarján: Dániel P. 4, CUBELA 26/3, Kovács M., Zábó 5/3, JOÓ 12. Csere: Piukovics P. 10/6, Piukovics B. 13/9, Kovács D. Edző: Ughy Albert.
Vásárhely: MOLNÁR B. 12, VAS P. 17/12, VARGA Z. 17/9, BÉRES N. 16/9, Bálint 4. Csere: Pavlovics V. 7, Börcsök, Gajics 4, Kovács J., Perák 1, Kelemen 7. Edző: Tóth Tamás.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 6–11, 8. perc: 17–15, 12. perc: 30–22, 14. perc: 32–34, 20. perc: 45–40, 25. perc: 51–51, 32. perc: 53–73 (!), 37. perc: 64–78. Kipontozódott: Kelemen (40.).
Ughy Albert: – Amíg bírtuk mentálisan, addig egész jó meccset játszottunk a nálunk jelenleg fizikálisan és szerkezetileg is jobb riválisunkkal. A sérült Nárai hiányát különösen megszenvedtük a sok két méter körüli játékossal rendelkező vásárhelyiekkel szemben, ráadásul a harmadik negyedre fejben is elfáradtunk. Ekkor volt egy nagyon rossz öt-hat perces szakaszunk, amelyet követően már nem is igazán hittük el, hogy még lehet esélyünk egy számunkra kedvező eredményre. Tudjuk, hogy még szükségünk van két-három stabil játékosra, hiszen jelenleg egy nagyon fiatal csapat vagyunk, sok hiányossággal. Minden téren sok még a javítanivalónk, de azon dolgozunk nap, mint nap, hogy egyénileg és csapatként is egyre jobb teljesítményre legyünk képesek.
Tóth Tamás: – Tudtuk, hogy nagyon nehéz mérkőzés vár ránk a jó szervezett salgótarjáni együttes otthonában. Az első félidőben nem is sikerült feltörnünk ellenfelünk védekezését, ebben az időszakban jóval több hibát vétettünk a szokásosnál. A szünetben azután igyekeztünk rendezni a sorokat, s a fordulást követően már sokkal jobban működött a játékunk. Nagyon értékes győzelmet szereztünk, ugyanis, azt gondolom, Salgótarjánban nem sok csapat fog nyerni.
