Presztízstalálkozón szakíthatja meg hárommeccses negatív sorozatát csapatunk.
– Ami azt illeti a sors(olás) jócskán adott időt kiértékelni az idénynyitó tapasztalatait, szűk három hét távlatából Ön miben látja a rivális Hódmezővásárhely 85–70-es sikerével zárult összecsapás legfőbb tanulságait? – faggattuk szokásos visszatekintő, meccsfelvezető beszélgetésünk elején Dániel Tamás klubmenedzsert.
– Elsőre biztos furcsa lesz, amit mondok, de rég láttam ilyen pozitív mérkőzést. Persze tudom, kikaptunk, méghozzá egy nem is túl acélos ellenféltől, de nekem nem ez volt a lényeg. Én tudtam, hogy még nem álltunk össze, tudtam, hogy három játékos hiányzik a keretből, akik közül kettőt még kerestünk, a harmadik pedig a padon ülő, sérült Nárai Bence volt. De kíváncsi voltam arra, hogy így mit tudunk, meg kellett néznünk egy röntgenfelvételen, hogy melyik csontunkat kell erősítenünk és ez látszott is. Viszont amit nem lehet újabb játékosok szerződtetésével megszerezni, az a tűz, az az akarat és ebből sokkal, de sokkal többet láttam, mint az elmúlt két évben összesen. Az első pillanattól az utolsóig nagy sebességet próbáltunk diktálni, bár ez a kevés hadra fogható ember miatt egy kicsit meg is bosszulta magát, ráadásul nem ismertünk elveszett labdát és még a negyvenedik percben is csúsztunk-másztunk. Számomra ez volt a lényeg, mert erre lehet építeni. Láttam bíztató mozgásokat és persze láttam nagyon sok olyan dolgot is, amit korrigálni kell. Örülök annak is, hogy a kilenc éve kinézett Ivan Cubelát végre salgótarjáni színekben láttam kosárlabdázni és nem is akárhogyan. Persze kicsit sok volt neki a negyven perc, ami a második félidőben már érződött a mozgásán, de így is remekül összefogta a társaságot, amellett, hogy élen járt a játék minden elemében. Biztos vagyok abban, hogy pillanatnyilag ő a mezőny legértékesebb játékosa. Az akarás és a lendület ellenére vereséget szenvedtünk, mert még kevesen voltunk. Ráadásul sérülésekkel bajlódtunk és még egy kicsit most is bajlódunk. A Vásárhely kétségtelenül összeszedettebb, egységesebb volt, ezért tudtak nyerni. Probléma nincs, csak elvesztettünk egy mérkőzést, de tudom, hogy innentől már más lesz.
– Mennyiben lesz más?
– Nem akartunk kapkodni Nárai gyógyulásával, mert ez a második bokasérülése volt rövid időn belül, ezért ki kellett pihennie, rendbe kellett hoznunk. A héten már edzett, így lényegesen erősebbek lettünk a palánk alatt. Érkezett egy új játékosunk is, aki már két hete velünk készül, dolgozik, és akiről azt gondolom, hogy csapatunk egyik meghatározó kosárlabdázója lesz. Dominik Herendicnek hívják, és a kérésünkre Cubelával érkezett Horvátországból. Huszonnégy éves, 195 centiméter magas és az egyes, kettes, hármas posztokon bevethető. Rendkívül gyors, jól egy-egyező játékosról van szó, akivel lényegesen bővült a taktikai repertoárunk. Mivel az elején említettem, hogy a Hódmezővásárhely ellen három játékos még hiányzott, ezért azt a harmadikat még keressük, vele lesz teljes a keretünk. Pillanatnyilag még csak kiszemeltjeink vannak, de elsősorban magas emberben gondolkodunk.
– Pénteken egy olyan összecsapással folytatódik együttesünk számára a pontvadászat, amelyet, már csak a rossz emlékű tavalyi bronzcsata miatt is, kiemelt jelentőségűnek mondható. Mire számít az idényt két sima vereséggel kezdő, legutóbb azonban a SMAFC csapatát közel negyven ponttal kiütő Tiszaújváros ellenében?
– Az elmúlt hetekben meccset nem játszottunk, de készülni készültünk. Nárai felépülésével, illetve Herendic érkezésével sokkal erősebbek vagyunk, de egy jó és önbizalommal teli Tiszaújvárost fogadunk, ezért nagyon észnél kell lennünk, ha szeretnénk nyerni. A csapat egyre jobban szokja azt a futós, darálós stílust, ami remélhetőleg a jellemzőnk lesz ebben az évben, ezért mostani ellenfelünknek is nekiesünk, ahogy kell. Sajnos kisebb-nagyobb sérülések nehezítették a munkánkat, de aki hadra fogható lesz, az biztos meg fog tenni mindent a győzelemért. Márpedig most már győznünk kell.
– Ráadásul nem csak a csapatra, de a szurkolókra is ráférne már egy kis sikerélmény…
– Nem szívesen foglalkozom ezzel a témával, de úgy érzem, hogy most kell. Számomra az nem szurkoló, aki tízpontos hátránynál, kilenc perccel a lefújás előtt elkezd kivonulni, és megafonon pocskondiázza a csapatot. Az idény első mérkőzésén, egy olyan fiatal társaságot, amelyik végig megdöglött a pályán. Ilyen embereknek nincs helyük a szurkolóink között, ezért javaslom, hogy melegedni menjenek máshova, bár tudom, hogy este már zárva van a könyvtár. Én abban hiszek, hogy sok munkával, lépésről lépésre előre tudunk haladni és tudom, hogy ezt nagyon sokan értékelik majd, a győzelmekkel pedig egyre több igazi, a csapatért, Salgótarjánért szorító szurkolónk lesz. Úgyhogy hajrá SESE!
