A győzelemnek örülhetünk, a játék (remélhetőleg) lesz még jobb is.
Lagymatag tempóban, rengeteg hibával kezdődött a tarjániak számára gyászos emlékű tavalyi bronzcsata „visszavágója”, melyen a bokasérüléséből felépülő Nárai Bencét és az újonnan igazolt horvát hátvédet, Dominik Herendicet is bevető (a nyáron épp a riválistól igazolt Piukovics Bálintot viszont hátfájdalmai miatt nélkülöző) SKSE kapott valamivel hamarabb lábra. A mieink Cubela menetrendszerű találataira építve egy 13–2-es etapot produkáltak, melynek köszönhetően a nyitó játékrész derekára kilenc ponttal meglógtak. Csakhogy Szendrey Zsombor jó ütemű időkérése alaposan megtörte a hazai lendületet, olyannyira, hogy a kisszünethez érve immár az egyre inkább magára találó, s Kiss Balázs és Szabó Norbert révén gyors egymásutánban négy triplát is bevágó újvárosi alakulat vezetett. A rövid pihenőt követően ugyan hamar fordítottak a Herendic és Zábó vezérletével támadásban ismét feljavuló piros-feketék, akik azonban gyengécske védőmunkájuk miatt végül annak is örülhettek, hogy a félidőre minimális előnyüket valahogy megőrizték. Az első húsz percben beszedett egy híján félszáz pont mindenesetre világosan mutatta, hogy a tarjáni gárdának a győzelemhez a játék mely elemében kell feltétlenül javulnia (51–49).
Ennek megfelelően a térfélcserét követően egy jóval harapósabb hazai csapat futott ki a pályára, s a hátsó sorait rendező Ughy-legénység, a felettébb bíztató játékkal bemutatkozó Herendic (28 pont, 9 lepattanó, 7 kiharcolt fault, 3 gólpassz, 1 blokk) kosaraival, hamar kikerekítette a különbséget tíz pontra. A harmadik felvonás hajrájában pedig a – szintén jó napot kifogó Cubela (18 pont, 10 lepattanó, 8 gólpassz), Joó (15 pont, 5 lepattanó, 4 blokk), Zábó (15 pont, 4 tripla, 6 lepattanó) trió révén egy 9–0-ás rohamot is kivágó – piros-feketék immár tizenhattal jártak előbbre, ami, mint kiderült, a legfontosabb kérdéseket végképp el is döntötte. Mert bár az összességében meglehetősen hullámzó produkcióval kirukkoló tarjániak a hátralévő időben is többször belealudtak, a valljuk meg helyenként valóban kissé álmosító meccsbe, mindig idejében ébredtek ahhoz, hogy a hozzájuk legközelebb 92–84-nél kerülő vendéggárda magabiztosnak mondható sikerüket már ne veszélyeztethesse.
NB I/B, Zöld-csoport, 3. forduló
Salgótarjáni KSE – Tiszaújvárosi Phoenix KK 101–88 (17–20, 34–29, 25–15, 25–24)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 150 néző, vezette: Minár, Lővei, Szilágyi.
Salgótarján: Dániel P. 6/6, HERENDIC 28, CUBELA 18/6, JOÓ 15/3, Nárai 9. Csere: ZÁBÓ 15/12, Piukovics P. 7/3, Kovács M. 3. Edző: Ughy Albert.
Tiszaújváros: KISS B. 14/3, Molnár B. 5/3, Kovács Z. 6, PÖSTÉNYI 11, Gáspár B. 17/6. Csere: PONGRÁCZ 15/6, SZABÓ N. 18/6, Szilasi 2, Szabó D., Katlan. Edző: Szendrey Zsombor.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 8–2, 8. perc: 15–14, 13. perc: 28–28, 18. perc: 48–44, 23. perc: 59–49, 27. perc: 72–56, 34. perc: 84–67, 38. perc: 89–81. Kipontozódott: Nárai (34.), Pöstényi (37.).
Ughy Albert: – Direkt készültünk arra, hogy minél kevesebb támadó lepattanót és közeli kosarat engedjünk ellenfelünknek, ám ezt mégsem sikerült jól megoldanunk. Ettől is nagyobb hiba volt azonban, hogy az első húsz percben egyáltalán nem volt meg bennünk az a tűz, amely a Vásárhely elleni találkozó nagy részében jellemezte a társaságot. Összességében nem játszottunk különösebben jó meccset, ám olyan szempontból mégis hasznos volt, hogy ismét láthattuk, miben kell még javulnunk. A győzelemnek persze örülök, és ezért természetesen jár a gratuláció a fiúknak!
Szendrey Zsombor: – Először is gratulálok a Salgótarján győzelméhez, a hazaiak két igen jó képességű horvát származású játékosa nagyon megnehezítette a dolgunkat. Három fő statisztikai kategóriában, gondolok itt az eladott labdákra, a támadó lepattanókra és a büntetőkre, közel azonosan teljesített a két csapat, de mégis mi voltunk a pontatlanabbak, ami végül vereséget eredményezett számunkra. Mindemellett csak gratulálni tudok a saját játékosaimnak is, akik küzdeni tudásból ma is jelesre vizsgáztak.
