„Nincs más út, csak a küzdés, a robotolás és igazi sportemberi tartás.”
Kéthetes szünet után lép pályára ismét bajnoki mérkőzésen Ughy Albert együttese, amely vasárnap a 2-4-es mutatóval a tabella kilencedik helyén állomásozó kecskeméti utánpótlásgárdát látja vendégül. Az összecsapás előtt Dániel Tamástól kértük röpke helyzetjelentést.
– Amíg ilyen kevesen leszünk, addig nem fogunk tudni komoly mérkőzést nyerni, mert egyszerűen minden meccs végére elfogyunk – kezdte egyesületünk klubmenedzsere. – A legfontosabb most, hogy megerősítsük a csapatot, felépüljenek a sérültjeink és normális munkát tudjunk végezni az edzéseken. Csak ez lehet az előrelépés útja, mert legutóbb, Egerben is ezért szenvedtünk vereséget. Pedig ritka harmatos volt a vendéglátó teljesítménye is, és ha egy kicsit jobban koncentrálunk az első félidőben, akár nagyobb előnnyel is vonulhattunk volna szünetre. Az a néhány pont viszont kevésnek bizonyult, mert a harmadik negyed közepétől folyamatosan esett a teljesítményünk, láthatóan csökkent a koncentrációnk. Így még egy ilyen gyenge Egertől is sima vereséget szenvedtünk. Kétségtelen egyébként, hogy a fejeket megzavarta egy kissé Nárai kurta-furcsa távozása is, és hiányát pótolni sem tudtuk ezen a találkozón. Folyamatosan keressük a megoldást, illetve reménykedünk abban, hogy sérültjeink is mielőbb munkába állhatnak, és lényegesen kellemesebb lesz a létszámunk. Nagyon remélem, hogy a hét végéig lezárul néhány tárgyalásunk és erősítésről tudok majd beszámolni, de pillanatnyilag még úgy készülünk, hogy ez a csapat fog pályára lépni a Kecskemét ellen.
– Jelen helyzetünkben egy fiatal, utánpótlás játékosokból álló rivális legyőzése mindenképpen kötelező feladat...
– Kétségtelen, hogy soros ellenfelünk sem tartozik az élmezőnyhöz, de pillanatnyilag még mi sem. A hazai pálya egyértelmű segítséget nyújthat, de önmagában nyilván kevés. Játékosainknak erőn felül kell teljesíteniük, hogy meg tudjuk nyerni ezt a találkozót, mert ha leszakadunk, akkor nagyon nehéz lesz visszamásznunk. A két nagyobb sérültünkön kívül csak kisebb problémáink vannak, így remélem, hogy a meglévő csapatunk teljes létszámmal tud pályára lépni. Ebben a helyzetben nincs más út, csak a küzdés, a robotolás és igazi sportemberi tartás. Át kell vészelnünk ezt az időszakot, mégpedig, ha lehet, minél kevesebb vereséggel. Én továbbra is bízom a fiúkban és hiszek abban, hogy a végén ott leszünk az elején.
