A pontvadászat hétközi forduló-jában Tiszaújvárosba látogat az Ughy-gárda.
Együttesünk a közelmúltból nem őriz különösebben szép emlékeket az aktuális riválissal kapcsolatban, hiszen az előző idényben a felek mindkét tiszaújvárosi összecsapását Szendrey Zsombor legénysége nyerte, amely ráadásul a végelszámolásnál a Zöld-csoport bronzérmét is elhappolta a mieink elől. Az idei szezonban ugyan mindkét gárda jócskán elmarad tavalyi formájától, ám épp ez a várakozáson aluli szereplés teszi itt is, ott is kiemelkedő fontosságúvá a keddi találkozót. A Tiszaújvárosi Sportcentrumban este hat órakor kezdődő összecsapás kapcsán Dániel Tamás klubmenedzserrel beszélgettünk.
– Az óesztendőt viszonylag jó passzban zárta együttesünk, melynek kerete a rövid ünnepi szünetben még új játékosokkal is gyarapodott, ennek ellenére az évnyitó találkozó eléggé visszafogottra sikeredett. Ön szerint melyek voltak a huszonegy pontos hódmezővásárhelyi fiaskó fő okai?
– Az is lehet, hogy Hódmezővásárhely városának most nagyon rosszul megy és ezért nem volt fűtés a teremben, de az is lehet, hogy ebben azért némi szándékosság is volt. A lényeg, hogy marha hideg volt, ezért igencsak nem kaptuk el a ritmust az elején, és gyakorlatilag egy negyed alatt el is veszítettük a mérkőzést. Említhetem azt is, hogy amikor magunkra találtunk, akkor azért egy kicsit a pályát is megbillentették, de igazából ezek mind csak kifogásnak jók. Az igazság az, hogy egyrészről még mindig nem voltunk elegen, másrészt meg olyan nyulaknak tűntünk, amiket brómtablettával etetnek. Iszonyatosan lassúak, tompák és akaratgyengék voltunk, amit a hazai pályán szereplő Vásárhely könyörtelenül kihasznált. Egész mérkőzés alatt két olyan teljesítményt tudok említeni, ami elfogadható és ez nyilván kevés egy idegenbeli sikerhez az első helyezett otthonában. A legrosszabb az egészben, hogy tényleg becsülettel dolgoztunk még az ünnepek alatt is, annak ellenére is, hogy viszonylag ritkán voltunk tízen, ami pedig a minőségi munka egyik legalapvetőbb feltétele. Nagyon sok az idegenbeli mérkőzésünk, ezért piszok jó lett volna győzelemmel indítani az évet, mert ennek így eléggé rossz üzenete van a továbbiakra nézve.
– A sok idegenbeli mérkőzés közül máris itt a következő, hiszen a hétközi fordulóban Tiszaújvárosban van jelenése együttesünknek. Milyen előjelekkel várhatjuk a keddi találkozót?
– Vannak jó híreink, és kevésbé jók is. A jók közé tartozik, hogy az új szerzemények közül Csabák Balázs remekül illeszkedett be a csapatba és nagy szívvel csinálja a dolgát. Boinitzer Dávid is kezd rendbe jönni, már ő is majdnem teljes értékű munkát végez és még az is lehet, hogy pályára tud lépni Tiszaújvárosban. A térdműtét előtt álló Dániel Petin kívül viszont vannak még kisebb sérülésekkel bajlódó embereink, illetve az influenza is felütötte a fejét az együttesnél, ami szintén nem segíti a munkánkat. Ennek ellenére jól dolgoztunk az elmúlt héten és én nagyon bízom benne, hogy végre megszakítjuk az idegenbeli nyeretlenségi sorozatunkat. Ami egyáltalán nem lesz könnyű, mert ugyan gyengén rajtolt a Tiszaújváros, de igencsak kezd magára találni, hisz nemrég a Baját is legyűrték hazai környezetben. Jó szerkezetű csapat, otthon jól is dobnak és biztosan mindent el fognak követni azért, hogy minket is két vállra fektessenek. Ughy Albertnek most sem áll majd rendelkezésére túl hosszú pad, de akik bevethetők, azok remélem igazán odateszik majd magukat. A mérkőzéseink nagy részében a támadásunkkal nem volt sok probléma, hiszen száz pontokat is tudunk dobni, de a védekezésünk az enyhén szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. Ebben talán annyi a jó dolog, hogy ez akarattal pótolható, és ha erre rájönnek a srácok, akkor könnyebb lesz az életünk. Minden győzelemért nagyon meg kell dolgoznunk, de valahol el kellene kezdenünk ezt a melót, hogy ne kerüljünk túl messze attól, amit el szeretnénk érni.
