„Hazai környezetben, ha törik, ha szakad, le kell gyűrnünk az óbudaiakat!”
Hétközi, tiszaújvárosi sikerét követően az NB I/B-s pontvadászat 17. fordulójában a 10-4-es mérleggel a Zöld-csoport tabellájának harmadik helyén álló Óbudai Kaszásokat látja vendégül együttesünk. A Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban pénteken este hét órakor kezdődő összecsapás felvezetésében Dániel Tamás volt segítségünkre.
– Végre, ha nehezen is, de megtört a jég és elszenvedtük első idegenbeli győzelmüket – pillantott vissza a klubmenedzser kezdésként a keddi, tiszaújvárosi fellépésre. – Egyébként az ok borzasztó egyszerű – s ezzel a meccs után a fiúkat is szembesítettem –, a Tiszaújváros elleni felkészülés során ugyanis az egyik edzésből mintegy húsz percet én tartottam. Meg is lett az eredménye, így legalább rátaláltunk a helyes útra. A viccet félretéve óriásit küzdöttek a srácok, de kellett is, mert nagyon foghíjasan tudtunk pályára lépni ezen a találkozón is. Kovács Martin, Boinitzer Dávid és nyilván Dániel Péter sem tudta vállalni a játékot, ezért álmaink hosszú padja, ahol sok jó játékos vár bevetésre, igen rövidre sikeredett. Ráadásul már az elején látszott, hogy idegölő, fizikailag és szellemileg nagyon fárasztó összecsapást kell megnyernünk, egy olyan csapat otthonában, amelyik tényleg mindent megtesz a győzelemért. Hál istennek a fiúk nagyon koncentráltan kezdték a meccset, így gyakorlatilag az elejétől majdnem a végéig mi irányítottuk azt. Folyamatosan arra kényszerítettük a vendéglátókat, hogy kapaszkodjanak és extra teljesítményt nyújtsanak annak érdekében, hogy utolérjenek minket. Nagy volt a nyomás, de meg tudtunk újulni, mindig volt, aki lendített a csapat szekerén, és hiába csökkent többször is néhány pontra az előnyünk, utána ismét felhizlaltuk tíz egység köré. A végjátékban úgy tűnt, hogy mégis a Tiszaújváros örülhet, de csak egy pillanatra. Néhány jól irányzott hárompontos teljesen kiborította ellenfelünket, és technikai hibák tömkelegét kapták, amiből egyébként az egész mérkőzés során volt néhány. Így, ha egy pillanatra meg is inogtunk, de mégis azt kell, hogy mondjam, magabiztosan nyertük meg a meccset. Egyértelműen csapatmunka volt, ezért mindenkit dicséret illet, mert végre idegenben is úgy küzdöttünk, ahogy itthon már jó néhányszor.
– Erre a bizonyos küzdőszellemre a pénteki, Kaszások elleni rangadón is nagy szükség lesz…
– Ismételni tudom önmagam: ha behúzzuk a következő hazait is, akkor ér rengeteget egy idegenbeli siker. Nem is aggódnék különösebben, ha a sérültjeink, betegeink felépülése gyorsabb lenne. De most is kérdéses, hogy milyen összeállításban tudjuk fogadni a Kaszások csapatát, akik előttünk vannak, éppen ezért egy győzelemmel már a nyakukban liheghetnénk. A keddi meccshez képest nagyon közel van a péntek, mert a játékosaink tényleg mindent kiadtak magukból, kérdés, hogy mennyire tudnak regenerálódni, mennyire fáj az a boka, az a térd és mennyire tudunk harci kedvvel feltöltődni. Hangsúlyozom, nagyon fontos mérkőzés előtt állunk, hazai környezetben, ha törik, ha szakad, le kell gyűrnünk az óbudaiakat. Bízom abban, hogy ismét sokan segítenek minket egy ilyen nagy feladat megoldásában.
