Egyetlen egyszer vezettünk a fehérvári fiatalok ellen – a legvégén.
Nem kezdték túlságosan élesen a vasárnap délutáni meccset az egyértelmű győzelmi reményekkel érkező tarjániak, akik pár perc játék után máris 10–4-es hátrányban találták magukat. Az SKSE zónája a folytatásban sem igazán tudott ellenállni a vendéglátók gyors, energikus játékának, s bár a nyitó negyed derekán bevetett egészpályás letámadással sikerült némi átmeneti zavart okozniuk a riválisnak, 19–18 után a mieink megint látványosan állva maradtak. A Varga-Peringer páros vezette fehérvári gárda pedig ezt kihasználva a hajrát alaposan megnyomta, s előnyét a kisszünetre tizenhat pontra hizlalta. A második felvonás ráadásul gyakorlatilag ott folytatódott, ahol az első abbamaradt, így azután a tizenkettedik percben immár 40–19-re vezettek a 16–0-ás sorozattal tovaszáguldó hazaiak. Akik amellett, hogy a meccs ezen szakaszában fejben, lábon egyaránt sokkal gyorsabbak voltak, a ritkán látható egyoldalú bíráskodást bemutató játékvezetői hármastól is minden segítséget megkaptak. A félidő végére mindazonáltal támadásban már a főként a Kovács Martin-Joó-Herendic trió kosaraival lépegető piros-feketék is egész szépen összekapták magukat, ám teljesen nyilvánvaló volt, hogy amennyiben az addig leginkább egy forgalmas átjáróházhoz hasonlító védelmüket nem teszik mihamarabb rendbe, esélyük sem lesz a fordításra.
A meglehetősen „gólképesnek” bizonyuló zónáról a fordulást követően emberfogásra váltó tarjániak védekezése ennek megfelelően a harmadik negyedre jócskán fel is keményedett, olyannyira, hogy az első húsz percben hatvanig menetelő házigazdák erejéből ebben a játékrészben végül mindössze tizenegy pontra tellett. Mivel pedig mindez vendégoldalon, néhány könnyelmű labdaeladástól eltekintve, szinte tökéletes támadójátékkal párosult (13-ból 11 sikeres mezőnykísérlet), a találkozó percről-percre egyre szorosabban alakult. A remek napot kifogó Kovács Martin sorozatos ziccereivel az SKSE félidei hátrányának legnagyobb részét az utolsó kisszünetre el is tűntette, így a záró periódus kezdetén immár újra teljesen nyílnak tűnt a csörte (74–69). Boinitzer triplájával kisvártatva egyetlen pontra zárkózott fel a nagyot küzdő Ughy-csapat, a fordítás azonban ekkor még elmaradt. Seyi és Peringer centergóljaival a végjátékba 85–81-es hazai vezetéssel fordultak a felek, ám egyetlen perccel a lefújás előtt, Hajdu hármasával és Herendic büntetőjével, a piros-feketék kiegyenlítettek. A döntő szót pedig, mint nem oly’ régen Kecskeméten, ezúttal is Joó mondta ki, a nagyot játszó „cséká” remek triplájával a meccs folyamán először, de kétségtelenül a legjobbkor álltak nyerésre a mieink. Akik számára a hátralévő nyúlfarknyi időben még Boinizter két kihagyott büntetője is belefért, Papp egyenlítőnek szánt távoli dobása ugyanis a dudaszó pillanatában ugyancsak eltévesztette a célt…
NB I/B, Zöld-csoport, 24. forduló
Alba Fehérvár II. – Salgótarjáni KSE 85–88 (35–19, 25–25, 11–23, 14–21)
Székesfehérvár, Alba Regia Sportcsarnok, 50 néző, vezette: Horváth A., Magyari, Benedek.
Fehérvár: Takács Milán 7/3, VARGA M. 27/12, Takács Martin 12/6, Polster 10/6, PERINGER 18. Csere: Papp I. 4, Seyi 7, Molnár M., Kuttor. Edző: Peresztegi Nagy Ákos.
Salgótarján: HERENDIC 16, Csabák 2, KOVÁCS M. 27/3, JOÓ 26/6, Hajdu 9. Csere: Piukovics B. 2, Boinitzer 5/3, Kovács D. 1, Zábó. Edző: Ughy Albert.
Az eredmény alakulása. 3. perc: 10–4, 7. perc: 19–18, 12. perc: 40–19 (!), 18. perc: 55–39, 23. perc: 67–48, 28. perc: 70–63, 34. perc: 76–75, 38. perc: 85–81.
Kipontozódott: Piukovics B. (27.), Seyi (40.).
Peresztegi Nagy Ákos: – Nagyon jól kezdtünk, több mint húsz ponttal vezettünk, utána azonban, érthetetlen módon, támadásban és védekezésben is rengeteg hibát vétettünk. Ellenfelünk behozta hátrányát, és az utolsó percben meg is nyerte a mérkőzést. Fiatal csapatomnak ezekből kell tanulnia, hogy fejlődhessen.
Ughy Albert: – Gyengén kezdtük a mérkőzést, védekezésben egyáltalán nem sikerült megoldanunk, amit szerettünk volna. A félidőre tizenhat pontos vezetést szerzett ellenfelünk, de az öltözőben arról beszéltünk, hogy ha ők egy félidő alatt ennyi pontot ránk tudtak verni, nekünk sem lehetetlen ugyanezt megcsinálni! Ebben a szezonban nem volt meg példa arra, hogy húszpontos hátrányból felálljunk, főleg idegenben. Lehet, hogy megint „csak” egyetlen kosárral nyertünk, de nyertünk, és jó volt megélni ezt a győzelmet, szenzációsak voltak a srácok a második húsz percben. Gratulálok minden játékosomnak, le a kalappal előttük!
