A párharc lezárásának remé-nyében utazik csapatunk az Újpest otthonába.
Küzdelmes hazai sikerrel kezdték az NB I/B Zöld-csoportjának rájátszását Ughy Albert tanítványai, akik múlt szombaton 80–69 arányban bizonyultak jobbnak az Újpest-Megyeri Tigrisek együttesénél. A fővárosi Bajza József Általános Iskola tornacsarnokában szerdán este hat órakor kezdődő visszavágó előtt Dániel Tamás klubmenedzsertől kértünk röpke helyzetjelentést.
– Azt kapta a negyeddöntő első találkozójától, amire számított?
– Az kiválóan nyomon követhető volt ezen a mérkőzésen, hogy a rájátszás már teljesen más műfaj, mint az alapszakasz bármelyik összecsapása. A játékosainkon is érződött a feszültség, amiben nyilván az is benne volt, hogy két hete vereséget szenvedtünk Újpesten, úgyhogy izzott a levegő az öltözőben, mert azért az akarattal sem volt probléma. Mindenki készült, mert tudtuk, hogy itt már nem lehet hibázni. A rajtnál ugyan egy kicsit beragadtunk, de aztán gyorsan kezünkbe tudtuk venni az irányítást és én azt mondom, hogy a második negyed végéig nem is volt igazán nagy probléma.
– A fordulás után viszont azért már adódtak nehézségek…
– Bár az első félidőben folyamatosan vezettünk, s nagyjából mindenre volt válaszunk, de valahogy nem éreztem azt, hogy föl tudnánk dönteni a pályát. Valószínűleg a szünetben ezt az Újpest is megszagolta és elővették azokat a trükköket, amiket egyrészt már rég ismerünk, másrészt pedig mindenkinek, így a játékvezetőknek is felhívtuk a figyelmét arra, hogy a gusztustalan, sportszerűtlen megmozdulásokat ne engedjék. Sajnos ezen az estén ebben sem voltak a helyzet magaslatán, mert azért jócskán hibáztak a sípmesterek is, pedig ha időben megfogják azokat a dolgokat, amiket ellenfelünk eljátszott, akkor lényegesen könnyebb lett volna számunkra is ez az összecsapás. Szerintem többek között az a mondat sem fér bele egy ilyen meccsbe, hogy „úgy lesérítelek, hogy többet nem fogsz játszani”, mert ahogy kéthete Újpesten, úgy most is volt ilyen odamondás, meg még más is. Körül is néztem a lelátón, hátha itt van Bill Murray és csapata, aztán valamit csak csinálnak a szellemirtók ezzel a rosszindulatú lila masszával, ami mindenkiből a legrosszabbat hozza ki. De nem voltak ott, vagy csak én nem láttam őket, ezért aztán elsősorban idegileg egy kicsit felőrlődtünk és a vendégek, ha csak nagyon rövid időre is, de átvették a vezetést. Aztán a cserék, az időkérések, a dac, a csakazértis kihozott belőlünk egy kis pluszt és visszaállt a világ rendje. Ugyan nem olyan játékkal, nem akkora különbséggel, mint szerettük volna, de csak hoztuk a kötelezőt és egy-nullra vezetünk a párharcban. A csapatot, a szakmai vezetést csak dicsérni tudom, mert a rájátszás első meccse mindig nagyon kritikus. A lényeg, hogy vezetünk és így utazhatunk Újpestre.
– Mi dönthet a szerdai találkozón?
– Ami igazán mellettünk szól, a pályaelőnyünkön kívül, hogy talán mi dolgozunk a legtöbbet és mi edzünk a legtöbbször a mezőnyben. Ha valamikor, akkor most kell kijönnie ennek az előnynek, mert mi most szerdán is olyan fizikai állapotban leszünk, mint voltunk szombaton, és ha véletlenül nagyon kell, akkor leszünk a következő szombaton is. Talán azt is látták a fiúk, hogy nincs itt semmilyen nagy varázslat, bár ellenfelünknek valóban van néhány jó játékosa, akik tudnak küzdeni, de vannak olyanok is, akiknek az erejéből néha csak erőlködésre futja. Nagyon nehéz meccsünk lesz, nagyon koncentráltan, nagyon okosan kell játszanunk, hogy a saját odújában tudjuk legyőzni az újpestieket, hogy utána nyugodtan készülhessünk az elődöntőre. De ehhez rengeteget kell még tennünk a pályán erővel, ésszel és akarattal. Még egy dolgot ki kell emelnem és ez a fegyelmezettség, ha mindezt be tudjuk tartani, akkor csapatként győzhetünk, ellenkező esetben szombaton ki-ki meccset kell játszanunk a négy közé jutásért.
