Kompromisszum nélküli harcra készül csapatunk az elődöntő második meccsén.
A felsőházába jutás szempontjából kulcsfontosságú összecsapást vív szerdán este Ughy Albert vezetőedző legénysége, hiszen az elődöntő múlt szombati nyitó mérkőzésén elszenvedett pár pontos vereségük után, a sorozat meghosszabbításához, ezúttal mindenképpen győzniük kell a mieinknek. A városi sportcsarnokban este hét órakor kezdődő derbi esélyeiről Dániel Tamás klubmenedzsert kérdeztük.
– Szoros végjátékban dőlt el az első találkozó, melyen nem is álltunk olyan nagyon távol egy rendkívül értékes idegenbeli bravúrtól. Mikénként élte meg a hét végi hódmezővásárhelyi mérkőzést?
– Nem mondom, hogy nem bánt a dolog, mert valóban egy nyerhető meccset buktunk el, de ettől függetlenül most kifejezetten optimista vagyok a párharc egészét illetően. Azt azért látni lehetett, hogy ez már nem az az összecsapás, ami ősszel volt, vagy éppen januárban. Gyakorlatilag eltűnt a két csapat közti különbség, sőt én a mérkőzés bizonyos szakaszaiban úgy éreztem, hogy sokkal inkább mi vagyunk a domináns társaság. Persze most még ez is kevésnek bizonyult, de ennek már nagyrészt nem szakmai okai voltak. A két vereség azért, amit az alapszakaszban szenvedtünk el riválisunktól, az bennünk volt, sokkal nehezebben lazultunk ki és hittük el, hogy nyerhetünk, mikor pedig már azt játszottuk, és olyan tűzzel, olyan akarással, ahogy kell, akkor már elég volt egy-két apró hiba is, hogy a végén ne mi örüljünk. Azt mondtam a fiúknak a meccs után, hogyha úgy kezdjük a találkozót, ahogy befejeztük, akkor húsz ponttal nyerünk, de az is elég lett volna, ha a negyedik negyedben akartuk volna annyira a sikert, mint az utolsó néhány percben. Ez így most kevés volt, de megmutatta, hogy tudunk majd nyerni szerdán és szombaton, mert mi más lehet az elképzelésünk, mint hogy ezt a két meccset behúzzuk.
– Mi dönthet a szerda esti, második találkozón?
– Kétségtelen, hogy a hazai pálya nagy előnyt jelent, ez látszott most is Vásárhelyen és remélhetőleg látszani fog a második meccsen, Salgótarjánban is. Úgy kell pályára lépnünk, hogy fel se merüljön ellenfelünkben a nyerés lehetősége. Egyszerűen fel kell borítanunk a pályát és amennyivel lehet, meg kell vernünk a Vásárhelyt. Nyilván az az alap arra, hogy szombaton legyen még egy mérkőzés, ahol mindkét csapatnak ugyanannyi esélye lesz a győzelemre, a továbbjutásra. Csak emlékezzünk, hisz’ nem volt olyan rég, hogy mi is szívtuk a fogunkat, mikor kiderült, hogy harmadik meccsen kell legyőznünk az Újpestet. Olyankor már bármi lehet, de előbb el kell odáig jutni. Ez pedig azon múlik, hogy most szerdán mennyire akarjuk a sikert, mennyire vagyunk hajlandóak kompromisszum nélkül harcolni, küzdeni és, ha kell, akkor megdögleni a győzelemért. A jó hírem az, hogy véleményem szerint ezt nagyon tisztán látják és érzik a játékosok, akikben én maximálisan bízom, mert rengeteget dolgoztak az elmúlt évben azért, hogy itt lehessenek. Volt úgy, hogy napi két-három edzéssel, hetente akár tíz-tizenkét foglalkozással készültek a feladatok megoldására és ez nem veszhet kárba. Igenis ott van az izmaikban a munka, ott van a fejükben mindaz, amit meg kellett tanulniuk, kérdés csak az, hogy ehhez tudunk-e megfelelő mennyiségű szívet tenni. Ezt a párharcot csak így, csak fanatikusan, csak félig tébolyult állapotban lehet megnyerni. Most egy csomó „bolond külyökre” van szükségünk, akik vérben forgó szemmel mondják azt, hogy márpedig mi vagyunk a jobbak. Valami ilyesmire készülünk most szerdán, aztán szombaton is.
