Nincs más dolguk, csak elutazni Vásárhelyre és (a megfelelő taktikával) nyerni….
Viszonylag gyengébb kezdése dacára végeredményben magabiztos különbségű, 96–81-es győzelemmel zárta a Zöld-csoport elődöntőjének szerda esti második találkozóját Ughy Albert legénysége, ezáltal együttesünknek sikerült minden eldöntő csatára kényszerítenie az alapszakaszban a mezőny élén záró vásárhelyieket. A fináléba jutást mindazonáltal idegenben, az ellenfelek számára bajnoki mérkőzésen az idei szezonban még bevehetetlen Hódtói Sportcsarnokban kell kivívniuk a mieinknek, akik számra a szombati feladat nem látszik éppenséggel könnyűnek, viszont – amint az a Dániel Tamás klubmenedzserrel készített alábbi beszélgetésből is kiderül – teljesíthetetlennek sem.
– Ellentétes félidők után végeredményben magabiztos hazai győzelmet hozott az elődöntő hétközi, salgótarjáni meccse, véleménye szerint együttesünknek miben sikerült az első félidő jelentős részében „álomjátékkal” kirukkoló vásárhelyi gárda fölé kerekednie?
– Azt gondolom, azzal nyertük meg a mérkőzést, ami talán a legnagyobb erényünk, vagyis az elmúlt bajnoki évben elvégzett rengeteg munka. Erre tudtunk most is építeni. Az 1-0-ás előny tudatában magabiztosan lépett pályára a Vásárhely és a találkozó elején valóban olyan extra dobóformát mutatott, ami nagyon ritka. Mi sokkal több hibával játszottunk, de nagy sebességet diktáltunk és egy pillanatra sem hagytuk pihenni az ellenfelet. Teltek a percek, de nem látszott, hogy kevésbé lenne hatékony a vendégek támadójátéka, ezért viszonylag tetemes előnyt szedtek össze. Ennek ellenére türelmesek voltunk és nem engedtünk a szorításból.
– Azt mondja, hogy még akkor sem ingott meg hitében, amikor kevéssel az első félidő vége előtt tizenhárom ponttal jártak előrébb a vendégek?
– Nem, ugyanis biztos voltam abban, hogy vendégoldalon előbb-utóbb elfogy a tűzerő és utol fogjuk érni ellenfelünket. A tizenötödik perctől már kevésbé biztosan dobtak, mi viszont ugyanazzal az akarással daráltunk és be is fogtuk őket a nagyszünetre. A harmadik negyedben még volt egy megingásunk, illetve a Vásárhelynek egy feltámadása, de ekkor sem vettünk vissza a tempóból és ez döntőnek bizonyult. Szinte az egész mérkőzésen meg tudtuk tartani azt a sebességet, ami riválisunknak nem ízlett, így gyakorlatilag a jobb erőnlétünkkel tudtunk győzni egy nagyon-nagyon jó és élvezetes rangadón. Egyáltalán nem volt könnyű ez az összecsapás, hisz’ előtte háromszor találkoztunk és mindháromszor vereséggel hagytuk el a pályát. Ez természetesen benne volt a játékosokban, de ahogy egyre beljebb mentünk a mérkőzésbe, megérezték a lehetőséget, a vér szagát, és tekintélyt parancsoló különbséggel tudtunk nyerni ezen a nagyon fontos mérkőzésen.
– Mindez kellő önbizalmat adhat a „még fontosabb” szombati találkozóra is?
– Azt gondolom igen, hiszen most már látjuk, hogy verhetőek, látjuk azt is, hogy miként, úgyhogy semmi más dolgunk nincs, mint elutazni Hódmezővásárhelyre, és a megfelelő taktikával megnyerni az elődöntő harmadik meccsét. Semmivel és senkivel nem szabad foglalkoznunk, most nem számít se néző, se játékvezető, hanem csak a feladatra kell koncentrálni és negyven percig olyan tempót diktálni, amit ellenfelünk remélhetőleg nem fog bírni. Nagy lehetőség előtt állunk, de tudjuk azt is, hogy nagyon nehéz lesz ezt a lépést megtennünk. A játékosok, a csapat azonban képes rá, én bízom bennük.
