Reményeink szerint csak a hazai közönségtől búcsúzik csapatunk szerda este.
A Zöld-csoport fináléjának múlt szombati első mérkőzésén szoros küzdelemben, mindössze kettő ponttal maradtak alul a mieink, akik szerdán hazai pályán látják vendégül a rivális bajai legénységet. A városi sportcsarnokban este hat órakor kezdődő összecsapás felvezetésében Dániel Tamás klubmenedzser volt segítségünkre.
– Csalódásra, vagy bizakodásra ad inkább okot a szoros végjátékban elveszített párharcnyitó összecsapás?
– Tegyük a szívünkre a kezünket és gondoljunk vissza csak néhány hónappal ezelőttre, hisz’ voltunk mi a csoport legvégén, aztán hosszan tanyáztunk a hatodik-hetedik helyen is, és ha akkor azt mondják nekünk, hogy május végén az lesz a legnagyobb problémánk, hogy a döntő első mérkőzésén, miután már fölkerültünk az elit csoportba, idegenben kikapunk kettő ponttal, nyilván gondolkodás nélkül rábólintottunk volna erre. Most mégis fanyalgunk, ráadásul nem ok nélkül, mert ebben a csapatban benne van, hogy bajnok legyen, hogy idegenben is tudjon nyerni a csoport bármelyik együttese ellen. Most is tudtunk volna, ha úgy rakjuk össze ezt az egész produkciót, ahogy kell.
– Mi hiányzott múlt szombaton?
– Be kell vallanom nem voltunk elég élesek, nem hangolódtunk rá megfelelően egy ilyen csatára és nem tettünk meg mindent, annak ellenére, hogy tudtuk mi a tét és fogadkoztunk is marhára. Ebben nagyrészt nem a játékosok a hibásak, hanem mi, szakvezetők. A legnagyobb probléma az volt, hogy a mérkőzés alatt a fiúk nem kapták meg a megfelelő támogatást a padról, konkrétan tőlem és két edzőnktől, ráadásul nagyon sok hibát követtünk el. Nem lett volna szabad harmincöt percet tölteni a pályán Joó Tominak, nem lett volna szabad Piukovics Bálintnak tizenöt percet egyben játszania, kár volt Hajdu Marcit a padon felejteni és még sorolhatnám tovább. Mindezeken felül több negatívumot kapott a csapat tőlünk, mint kellett volna, mert egy ilyen csatát csak úgy lehet megnyerni, ha hiszünk magunkban, egymásban, magában a teljes közösségünkben. Vereségünk fő oka ez volt, ehhez társult, hogy a játékosaink sem tudtak kihozni magukból száz százalékot, de talán még a hetvenet sem érte el senki, illetve a játékvezetés több ponton hozott olyan ítéletet, ami szintén számunkra negatívan befolyásolta a meccset, főleg a hajrában.
– Mindezek ellenére is csupán nüánszokon múlott az újabb bravúr.
– Kétségtelen, hogy a végjátékban megvolt az esélyünk a győzelemre és a bajaiaknak az utolsó pillanatig fogcsikorgatva kellett küzdeniük, hogyha egy picivel is, de ők nyerjék a találkozót. Nagyon tanulságos meccs volt, így ha kellő tisztánlátással nézzük végig az eseményeket, akkor abból nagyon sokat profitálhatunk. Mert ugye igazán semmi nem történt, csak a két győztes mérkőzésig tartó párharcban egy-nullás vezetésre tett szert a Baja. Ebben a bajnokságban mi mindig a nehezebb utat választottuk, ezt Boinitzer Dávid is megjegyezte a mérkőzés után, mert hiába van lanovka a csúcsra, mi teljes menetfelszereléssel az északi, sziklás oldalon kapaszkodunk föl, gyalog. De ha ezt élvezzük, akkor legyen így.
– Most viszont a „csúcstámadás” egy igen kritikus pontjához érkeztünk, hiszen hazai pályán mindenképpen győzni kell az esélyek életben tartásához. Mi dönthet szerdán?
– Nagy csoda, nagy taktika nem kell ide, egyszerűen azzal a lendülettel, akarattal, tűzzel, ami bennünk van, ki kell mennünk a pályára és meg kell vernünk a Baját! Utána pedig, láttunk már ilyet, az utolsó meccsen minden lehetséges. Visszatérve az első gondolatmenetre, természetesen nagyon örülünk annak, hogy fölkerültünk, ez volt a fő célkitűzésünk, de tartozunk magunknak, a szurkolóinknak, városunknak azzal, hogy mindent megteszünk az első hely megszerzéséért. Egy ilyen elszánt és végletekig kiélezett párharc a későbbiekben is kamatozhat, mert nem titok, hogy ezt a gárdát egyben szeretnénk tartani és úgy megerősíteni, hogy a jóval nívósabb mezőnyben is megállja a helyét. Ráadásul kifejezetten üdítő dolog ismét az aranyért küzdeni, mintsem azon gondolkodni, hogy meg lesz-e a harmadik bronzérmünk, amit a fürdőszoba radiátorára akaszthatok. Egyébként a múlt is kötelez minket, hisz’ hét évvel ezelőtt szintén a Bajával találkoztunk a döntőben, ahol ugyan kettős győzelemmel, de mi diadalmaskodtunk és kaptunk aranyérmet. Most is ez a célunk.
