Újabb szoros hazai győzelem - csak vasárnap talál gazdára az aranyérem.
Némi meglepetésre valóságos kosáresőt hozott a finálé szerda esti második mérkőzésének első tíz perce, melyet az ex-tarjáni Jakab kettő plusz egyes akciója vezetett be. Habár a folytatásban gyorsan magához ragadta a vezetést a támadásban parádézó, első tizenegy dobáskísérletét kivétel nélkül célba juttató SKSE, csapnivaló palánk alatti védekezése miatt az Ughy-gárdának igazán komoly lépéselőnyre nem sikerült szert tennie. Hiába szórta ugyanis Herendic és Piukovics Bálint számolatlanul a gólokat, a hét támadólepattanót begyűjtő, s második esélyből tizenhárom pontot szerző bajaiak gyakorlatilag minden hazai találatra válaszolni tudtak. Ráadásul, a kisszünethez közeledve Pongóék immár távolról is kezdték egyre jobban belőni magukat, aminek köszönhetően nem csak hogy utolérték megtorpanó riválisukat, de egy 10–0-ás negyedzáró-negyednyitó futást kivágva a második felvonás elejére hét egységgel el is húztak (28–35). Mindez azonban már a mieinket is ráébresztette arra, hogy a mesterlövészek sorát felvonultató Sugovica-partiakkal dobópárbajba bocsátkozni nem a legcélravezetőbb taktika, s miután hátul rendet raktak, a piros-feketék az előrejátékban is megint lényegesen hatékonyabbá váltak. A félidő utolsó öt percében csupán hat pontot engedélyeztek ellenfelüknek, miközben a túloldalon Boinitzer egymaga tízet emelt be. A táv feléhez ezáltal már 49–43-as hazai vezetéssel érkeztek a felek, s az SKSE lendületét, úgy tűnt, a nagyszünet sem törte meg.
A harmadik periódus elején a remeklő Boinitzer újabb öt pontját követően Joó és Piukovics Bálint is betalált, s 58–47-nél, a meccs folyamán először, máris kétszámjegyű különbség választotta el egymástól a két gárdát. Ekkor azonban egy meglehetősen zavaros, több közjátékkal tarkított szakasz következett, ami éppenséggel nem a sok álldogálással addigi ritmusukból kizökkentett tarjániak malmára hajtotta a vizet. Így, bár egyik fontos emberét, a kiállítás sorsára jutó Pálkertit elveszítette, a mieink elbizonytalanodását kihasználva a játékrész második felében, Vukicsevics és Nagy Dániel dupláival, szép csendben „visszaszivárgott” a meccsbe Cservék Csaba legénysége. Amely ráadásul rutinos kapitánya, az ihletett formában játszó Ágfalvi sorozatos kosaraival az utolsó kisszünetet egy 11–2-es rohammal foglalta keretbe, 69–66-os vezetéshez jutva ezáltal a záró periódus elejére. Joó és Herendic ugyan a folytatásban villámgyorsan igazítottak az eredményen, az utolsó öt percig jobbára fej-fej mellett, váltott kosárszerzéssel lépegettek az együttesek. A hajrá közeledtével azután kezdett végképp elkeseredetté válni a küzdelem, érezhető volt, hogy mindkét gárda erőtartalékai végére érkezett. Mint kiderült azonban a bővebb rotációval dolgozó tarjániaknak még maradt a tankjukban egy végső száguldáshoz elegendő üzemanyag: 72–74 után a piros-feketék Herendic, Joó és Hajdu közeli góljainak, Boinitzer triplájának, valamint remek csapatvédekezésüknek köszönhetően egy 10–2-es záró etapot produkáltak, amivel felettébb érdekesnek ígérkező vasárnapi programot intéztek maguknak és a bajai sportcsarnokba kilátogatóknak...
