Elszánt hangulatban, győzelmi reményekkel utazik Bajára együttesünk.
Remek hangulatú, színvonalas találkozón egyenlítette ki a Zöld-csoport fináléjának állását Ughy Albert együttese, amelynek szerda esti, 82–76 arányú hazai győzelmével sikerült jó erőkből álló ellenfelét egy utolsó, mindent eldöntő csatára kényszerítenie. A második mérkőzés tapasztalatairól, illetve a bajai MNÁMK-csarnokban vasárnap 18.00 órakor kezdődő harmadik összecsapás esélyeiről Dániel Tamás klubmenedzsert kérdeztük.
– Azt hozta a finálé második mérkőzése, amire számított?
– Azt gondolom, kivételes élményben volt része mindazoknak, akik kilátogattak a szerdai találkozónkra, a két csapat ugyanis egy időutazást mutatott be, élőben láthattuk a Vissza a jövőbe 4-et. Ugyan a Zöld-csoport döntőjét vívjuk, de ez már egy Piros-csoportos rangadó volt, ami nem véletlen, hisz’ már mindkét együttes az elitben van, ezért ennek megfelelő minőségű, sebességű és küzdelmes mérkőzést játszottunk. Tényleg csak a legnagyobb elismerés hangján tudok beszélni erről a második meccsről, amin két felkészült és szerkezetileg is nagyon jó társaság gyürkőzött egymással. A nézőtéren még a legfanyalgóbbak, így Berczelly Béla barátom is azt mondta, hogy jó a csapat és jó a meccs, pedig tőle dicséretet kapni egy évtizedben, ha egyet lehet. Azt gondolom egyébként, hogy akár a körítés, akár pedig a nézőszám már olyan volt, ami remélhetőleg jövőre az összes mérkőzésünket jellemzi majd.
– Ráadásul, a nyitó találkozóval ellentétben, ezúttal az eredmény is kedvezően alakult…
– Kellően felkészültünk erre a második összecsapásra, mert számunkra az életben maradást jelentette az esetleges győzelem, és úgy is álltunk a játékhoz. A Baja egyáltalán nem adta olcsón a bőrét, mert ők tényleg azzal a szándékkal érkeztek, hogy győznek és a végén még a két hálót is elviszik. A szövetség részéről itt volt Sitku Ernő is, sokszoros magyar válogatott és elnökségi tag, aki arra volt hivatott, hogy kiossza az érmeket és átadja a kupát a Bajának. Egyáltalán nem sajnáljuk, hogy ilyen szempontból fölöslegesen utazott Salgótarjánba, de legalább látott egy jó meccset. Nyilván vasárnap is érkezik majd valaki, aki majd kiosztja a nyakbavalókat és átadja a serleget is.
– Milyen reményekkel várja a végső ütközetet?
– Jó állapotban vagyunk, nagyon jó a hangulat és igazán elszántak a fiúk. Kétségtelen, hogy idegenben játszunk, ezért a vendéglátónknak talán lesz egy kis előnye, de lehet, hogy mégsem. Ők is tudják, hogy egy meccsen már bármi előfordulhat és talán már azt is látják, hogy egy olyan csapattal állnak szemben, amelyik az utolsó pillanatig küzdeni fog. Itt már nagy taktika, nagy sakkozás nem kell, most tényleg a szív, meg az akarat az, ami eldöntheti a mérkőzés és a bajnokság végkimenetelét. Természetesen mindkét csapat nagyon fáradt, de annyi előnyünk van, hogy mi egy picivel talán jobb fizikai állapotban vagyunk. Persze sokat fogunk utazni, megfelelően rá kell hangolódnunk a kezdésre, mert nem engedhetjük meg, hogy ellenfelünk az első percekben ellépjen. Az alapvető célunkat elértük, párhuzamosan a bajnokság végével készülünk a következő szezonra, de a finálénak még nincs vége. Azért megyünk, hogy győzzünk, megszerezzük az aranyérmet és az ezer sebből vérző salgótarjáni sportnak hozzunk egy diadalt. Babonából pezsgőt nem veszek, valaki úgyis hoz majd, de egy ollót azért beteszek a farzsebbe, a nyeles fésű mellé…
