Nem szabad megengednünk, hogy a nagykőrösiek elkapják a fonatalt.
A TF-Budapest elleni, múlt hét végi, idegenbeli vereségét – amely minden tétmérkőzést figyelembe véve immár a harmadik volt a sorban – követően az NB I/B-s pontvadászat Piros-csoportjának hét végi fordulójában végre ismét hazai pályán léphet pályára együttesünk. A Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban szombaton este hat órakor kezdődő, Nagykőrös elleni összecsapás felvezetésében Dániel Tamás klubmenedzser volt segítségünkre.
– A TF-Budapest elleni összecsapás előtt azt nyilatkozta, hogy az utóbbi hetek vereségei ellenére nem érzi úgy, hogy hullámvölgybe került volna a csapat. Az újabb fiaskó után sem változott ezen álláspontja?
– El kell ismerni, ez már tényleg hullámvölgy, de legalábbis döccent egyet a szekér, ami eddig azért egész szépen haladt. A TF ellen egy teljesen más SKSE-t láttunk, amelyik elképzelés nélkül, enerváltan, nagyon szivárványos módon játszott. Azt is mondhatom, hogy gyakorlatilag a meccsen szinte esélyünk sem volt a győzelemre. Szétesett a védekezésünk, ezáltal nem kaptuk el az ütemet és így támadásban is borzasztó gyengék voltunk. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a kényszerhelyzetből adódó edzőhelyettesítés sem jött be. Sztevan Csupicsnak a múlt héten több napra haza kellett utaznia, ezért Soós Gábor és Szabó Zoltán készítették föl a csapatot, szerintem egyébként ugyanolyan jól, mint eddig. Azt gondolom, ennek a pár napnak nem lett volna szabad befolyásolnia a teljesítményünket, hisz’ több mint három hónapja együtt vagyunk. Az talán egy picit fura lehetett, hogy ugyan vezetőedzőnk visszaért a mérkőzésre, de mégis Szabó Zoltán meccselt. Erre én bólintottam rá, tehát ennek felelőssége is az enyém. Ezzel együtt én száz százalékig biztos voltam abban, hogy itt csak nyerhetünk, mert annyival jobb játékosállományunk van, mint az ellenfélnek, hogy ha rossz napot fogunk ki, akkor is kell lenni közte tíz-tizenöt pontnak. Nem bántva a TF-et, hiszen simán megvertek minket, de azért igen szégyenteljes, hogy egy NB II-ben is gyengécske produkciót nyújtó Timkó, a 38 éves Beák és néhány igen tapasztalatlan fiatal így elbánt velünk. Összegezve, szégyen, hogy ez így alakult és most kutya kötelességünk rendezni a sorokat, és visszatalálnunk arra az útra, amin augusztusban elindultunk. Ráadásul most jön csak a neheze.
– Az alapszakasz odavágó körének utolsó öt fordulója valóban meglehetősen húzósnak ígérkezik, éppen ezért igencsak ráférne a csapatra egy önbizalom növelő siker. Ehhez a mezőny hátsó feléhez tartozó, 1-6-os mérleggel álló Nagykőrös éppen megfelelő partnernek tűnik.
– Sok-sok beszélgetés volt ezen a héten, mindenki mindenkivel megpróbálta tisztázni a problémákat és úgy látom, hogy sikerült is felrázni a kissé magába forduló csapatot. Remek pörgős edzéseink voltak, új taktikai elemeket vettünk elő védekezésben, támadásban, megpróbáltuk minél jobban integrálni a csapatba az új szerzeményünket Nshimbát, aki meggyőződésem szerint egyre hasznosabban szolgálja majd a csapatérdekeket. Szóval megráztuk magunkat, mert meg kellett és egyáltalán nem gondoljuk, hogy egy könnyű összecsapás vár ránk a Nagykőrös ellen, mert szorongattak már ők meg itt torkokat az előző fordulókban. Tipikusan az a csapat, amelyik ha elkapja a fonatat, akkor nagyon nehéz legyőzni. Ezt kell megakadályoznunk azzal, hogy olyan sebességgel, agresszivitással játszunk, ami az elmúlt három meccsen nem volt jellemzőnk. A játékosok rendben vannak, néhányan kisebb megfázással küzdenek ugyan, mert igen hideg van a teremben, és ez nem az a játék, amit mikádóban lehet játszani, kesztyűvel a kézen. Próbáltuk, de a dobásnál az usánka is becsúszik a játékosok szemébe. Tehát már csak azért is jó lenne, ha sok néző lenne a meccsen, mert akkor lehet, hogy magasabb lesz a hőmérséklet is. „Rendhagyó mód” most ráadásul sikerül szombaton játszanunk, ami talán tovább növeli a mérkőzéslátogató kedvet. Tehát egy viszonylag kellemes időpontban, egy újabb magas színvonalú derbit láthatnak a nézők, ahol reményeim szerint egy igen felkészült és motivált Salgótarján lép majd pályára. Ennek a meccsnek most jól kell elsülnie, annál is inkább, mivel, ahogy azt korábban már jeleztem, ez egy emlékmérkőzés is lesz egyben. Az SKSE legnagyobb játékosa, a hét esztendeje, november 19-én elhunyt Juhász Béla mellett minden olyan korábbi játékosunkra, sportvezetőnkre is gondolunk ezen a napon, akik már nem lehetnek velünk. Ezúton is kérem a szurkolókat, hogy ha tehetik, a csapathoz hasonlóan ők is öltözzenek feketébe, hogy együtt adózzunk tisztelettel ezen nagyszerű sportemberek emlékének.
