Noha játékban nem sokat javultunk, a csapat küzdőszelle-me értékes győzelmet hozott.
Meglehetősen lagymatag tempóban kezdték a szezon eddigi részében kiválóan szereplő, a forduló előtt a tabella harmadik helyén álló Budafok elleni hazai találkozójukat az utóbbi hetekben gyengélkedő tarjániak, akik a szombat esti összecsapás első három és fél percében egyetlen kosarat sem dobtak. Az ezúttal a kispadon kezdő Herendic beállásával a folytatásban azért már kezdet némi fazont ölteni a mieink addig meglehetősen ötlettelen támadójátéka, s a kettő plusz egyes akcióval beköszönő Sömenek, valamint a palánk alól kétszer is eredményes Nshimba révén gyorsan be is érte riválisát Sztevan Csupics alakulata. Majd pedig Karanfilovszki, Boinitzer és az előző mérkőzések picit kedvetlen játéka után most kimondottan motiváltnak tűnő Herendic dupláival a vezetést is magához ragadta az SKSE, igaz a meglehetősen kevés emlékezetes momentummal szolgáló játékrész végén mindössze egyetlen egység volt a Kovács Soma-Lados páros semlegesítésével nem igazán boldoguló vendéglátó előnye (17–16). Az igazat megvallva a felek a második felvonásban sem kápráztattak el a publikumot, mindkét gárda eléggé komótos iramban, sok bosszantó hibát elkövetve kosárlabdázott. Fordulatoknak mindazonáltal nem volt híján a csata: a tarjániak korai, 8–3-as roham formájában testet öltő, elszakadási kísérletét egy 7–0-ás etappal verték vissza a nagyszünethez közeledve néhány röpke pillatara a vezetést is visszaszerző budafokiak, majd zsinórban négy hazai találat következett, hogy azután a rendkívül küzdelmes, ám alacsony színvonalú félidőt Kovács Soma öt pontja zárja (34–33).
Hazai szempontból felettébb bíztatóan indult a találkozó harmadik tíz perce, a Boinitzer-Sömenek-Nshimba trió kosaraival az újrakezdést követően nem sokkal kialakuló 42–34-es állás ugyanis az addigi legnagyobb különbséget jelentette. Noha a folytatásban a változatlanul Kovács Soma és Lados eredményességére építő vendégek is kezdték összekapni magukat, ez a távolság egészen a negyed hajrájáig meg is maradt. Boinitzer triplájával az utolsó kisszünethez közeledve éppen 55–46-ra vezetett a Csupics-csapat, ám ekkor a rendkívül gyengén bíráskodó, mindkét fél kárára rengeteget tévedő sípmesterek is újra aktivizálták magukat. Egy Nshimba ellen megítélt sportszerűtlen- és egy Herendicre „ráfújt” támadóhibával sikerült az addigi ritmusunkból teljesen kizökkenteniük a tarjániakat, a rivális megtorpanását kihasználva pedig a szívósan küzdő látogatók nemcsak hogy ledolgozták hátrányukat, de 10–0-ás futásuk eredményeként a záró periódus elején hosszú idő után már ismét ők álltak jobban. Innentől azután jó ideig megint fej-fej mellett haladt a két csapat, így, mint a mieink idei találkozóin általában, a döntés ezúttal is a finisre maradt. A végjátékot pedig Boinitzer Sömeneknek kiosztott remek gólpassza és kulcsfontosságú triplája vezetett be, ami, mint kiderült, a legfontosabb kérdéseket el is döntötte (68–64). Mert bár a találkozót lezáró büntetőpárbajban a mieink csupán ötven százalékkal tüzeltek, a legfontosabb pillanatokban a budafoki kezek is rendre megremegtek. Így, noha az előző hetekhez képest játékban nem sokat lépett előre, küzdőszellemének köszönhetően az SKSE egy újabb értékes hazai győzelmet söpört be.
NB I/B, Piros-csoport, felnőttek, 10. forduló
Salgótarjáni KSE – Budafoki KK 72–68 (17–16, 17–17, 21–21, 17–14)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 250 néző, vezette: Pozsonyi, Sallai, Gergely.
Salgótarján: Csabák, Karanfilovszki 8/3, BOINITZER 16/9, SÖMENEK 18/3, Nshimba 10. Csere: HERENDIC 16, Berkics B., Szanyi, Hajdu 2, Piukovics B. 2. Edző: Sztevan Csupics.
Budafok: LADOS 20/3, Puszta 2, KOVÁCS S. 23/9, Varga D. 6, Horváth M. 3. Csere: Fehér Cs. 2, Siklós 5/3, Mészáros B. 3/3, Jilling 2, Kiss M. 2. Edző: Károly Máté.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 0–5, 7. perc: 13–10, 13. perc: 22–18, 17. perc: 32–28, 23. perc: 42–34, 28. perc: 55–46, 31. perc: 55–56, 37. perc: 63–62.
Kipontozódott: Varga D. (40.).
Szabó Zoltán, az SKSE másodedzője: – Nehéz mérkőzésen, egy nagyon jó erőkből álló Budafokkal szemben sikerült megőriznünk hazai veretlenségünket. Nem játszottunk jól, sokat hibáztunk támadásban és védekezésben egyaránt, viszont a fiúk nagyon akarták a győzelmet, s a kritikus pillanatokban mindig volt valaki, aki tudott lendíteni a csapat szekerén. Gratulálok a játékosoknak a győzelemhez, ellenfelünknek pedig sok sikert kívánok a folytatásban!
Károly Máté: – Gratulálok a salgótarjániaknak a győzelemhez, gyakorlatilag végig ők tartottak előbbre, mi pedig futottunk az eredmény után. A vereség ellenére is büszke vagyok azonban csapatomra, mert ugyan nem játszottunk jól, de mindig volt erőnk felzárkózni és egészen a végjátékig látótávolságon belül tudtunk maradni. Sajnos ma nem volt meg bennünk az az átütőerő, ami a győzelemhez szükségeltetett volna, így, azt gondolom, megérdemelten nyert a hazai gárda.
