„Alapcélunk nem változott, a legjobb nyolcba szeretnénk jutni, de…”
Újoncként a hatodik pozícióban zárta az alapszakasz odavágó körét az NB I/B Piros-csoportjában felnőtt együttesünk, melynek eddigi produkciójáról, illetve további terveiről Dániel Tamás klubmenedzsert kérdeztük.
– Miként értékeli a gárda eddigi szereplését?
– Ha a bajnokság előtt valaki azt mondja, hogy a hatodik helyen telelünk, akkor nyilván örömmel elfogadtam volna ezt, de most már azért van egy kis hiányérzetem. Eredmény szempontjából jól kezdtük az évet, de igazából nem tudtuk pozícionálni magunkat megfelelően, hisz’ nem ismertük a mezőnyt, a tavalyi szereplésekből pedig messzemenő következtetéseket nem lehetett levonni. Így nagyon örültünk annak, hogy az idénynyitón szoros csatában legyőztük a Vasast, amelyik viszont, mint kiderült, idén azért lényegesen gyengébben muzsikál, mint korábban. Azután viszonylag simán kikaptunk Veszprémben, bár abban a meccsben több volt, szerencsével nyertünk a Honvéd ellen és nagy akarattal Miskolcon. A legkönnyebb meccsünk volt a pécsi fiatalok elleni, de hát ők azért kilógnak a mezőnyből, aztán jött két olyan idegenbeli összecsapás, az MTK, illetve a TF-Budapest otthonában, amiből mindkettőt hoznunk kellett volna. Talán ez a két vereség az, ami a legjobban fáj. Borzasztó játékkal vertük a Nagykőröst, viszonylag szívósnak mutatkoztunk a BKG otthonában, de győzelmi esélyünk nem nagyon volt, aztán fogadtuk a budafokiakat, akik partnerek voltak abban, hogy egy rendkívül szenvedős meccsen győzni tudjunk. Talán az egyik legrosszabb produkciónk eredmény szempontjából a MAFC otthonában volt, de úgy érzem, hogy ott is több keresnivalónknak kellett volna lennie. Az ünnepek előtt egy nagyon fontos találkozót nyertünk a Baja ellen és a Nyíregyháza is csak szerencsével tudta elvinni a két pontot. Ebből a felsorolásból látszik, hogy talán két győzelem benne maradt az őszi szereplésben, de az is, hogy két vereséggel többet is összeszedhettünk volna, és akkor tényleg nem lehetnénk elégedettek. Mindent összevetve hét győzelemmel és hat vereséggel fordulhatunk ebben a borzasztóan kiegyensúlyozott mezőnyben, ami, azt gondolom, alapnak jó, de igazán most jön a neheze. Mindenkivel megvolt az ismerkedés, s most következnek azok a csaták, amelyeket meg kell nyerni ahhoz, hogy legalább a mostani helyünket megtarthassuk.
– Ez a fő cél az alapszakasz visszavágó körében?
– Hat hazai mérkőzésünk lesz, amiknek a nagy részét, de ha lehet az összeset nyernünk kell ahhoz, hogy jó pozíciónk legyen a rájátszásban. Ezen felül a hét idegenbeli mérkőzésből minimum kettőn, de ha lehet, akkor hármon is be kellene gyűjteni a két pontot. Nem egyszerű a feladat, mert ugyan az alapcélunk nem változott, a legjobb nyolcba szeretnénk jutni, de egy kis szerencsével, odafigyeléssel, meg leginkább csapatmunkával, meglepetést is okozhatunk. A legfontosabb most az, hogy valóban összeálljon a társaság, mindenki megtalálja a helyét, mindenki tudja, hogy mi a feladata, így egy igazán jól működő gépezet lehetünk, ahová, ha még egy kis kreativitást is be tudunk csempészni, akkor nagy dolgok is kisülhetnek az alapszakasz végére.
– Sokakat meglepett, hogy a jónak mondható szereplés ellenére decemberben edzőváltásra került sor az együttesnél. Mi indokolta Sztevan Csupics menesztését?
– Sztevan Csupics egy nagyon markáns, karizmatikus edző, aki motiválni tudta a társaság nagy részét, de több olyan játékos is volt, akikkel elvesztette a megfelelő kapcsolatot. A bomlás jeleit éreztem a gárdán, ezért döntöttem úgy hogy elválnak útjaink. Más helyzetben, más csapatnál, és azt mondom, más vezetéssel biztos, hogy sikeresebb tud majd lenni Sztevan, akit valóban egy jó edzőnek tartok, de a kémia hiánya megpecsételte a közös sorsunkat. Ezúton is sok sikert kívánok neki a továbbiakban.
– Az óesztendő utolsó három összecsapásán, egyelőre ideiglenes megbízatással, a korábbi másodedző, Szabó Zoltán irányította a gárdát. Az ünnepi szünetben megszületett a döntés a folytatást illetően?
– Köszönettel tartozom Szabó Zoltánnak, aki a munkája mellett már eddig is rengeteget tett a csapat sikeres felkészítéséért, hisz’ az ellenfelek feltérképezése korábban is az ő feladata volt. December elejétől ő irányítja az együttest, és a múlt év végén megegyeztünk abban is, hogy a továbbiakban is ő a Salgótarjáni KSE vezetőedzője. Nem egyszerű a feladat, mert főállás mellett kell gyakorlatilag még egy főállást vinnie, de meg fogjuk találni annak a módját, hogy a munkáját több oldalról is segítsük. Vannak tervei, vannak elképzelései, a játékosokkal kifejezetten jó a viszonya, ezért úgy gondolom, hogy ezen nem fog múlni a sikerünk. Igazából két kérdés van, az egyik, hogy milyen gyorsan tudunk csapattá formálódni, a másik pedig, hogy a játékosaink egy részében tapasztalható görcsösség mikorra múlik el, mert ha valójában játszani fogjuk ezt a játékot és élvezzük majd a kosárlabdát, akkor nagy dolgokra leszünk képesek.
– Még a bajnokság kezdése előtt beszélt arról, hogy nem csak játékban, de a háttérmunkában, a közönség kiszolgálásában is szintet kell lépni. Ebből a szempontból milyen tapasztalatokkal szolgátak az elmúlt hónapok?
– A korábbiakhoz hasonlóan az előző félévben is nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a kosárlabdán felül is megmutassuk, hogy mi mit gondolunk Salgótarjánról, az itteni életről és hogyan tudjuk azt a pályán kívül is jobbá tenni, s ezt a „Több, mint kosárlabda!” érzést szerettük volna még tovább erősíteni. Mindig is voltak elképzeléseink, terveink, amikből továbbra sem szenvedünk hiányt, házon belüli ötleteink, részben reklámban, marketingben mutatkoztak meg. Természetesen nem engedjük el a múltunkat sem, az ősszel is megemlékeztünk mindazokról, akik akár kosárlabdában, akár az élet más területein segítették, segítik városunk boldogulását, de itt említhetem az új jegyrendszerünket is, aminek a tesztelésére szántuk az alapszakasz első felét. Be kell vallani, hogy valami bejött belőle, és valami nem. Még decemberben kerestek meg az igazi szurkolóink közül néhányan, akik elmondták, hogy őket kifejezetten zavarja az ötforintos jegyünk. Aki csak ennyit hajlandó áldozni a csapatra, az szerintük inkább ne jöjjön a meccsre, javasolták, hogy januártól töröljük el ezt a kategóriát, maradjon a másik három, ami jobban kifejezi az igazi szurkolók szimpátiáját. Érveiket elfogadtam, így a január nyolcadikai, Veszprém elleni találkozón már csak az ötszáz, az ezer és a kétezer forintos jegyek közül választhatnak szurkolóink.
– Milyen egyéb tervekkel készülnek a szerdán induló „tavaszi” folytatásra?
– Nagyon sok olyan dolog van, ami irritál minket, és ha nem is tudunk ezen egyedül segíteni, ezekre a problémákra megoldást találni, de kötelességünk felhívni a figyelmet. Lehet, hogy most sokan a fejükhöz kapnak, hogy a klímáról, a légszennyezésről, szemetelésről kezdek el én is „pofázni”, de, higgyék el, tényleg nagy bajban van a világ. Nálunk még viszonylag jó a helyzet, de kérdés, hogy meddig. A város vezetésével, és Bodnár Péter szövetségi főtitkárral is egyeztetve egy környezetvédelmi kezdeményezést indítunk tavasszal, amivel szeretnénk felhívni a figyelmet a helyi légszennyezés mérséklésének a fontosságára, illetve kifejezzük vele utálatunkat és megvetésünket azokkal szemben, akik olyan könnyedén szemetelnek, dobják el a csikket, mint ahogy más levegőt vesz. Természetesen a negatívumok mellet a jó dolgokra is föl kívánjuk hívni a figyelmet, mert az elmúlt években sok pozitív változást is tapasztaltunk, és ezek mellé is szeretnénk odaállni, esetleg a sportban kovácsolódott kapcsolatainkat is igénybe vége, illetve támaszkodva a pályán elért sikereinkre is, hozzá akarunk járulni a város jobbításához. Nem feledjük el persze, hogy legfőbb feladatunk az eredményes kosárlabdázás, mert ez predesztinál minket esetleg arra, hogy a salgótarjáni élet más részeibe is beleszólhassunk. Bízom abban, hogy minden téren sikeres lesz a következő évünk, és sok örömet okozunk majd a valóban értünk szurkolóknak, akiknek ezúton is boldog újévet kívánok!
