Végig szoros mérkőzésen a végjátékban Sömenek Martin parádés triplái döntöttek.
A bajnokesélyes Veszprém elleni bravúros hétközi diadalukat követően egy igazi négypontos rangadóra készültek a tarjániak, akik szombat délután az egyik legjobb formában lévő riválisuk, a legutóbbi kilenc összecsapása közül nyolcat győzelemmel abszolváló Budapesti Honvéd együtteséhez látogattak. A feldobás után hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a piros-feketékre ezúttal egy teljesen más profilú összecsapás vár majd, mint pár nappal korábban, az akkori szigorú, kőkemény csapatvédekezésnek legalábbis az első negyedben híre-hamva sem volt a gárda játékában. Horváth Ákos kintről, míg rutinos társához hasonlóan a kisszünetig ugyancsak tizenegy pontig jutó Stefán a palánk alól termelte futószalagon a kosarakat, s főként kettejük remeklésének köszönhetően a Puskás-gárda tíz perc leforgása alatt többször talált az SKSE gyűrűjébe, mint a mezőny legpotensebb támadógépezetével büszkélkedő veszprémiek anno egy félidő alatt. Szerencsére azonban a gólokkal a mieink sem maradtak adósak, így ha jobbára a házigazdák vezettek is, a Szabó-tanítványok mindvégig ott lihegtek a nyomukban. Tarjáni oldalon eleinte Sömenek, Boinitzer és Herendic villogott, majd a negyedfordulón három remekül beszálló csereember, az első három triplakísérletét a helyére küldő Karanfilovszki, a gyors egymásutánban három centertalálattal jelentkező Hajdu, valamint a távolról és közelebbről is biztos kezű Berkics vette át a stafétabotot. Utóbbi két sikeres büntetője a második felvonás közepén egy, a folytatásban elsősorban Sömenek és Boinitzer találatai által fűtött, 13–3-as vendégroham nyitányát jelentette, ami a nagyszünethez közeledve az addigi legnagyobb, 36–43-as SKSE-vezetést eredményezte. Csakhogy, mint kiderült a mieink ezzel el is lőtték az erre a félidőre kiszabott lőporadagjukat: az utolsó három percben már egyszer sem találtak be, amit kihasználva a pihenőre 44–43-ra fordított a Halász vezette hazai csapat.
Ami azt illeti, a fordulást követően sem igazán vettek vissza a tempóból a csapatok, így a két lelkes szurkolótábor a folytatásban is jó iramú, változatos, s kifejezetten szórakoztató összecsapást láthatott. Szinte pillanatonként cserélt gazdát a vezetés, már persze ha éppen nem döntetlen volt az eredmény. A Honvéd részéről ekkortájt leginkább Horváth Ákos, a fiatal Kopácsi, valamint a nyáron majdnem Salgótarjánban kikötő Gáspár „élt”, míg a túloldalon eleinte Herendic és Sömenek, majd a harmadik periódus végén Berkics és Piukovics Bálint feleltek a pontokért. A kiegyenlített játékrész végül Kovács Domonkos lesipuskás ziccerinek köszönhetően 68–66-os fővárosi vezetéssel zárult, s továbbra is megjósolhatatlannak tűnt, hogy a két hasonló játékerőt képviselő gárda közül melyik zsebelheti majd be a nagyon fontos két bajnoki pontot. Bár örvendetes módon a tarjániak a záró negyed elején az addig több mint problémás védőmunkában is feljavulni látszottak, hiába rendeltek el ellenfelüknek csaknem ötperces gólcsendet, ez idő alatt maguk is csupán öt pontot dobtak. Így azután a folytatásban gyakorlatilag két jól sikerült támadással is újra egalizálni tudott a hazai csapat, s a hajráig már nem is engedte el egymás kezét a két alakulat. Az idegtépőnek ígérkező végjátékot a Halász-Stefán, illetve a Berkics-Boinitzer párosok dobópárbaja vezette be, majd a mezőny legjobbjának bizonyuló Sömenek lépett a tettek mezejére. A remeklő tarjáni középjátékos első (nagyon) távoli kosarára ugyan Horváth Ákos még válaszolni tudott, a második tízméteres „bomba” azonban a honvédosok hadállásaiban immár végképp jóvátehetetlen károkat okozott. A maradék rutinfeladatokat pedig Berkics és Herendic már könnyedén elvégezte, így a Veszprém legyőzését követően egy újabb értékes skalp került az ezúttal főként ragyogó támadójátékuknak köszönhetően felül kerekedő piros-feketék övére.
NB I/B, Piros-csoport, felnőttek, 16. forduló
Budapesti Honvéd SE – Salgótarjáni KSE 86–93 (26–21, 18–22, 24–23, 18–27)
Ludovika Aréna, 200 néző, vezette: Tőzsér, Győrfy, Kéri.
Bp. Honvéd: HALÁSZ 16/6, HORVÁTH Á. 23/15, Bea 4, Gáspár B. 7, STEFÁN 14/3. Csere: Tichov 6, Pintér D. 7/3, Kopácsi 5/3, Fülöp L., Kovács D. 4. Edző: Puskás Artúr.
Salgótarján: HERENDIC 12/3, Szanyi, BOINITZER 17/9, SÖMENEK 27/6, Nshimba. Csere: Karanfilovszki 9/9, BERKICS B. 16/6, Piukovics B. 6/6, Csabák, Hajdu 6, Kovács M. Edző: Szabó Zoltán.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 7–8, 9. perc: 21–15, 13. perc: 31–30, 17. perc: 36–43, 21. perc: 46–43, 27. perc: 61–61, 34. perc: 68–69, 38. perc: 78–79.
Puskás Artúr: – Gratulálok a Salgótarjánnak és Szabó Zoltán kollégámnak, szomorú szívvel kell elismernem, jobbak voltak a mai napon. Egy olyan csapat, amelyik 25% alatt dobja a triplákat idegenben, ha otthonától távol 13/28-as mutatót produkál, megérdemli a győzelmet. Egészen extrán kosárlabdáztak, míg belőlünk hiányzott a sikerhez szükséges szikra. Mentünk, csináltuk, voltak jó periódusaink, ám rengeteg hibával dolgoztunk. Tudomásul kell ezt vennünk, azonban önsajnálatra és szomorkodásra nincs időnk. Megyünk tovább!
Szabó Zoltán: – Gratulálok mindkét csapatnak, egy magas színvonalú összecsapáson sikerült megvernünk egy nagyon jó Honvédot. Jó látni, hogy sok fiatal tehetséges játékos szerepel ellenfelünknél, talán a csapatom több rutinja miatt tudtuk megnyerni ezt a mérkőzést. Köszönjük a csapatot elkísérő szurkolók buzdítását!
