Remek kezdés, erős visszaesés, majd sima befejezés a tartalékos miskolciak ellen.
Három vereséggel a háta mögött, ráadásul három meghatározó játékosa, köztük a hétközi kupameccsen sérülést szenvedett amerikai Thornton nélkül érkezett Salgótarjánba a középmezőny sűrűjében állomásozó MEAFC csapata, így az újesztendőt két bravúros győzelemmel nyitó, s így a „zömtől” némileg elszakadó Szabó-tanítványoknak látszólag minden reményük megvolt a hasonlóan sikeres folytatásra. Ennek érdekében alaposan meg is nyomták az első néhány percet a piros-feketék, akik gyakorlatilag ott kezdték a péntek esti északi rangadót, ahol az egy fordulóval korábbi, Honvéd elleni idegenbeli derbit befejezték. A fővárosi vendégjátékuk alkalmával főként remek triplázásuknak köszönhetően diadalmaskodó tarjániak, Boinitzer, valamint az egyaránt kétszer villanó Szanyi és Sömenek révén, első öt távoli kísérletüket kivétel nélkül célba jutatták, s 6–6 után alaposan faképnél is hagyták a – nyilván nem önszántából – ötperces kosárszünetet beiktató egyetemi gárdát. A megnyugtató előny birtokában Szabó Zoltán a kisszünet előtt sorra le is hozta kezdő játékosait, ami ezúttal egyáltalán nem bizonyult jó húzásnak, lévén a cserepadról beszállók képtelenek voltak az első sor által produkált fordulatszámra felpörögni. Ráadásul a pihenő után már a visszatérő húzóemberek is hasztalan keresgélték az elveszített fonalat, az SKSE játéka teljesen dekoncentráltá vált, a mienk védekezésben, s különösen támadásban hibát hibára halmoztak. Tiszta helyzetek, ajtó-ablak ziccerek maradtak ki, amit a vendégek persze igyekeztek minél jobban kihasználni: a Drahos-legénység a félidő középén a remeklő Kozák Márton vezérletével egy 17–7-es etapot pordukált, s a hajrához érve egyetlen pontra közelítette meg riválisát. S noha Boinitzer három pontjával és Nshimba zsákolásával a nagyszünetre némileg ismét nőtt a feleket elválasztó távolság, az első húsz perc világosan megmutatta, hogy a mieink egyáltalán nem vehetik félvállról a folytatást (29–25).
A harmadik periódus első fele mindazonáltal a játék menetében még nem sok változást hozott, a továbbra is rengeteg bosszantó hibát elkövető piros-feketék ugyan egy pillanatra sem adták át a vezetést, de a szívósan küzdő vendéggárda folyvást a nyomokban loholt. Negyedórával a lefújás előtt a korábbi csapata ellen szereplő Béres révén megint egy pontra jöttek fel a miskolciak, ám ekkor a mezőnyben addig ügyesen megbújó Herendic úgy döntött, épp itt az ideje, hogy elejét vegye a nem kívánatos izgalmaknak. Az SKSE irányítója a következő néhány percben igazi mindenesként funkcionált, lepattanót szedett, gólpasszokat osztogatott és maga is többször betalált. A remeklő karmesterük által meglódított tarjániak az utolsó negyedfordulón megszakítás nélkül tizennyolc pontot szereztek, amivel a legfontosabb kérdések minden kétséget kizáróan el is dőltek (36–35-ről 54–35). A hátralévő idő így igazából csak formalitás volt, ennek megfelelően miskolci részről már főként a fiatalok kaptak lehetőséget, s hazai oldalon is újra jöhetett a második sor. Utóbbinak méltó módon, többek között egy újabb, ezúttal Piukovics Bálint tíz pontjára alapozott, 18–0-ás rohammal sikerült feledtetnie korábbi gyengélkedését, így a legvégére szépen ki is kerekedett a különbség. A körülmények ismeretében összességében elmondható, hogy az SKSE együttese papírforma győzelmet aratott, amely ugyanakkor a mieink számára, különösen a 6-25. perc között történtek tekintetében, sok levonandó tanulsággal is szolgálhatott.
NB I/B, Piros-csoport, felnőttek, 17. forduló
Salgótarjáni KSE – MEAFC-Miskolc 80–47 (19–11, 10–14, 21–10, 30–12)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 350 néző, vezette: Balogh Gy., Józsa, dr. Stánicz.
Salgótarján: HERENDIC 9/3, Szanyi 6/6, BOINITZER 11/3, SÖMENEK 16/9, Nshimba 7. Csere: Hajdu 11, Karanfilovszki 1, Berkics B. 3/3, Piukovics B. 13/6, Csabák, Kovács M. 3, Szőke Sz. Edző: Szabó Zoltán.
Miskolc: Takács D. 2, KOZÁK M. 17/3, Kozák B. 4, Lippai 10, Béres D. 2. Csere: Asszú Á. 3/3, Sándor B., Gadus 2, Szőke Gábor 5/3, Pap A. 2, Ragályi, Szőke Gergő. Edző: Drahos Gábor.
Az eredmény alakulása. 3. perc: 6–6, 8. perc: 19–6, 13. perc: 21–15, 17. perc: 24–23, 25. perc: 36–35, 32. perc: 54–35, 38. perc: 74–40.
Szabó Zoltán: – Az öltözőben azt kértem, függetlenítsük magunkat attól, hogy az ellenfélnél kik hiányoznak és kik lépnek pályára, s ennek szellemében is kezdtük a találkozót. Az első néhány perc jó játéka azonban talán túlságosan is megnyugtatta a srácokat, így a folytatásban eléggé magunkra húztuk a vendégeket. A szünetben viszont ismét rendeznünk a sorokat, és a harmadik negyed végére tulajdonképpen el is döntöttük a mérkőzést. Gratulálok a huszonöt percnyi jó játékhoz a csapatnak és további sok siket kívánok a bajnokságban a Miskolcnak! Készülünk tovább, a következő héten két nehéz idegenbeli összecsapás is vár ránk, melyeken szeretnénk tovább nyújtani győzelmi sorozatunkat.
Drahos Gábor: – Huszonöt percig jók voltunk, bár ez idő alatt is botrányosan nagy hibákat követtünk el. Bármilyen hihetetlen, de 36–35-ös hátrány helyett akár 35–24-re mi is vezethettünk volna ekkor. Az utolsó másfél negyedben azután, ahogyan az várható volt, négy felnőtt játékossal felálló csapatunknál a fáradtság is benyújtotta a számlát, így, mindent összevetve, a jó passzban lévő hazaiak ilyen különbségű sikere is reálisnak mondható. Csatlakozom a jókívánságokhoz, s remélem, minél előbb fölépülnek hiányzóink.
