Az MTK ellen tehet újabb lépést céljai elérése felé Szabó Zoltán legénysége.
Múlt szombati, magabiztos pécsi sikerét követően az NB I/B-s pontvadászat hét végi fordulójából előrehozott mérkőzésen a 7-11-es mérlegével a Piros-csoport tabellájának 11. helyén álló MTK-Elite Basket csapatát látja vendégül együttesünk. A Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban rendhagyó időpontban, csütörtökön 19 órakor kezdődő összecsapás előtt Dániel Tamás klubmenedzsertől kértünk röpke helyzetjelentést.
– A Vasas elleni, gyenge játékkal elbukott összecsapás után a Pécs otthonában egy teljesen másik arcát mutatta meg együttesünk, amely felszabadult, magabiztos produkcióval aratott fölényes, 100–78 arányú győzelmet egy korántsem lebecsülendő rivális ellen.
– Bennem azért volt némi félsz a pécsi túra előtt, mert olyan szép dolgokat csináltunk az elmúlt hetekben, hogy ezt nagyon nem akartam lerombolva látni. De mint később kiderült a csapat is így gondolta, mert egy hosszú utazást követően remek hozzáállással és harci szellemmel készültek a mérkőzésre. Szabó Zoli folyamatosan hangsúlyozta, hogy nincs más lehetőség, csak az, hogy az első pillatattól kezdve olyan nyomás alá helyezzük a fiatal vendéglátókat, hogy eszükbe se jusson, hogy ők itt nyerhetnek. Ez nagyjából meg is valósult, mert úgy kezdtük a mérkőzést, ahogy kell, és gyakorlatilag rajt-cél győzelmet arattunk, annak ellenére, hogy voltak kisebb megingásaink, voltak felzárkózási kísérletek a pécsiek részéről, de ezek nem befolyásolták a találkozó menetét és főleg a végkimenetelét. Láttunk nagyon ügyes fiatal kosárlabdázókat náluk, akik közül egyet-kettőt mi is elfogadnánk, és láttunk egy olyan Salgótarjánt, amelyik ismét komolyan vette a feladatát és ezt a kötelezőt, ezt hozta. Tény azonban, hogy úgy tudtunk huszonkét ponttal nyerni, hogy végig komolyan vettük a mérkőzést és minden játékos hozzá tudott tenni ezáltal a produkcióhoz. Ugyanis most olyan kosarasaink is előtérbe kerültek, akik ez idáig kevesebbet szerepeltek, esetleg nem annyi pontot tettek a közösbe, mint mások, de ezen az estén senkire nem lehetett panasz. Ez azért is fontos, mert az igen hosszú bajnokságban kétségtelenül előnyt jelent, ha hosszú a pad, ha sok játékosra lehet számítani, ha nem rendít meg minket egy-egy sérülés, betegség, formahanyatlás. Ebben a társaságban mindig lesz olyan harcos, aki előrelép és követei magának az oroszlánt. Ezzel az igen fontos idegenbeli győzelemmel ismét ott lihegünk a dobogósok nyakán, ráadásul beértük a favoritnak kikiáltott Veszprémet is.
– A folytatásban két hazai mérkőzés következik, melyek közül az első az MTK hétközi vendégjátéka lesz. Milyen várakozásokkal tekint a csütörtöki összecsapás elé?
– Fájó volt az ősszel az MTK-tól elszenvedett idegenbeli vereség, mert az a meccs is a kezünkben volt, de a végén hagytuk, hogy kiénekeljék a sajtot a szánkból. Egyértelmű, hogy győznünk kell, egyrészt azért, mert egy újabb hazai mérkőzést játszunk, és azok mindegyike kötelező győzelem, másrész pedig most tudjuk úgy építgetni a pozíciónkat, hogy arra a későbbiekben, főleg a rájátszásban, támaszkodhassunk. Egységes, jól szervezett csapatról van szó, akik szereztek már néhány nagyobb skalpot is, de azért elég rögös úton haladtak az elmúlt hetekben. Két-három kiemelkedő képességű játékosuk van, akikre oda kell figyelnünk, de a többiek is hozzáteszik mindazt, amit elvárnak tőlük. Minden meccsünk nehéz, ez sem lesz könnyű, de úgy látom, hogy a társaság, Szabó Zoli keze alatt, nagyon kezd összecsiszolódni és végre olyat látunk, hogy mindenki tudja a feladatát, mindenki azonosul a céljainkkal, és mily meglepő, mindenki tesz is érte. A legnagyobb fegyverünk, erényünk a sebesség, a nagy állóképesség és a küzdeni tudás. Pécsen ismét extrán dobtunk kívülről, de tudjuk, hogy nem mindig van ez így, éppen ezért a kőkemény védekezésből kell kiindulnunk, aztán meg megindulnunk. Külső tényezőkkel nem fogunk foglalkozni, így csak a játékra koncentrálunk és remélhetőleg közönségszórakoztató mutatvánnyal behúzzuk ezt a meccset is. Hangsúlyozom, céljaink vannak, és azok elérése ilyen lépéseken múlik.
– Több szempontból is különleges lesz ez a mérkőzés, melynek már az időpontja sem éppen szokványos.
– Való igaz, hogy ismét rendhagyó időpontban játsszuk a hazai találkozónkat, aminek okát egyrészt értem, miszerint a hét végén sportbál lesz a csarnokban, és ilyen méretű terem nincs több a városban. Azt viszont nehezen tudom elfogadni, most már sokadszor, hogy ha szombaton este van egy bál, akkor miért nem tudunk pénteken játszani, miért kell két nap a lufifújóknak, hogy feldíszítsék a termet. Csak szólok, hogy amúgy sem trendi már a műanyag, a hélium meg fogyóban van a földön, és fontosabb dolgokra kell. De félretéve a piszkálódásomat, a meccs a lényeg, meg nyilván a győzelem.
– A találkozó előtt megemlékezésre is készülnek, melynek szomorú apropót a sportág egyik jeles alakjának, Kobe Bryantnak a tragikus halála ad.
– Lehet, hogy sokan azt mondják most, hogy majmoljuk az amerikaiakat, én meg azt mondom, hogy miért ne. Ezt a sportágat ők találták is, és ők fejlesztették arra a szintre, ahol most tart. Ráadásul egy olyan ikonikus kosárlabdázóról van szó, aki egész életével példát mutatott, nemcsak a környezetének, hanem az egész világnak. Végre egy olyan sztár, aki nem ivott, nem drogozott, nem kurvázott, nem a saját neméhez vonzódott, csak egyszerűen zseni volt, marha sokat dolgozott, és sikert sikerre halmozott. Nyilván ilyenkor megfordul az ember fejében, hogy miért pont ő, amikor legalább hatmilliárd embert tudnék felsorolni, akik talán kevésbé hiányoznának a földről, de hát ez volt neki megírva. A csapattal, vezetőtársaimmal úgy döntöttünk, hogy az MTK elleni mérkőzés előtt mi is megemlékezünk a valaha volt egyik legnagyobb kosárlabdázóról. Ennek oka egyrészt az, hogy tényleg nagyon ritka az ilyen tökéletes és a mai világunkban sajnos anakronisztikus személyiség, másrészt nagyon sok olyan most aktív kosárlabdázó van, a mi csapatunkban is jó néhány, akik az ő példáján keresztül szerettek bele ebbe a sportágba és konkrétan ő volt az, aki motiválta ezeket a fiatalokat. Akik nincsenek benne ebben a sportágban, azok talán nem is értik, hogy miről beszélek, mert tényleg ritka ez az embertípus, aki valami úton-módon minden rosszat távol tud magától tartani, és csak a jót adja a környezetének és mindenkinek, aki kapcsolatba került vele. Azt a példát mondtam néhány kollégámnak, hogyha egy fizikai kutatóintézet lennénk, és meghalna Einstein, akkor csak megemlékeznénk róla. Persze Faraday és Newton még él, de Einstein volt az egyik legnagyobb köztük. Visszafordítva, van még LeBron James és Jordan is köztünk van, de Kobe Bryant elment, ami nagy veszteséget jelent a világunknak. A halála után Amerikában elindított módon, emlékezve a mezszámára is ezáltal, a csütörtöki mérkőzés elején mi is lepörgetünk huszonnégy másodpercet a tiszteletére. Köszönjük Kobe!
