Gyászmisének is beillett volna felnőtt csapatunk évzáró megbeszélése...
Kurta-furcsa véget ért a nemzeti kosárlabda-bajnokságok 2019-2020. évi küzdelemsorozata, miután az országos szövetség, a koronavírus terjedésére való tekintettel kihirdetett vészhelyzet okán, előbb határozatlan időre felfüggesztette, majd, március 17-i döntésével, az összes korosztályban – győztes nélkül – befejezettnek nyilvánította a pontvadászatokat. Az NB I/B Piros-csoportjában újoncként dicséretesen helytálló, a kényszerű idényzárás pillanatában a tabella hatodik helyét elfoglaló Salgótarjáni KSE életében is gyökeres változásokat hozó intézkedés kapcsán Dániel Tamás klubmenedzserrel beszélgettünk.
– Normál menetrend szerint most a vasárnap esedékes nyíregyházi alapszakasz-záró esélyeit latolgatnánk, e helyett egy torzóban maradt idényre vagyunk kénytelenek visszatekinteni. Hogyan éli meg ezt az igencsak különleges helyzetet?
– Kétségtelenül nagyon nehezen, hisz’ gyakorlatilag az életünk egy fontos részéről kellett lemondanunk, még ha ideiglenesen is. Az elmúlt mintegy négy évtizedben minden évnek megvolt a maga üteme, akár játékosként, akár sportvezetőként tevékenykedtem. A március mindig a finis előtti időszak volt, ilyenkor kellett helyezkedni, megcsípni egy-egy jó helyet a tabellán, ráadásul az idő is javul, könnyebb idegenbe is utazni, és ha a csapat éppen jól szerepelt az adott bajnokságban, nagyobb volt a drukk is. Nem beszélve arról, hogy már sokszor előre tekintettünk, gondolatban építettük a jövő évi csapatot, kerestük a lehetséges szponzorokat, szóval tervezgettünk. Na, ez most mind kútba esett, úgyhogy nekünk is kellett néhány nap, egy-két hét, hogy átgondoljuk a hogyan továbbot. Méghozzá úgy, hogy az idei bajnokságot sem tudtuk teljesen lezárni, bár azzal nyilván tisztában vagyunk és egyet is értünk vele, hogy a szövetség befejezettnek tekinti a 2019-2020-as szezont, nincs feljutó, nincs kieső, s elméletileg ennek a felállásnak az ismeretében kezdhetjük majd a jövő évet.
– A nagy kérdés csak az, hogy mikor?
– A legnehezebb egyértelműen a bizonytalansági tényező, mert senki nem tudja, hogy mikor lesz vége ennek a helyzetnek, és mikor állhatnak úgy talpra a dolgok, hogy mondjuk még a sportot is lehessen folytatni. Azt viszont már most lehet látni, hogy a veszélyhelyzet elmúltával, a sportban mindenféleképpen, semmi sem lesz olyan, mint volt előtte. Sokkal visszafogottabban, óvatosabban kell terveznünk, dolgoznunk, ami látszódni fog a kosárlabda minden területén. Éppen ezért, úgy próbáljuk megközelíteni a jelen állapotot, hogy abból némi jót, némi előrelépést tudjunk kihozni. Szerintem egyébként az lenne a legokosabb az élet minden területén, hogyha egy kicsit megtisztulásnak is fölfognánk a vírus következményeit.
– Pontosan milyen változásokra számít sportági szinten?
– Sok mindenkivel beszélgettem kosárlabda berkekben és szeretnénk több témában is megkérdezni a csapatvezetőket, hogy miként látják a jövőt, milyen intézkedések, milyen reformok segíthetnék a megújulást. Ez érintené a játékosokat, a klubokat, a menedzsereket, a játékvezetőket és természetesen a finanszírozást is. Először a szövetség vezetésével osztottam meg és egyeztetem a gondolatainkat és utána keressük meg a klubokat. Sajnos van időnk, ezért kapkodni nem kell, inkább igen körültekintően tervezni a jövőt. Ha mindezt leegyeztettünk, akkor bővebben is beszélünk majd erről.
– A csapat, a játékosok miként élték meg a kényszerszünet bejelentését?
– Múlt héten, miután a szövetség befejezettnek nyilvánította a bajnokságot, volt egy megbeszélésünk, ami gyászmisének is beillett volna. Csupa olyan ember ült ott, akiknek ez a sport, a kosárlabda az élete. Nehéz egyik pillanatról a másikra megemészteni, hogy jelenleg nem élheted azt az életet, ami ez idáig mindent jelentett, ráadásul egy igen jó társaság jött most össze, amiben így benne maradt az eredmény. De az is igaz, hogy így van mire építeni, mert a célunk az, hogy a lehető legtöbb játékost itt tartsuk ebből a keretből. Velük az elkövetkezendő hetekben nagyjából meg szeretnénk egyezni, bár ameddig nem látjuk a folytatás pontos dátumát, addig jó néhány sor ki lesz pontozva a szerződésekben. Már korábban is gondolkodtunk azon, hogy kik segíthetnék a csapat munkáját, eredményességét, kik jelentenének erősítést. Van jó néhány név a listán, akik egyébként szívesen is érkeznének, mert úgy gondolom, hogy ebben az évben egy új stílusú, mentalitású és hozzáállású csapatot sikerült összerakni, és ez sokaknak szimpatikus.
– Bár kétségtelenül nagyon nehéz jelenleg a mindennapok gondjaitól elvonatkoztatni, jó hallani, hogy már a folytatást tervezgetik.
– Azt gondolom, ha belátható időn belül rendeződnek a dolgok és legalább egy őszi, kora téli kezdésben reménykedhetünk, akkor van esélyünk arra, hogy akár még jobb csapatot is összerakjunk, mint volt az idén, és egy még markánsabb stílusú, egyértelműbb játékkal, még jobb eredményt érjünk el. Ha azonban hosszabbra nyúlik a válság, vagy olyan hatásai lesznek, amelyek akár évekre megbéníthatnak dolgokat, akkor nagyon nehéz lesz, nemcsak kosárlabdában, hanem minden sportágban minőségre törekedni. Mi azonban abban bízunk, hogy a mostani intézkedések sikert hoznak, és viszonylag „olcsón” megússza az ország ezt a járványt. Egy részről most mindenkinek meg kell tennie azt, amit ez a helyzet kíván, illetve arra buzdítok, hogy próbáljunk meg közösen azon gondolkodni, hogy milyen pluszt, milyen pozitívumokat tudunk kihozni ebből a szituációból. Salgótarján városa is lehetőség előtt áll, mert most kellene elgondolkodni azon, hogy miként lehetne a negatív dolgokat, a vírussal együtt, kisöpörni. Akik ismernek, tudják, hogy vannak ötleteink ezen a téren is, de partnerek nélkül nem fog menni. Szeretnénk, ha egy jobb, tisztább, élhetőbb Salgótarján, egy sokkal jobb kosárlabdacsapatot és egy dübörgő utánpótlásrendszert kapna a veszélyhelyzet lezárultával. Ehhez várjuk a partnereket, támogatókat, ötleteket és főleg olyanokat, akik hisznek ebben a városban.
