Szabó Zoltán vezetésével, öt új, illetve régi-új játékossal kezdtünk meg felkészülést.
Csapatértekezlettel, illetve egy rövid ráhangoló foglalkozással hétfőn megkezdte felkészülését a tervek szerint szeptember végén, október elején rajtoló NB I/B-s kosárlabda-bajnokságra felnőtt együttesünk. Bár a mieink szempontjából szépen alakuló (a bajnokság lefújásakor újoncként a Piros-csoport tabellájának hatodik helyén állt Szabó Zoltán legénysége) 2019/2020-as szezont alaposan „megcsonkító” járványhelyzet miatt a szokásosnál jóval hosszabbra nyúlt a nyári szünet, a március közepe óta lepergett majd’ öt hónap korántsem telt tétlenségben a gárda háza táján. Az egyesület vezetésének az anyagi, illetve szakmai háttér megerősítése érdekében végzett munkájáról Dániel Tamás klubmenedzsert kérdeztük.
– Hosszú és korántsem pihentető „holtszezont” követően milyen érzésekkel várta a felkészülési időszak kezdetét?
– Hadd kezdjem egy személyes dologgal, hisz ez a harmincadik bajnoki szezonom, amit valamilyen formában vezetőként kezdek el. Persze ebben a harminc évben azért voltak ilyen-olyan változások, voltak felkért és önjelölt vezetőtársak, volt, hogy a város vezetői száműztek minket Salgótarjánból, de valahogy mégiscsak él ez a kosárlabda a nógrádi megyeszékhelyen, és talán nem is olyan rosszul él. Az elmúlt három évtizedben valahogy mindig úgy alakultak a dolgok, hogy egy-egy partizánakció után mindig az lett a vége, hogy „majd a Dániel csinálja”. Én meg egy akkora barom vagyok, hogy csinálom. És higgye el mindenki, hogy még egyszer nem sikerült a városban olyan kiemelt szerephez jutni, amivel könnyedén elérhetnénk nagy sikereket. Persze Salgótarjánnak sem könnyű, sőt egyre nehezebb, de éppen ezért azt gondoljuk, hogy ebben a nehéz helyzetben kell leginkább az akarat, kell az összefogás, kell a siker és ehhez egy jó csapat. Úgyhogy harmincadszor is belevágtam, természetesen azokkal a segítőkkel, támogatókkal, akik nélkül az utóbbi éveket nem képzelhettük volna el.
– Utóbbiak közül néhányat név szerint is kiemelne?
– A társaságnak alappillére Orbay Csaba technikai vezető, aki észrevétlenül eltöltött már velem tizenhárom évet, de ugyanígy meg kell említenem Horváth Pétert is, aki szerintem a kezdetek óta mindent fejben tart, mindenre emlékszik, de hál’ Istennek nem ír le mindent. És azt gondolom, hogy a team egyik legfontosabb tagjává nőtte ki magát Szabó Zoli, aki a tavalyi évben debütált vezetőedzőként és egyértelmű volt mindenki számára, hogy az új bajnokságban is ő lesz a coach. Segítője Kovács Dénes, aki mint edző tevékenykedik a nagycsapatnál is, meg utánpótlásvonalon is. Nagyon számítok Dániel Péter segítségére is, mind az összesére, mert egyikőjük a konditeremért és a krioszaunáért felel, másikuk pedig ügyvezetői és edzői feladatokat is ellát. A háttérben van még egy okos súgója Szabó Zolinak, de nem hatalmazott fel, hogy kiadjam a nevét. Így azt gondolom a szakmai stáb teljes, de ehhez még nagyon sokaknak kell hozzátenniük a munkájukat, gondolok akár dr. Dömötör Gáborra, aki évek óta a csapat orvosa, vagy a gyúróinkra, akik hétről-hétre össze kell, hogy rakják a fiúkat. Itt kell megemlítenem, bár még nincs írásba foglalt szerződésünk, hogy nagyon sokat jelent számunkra a város és a városi cégek segítsége, hisz ehhez a játékhoz kell terem, kell öltöző, a fiúk feje fölé valamilyen fedél, amiket ez idáig is megkaptunk és minden bizonnyal nem lesz másként a jövőben sem. Szerintem a háttér adott ehhez az osztályhoz, mindenki tudja a dolgát, így biztos alapokkal kezdhettük a felkészülést.
– Milyen változások történtek a csapat keretében?
– Akik maradtak: Sömenek Martin, Dominik Herendic, Karanfilovszki Valentino, Hajdu Márton, Joel Nshimba. Ők adják azt a gerincet, amihez kapcsolnunk kell az új szerzeményeket. Megvallom őszintén, hogy szerettünk volna még itt tartani játékosokat, de sajnos nem tudtuk ezt megoldani, ezért ki is kell mondanom, hogy néhányukban, így például Csabák Balázsban és Boinitzer Dávidban kifejezetten csalódtam. Szintén távozott Kovács Martin, Piukovics Bálint, Szanyi Róbert is, illetve pillanatnyilag civil foglalkozást űz Berkics Bence, aki egy súlyos sérülést követően, a vírushelyzet miatt hosszan várakozott a műtétjére, így az ő felépülése még odébb van.
– A hétfői szezonnyitó foglalkozáson több új, illetve egy régi-új játékos is feltűnt.
– Korán, talán a legelsők között ébredtünk tavasszal a „vírusálomból”, és kezdtük meg az új szerzemények becserkészését. Visszatért hozzánk egy év újpesti bóklászása után Joó Tomi, akinek érkezésében nyilván szerepet játszott az is, hogy párja, Barta Luca városunk egyik üdvöskéje. Így vele teljesek vagyunk a palánk alatt, hisz négy magas emberünk is rendelkezésre áll. A külső sort Bogatin Ádámmal (Oroszlány), Bán Tiborral (Megyei Tigrisek) és Molnár Marcellel (Sopron) erősítettünk meg, illetve próbajátékon van nálunk Csépány Zalán Dunaújvárosból, aki a jövő embere lehet. Meg kell említenem azt is, hogy több saját nevelésű játékos szintén a nagy csapattal kezdte a felkészülést, így továbbra is velünk van Szőke Szabolcs, illetve remélhetőleg egyre inkább beilleszkednek majd a Monye fivérek, valamint Tavaszi Dániel is. Természetesen várjuk még azokat a fiatalokat, akik fel tudják venni a felnőtt csapat ritmusát és szeretnének bizonyítani, külön kiemelem El-Nader Hamzát, aki szerintem az utóbbi évek egyik legtehetségesebb saját nevelésű játékosa. Azt gondolom, hogy ez a keret erősebb, mint a tavalyi, több olyan játékosunk van, akik nem csak egy poszton bevethetők, ezáltal sokkal komplexebb játékban is gondolkodhat Szabó Zoli. Pillanatnyilag véglegesnek tekintem ezt a csapatot, de ha szükséges lesz még egy-egy poszt megerősítése, akkor azon dolgozni fogunk.
– Mindezek alapján mit vár a remélhetőleg rendben elrajtoló 2020/2021-es évadtól?
– Leginkább egy biztos hátteret, nyugodt felkészülést, sérülésmentes évet. A vírushelyzettel kapcsolatban a srácoknak is azt mondtam, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni, úgy készülünk, úgy dolgozunk, mintha nem lenne semmi, de nyilván a megfelelő óvintézkedéseket mi is be fogjuk tartani. Csak reménykedni tudunk abban, hogy ismét nem szól bele a bajnokság menetébe a vírus és meg tudjuk mutatni valódi erőnket és sikereket tudunk elérni ebben a szezonban. Nyilván pontos helyezést nem fogunk egyelőre és valószínűleg a későbbiekben sem meghatározni, de én mindenféleképpen a mezőny elejére várom a társaságot. Míg oda eljutunk azonban nagyon sok munka, sok szenvedés áll előttünk, de remélem, hogy olyan produkciót mutatunk majd, ami feledteti mindenféle bajainkat.
