Rosszul kezdtünk, de feljöttünk, aztán mindent leromboltunk, amit addig felépítettünk.
Lényegesen élesebben kezdte a két veretlen együttes péntek koraesti összecsapását az idén (is) a bajnokság megnyerését zászlajára tűző nyíregyházi alakulat: miközben a mieinknek igencsak nehezen (vagy többnyire sehogyan sem) sikerült átjátszaniuk a rivális zónavédekezését, hazai oldalon a háromból három triplával nyitó Ubilla-Vaskó páros távolról, míg Tóth Gergely közelről gyűjtögette szinte ellenállás nélkül a pontokat. Ennek megfelelően az első negyed dekára a Szabó-legénység máris komoly hátrányban találta magát, nem sokkal a kisszünet előtt pedig immár tizenegy egység választotta el egymástól a két gárdát (21–10). Ekkor azonban, mintegy varázsütésre, élet költözött az addig jobbára bágyadtan poroszkáló piros-feketékbe, akik, olyan lelkesítő momentumokra alapozva, mint Molnár Marcell Tóth Gergely kárára bemutatott parádés dobásblokkolása, a rövid pihenőt egy 10–2-es futással foglalták keretbe. Noha 23–20 után a bokasérülést szenvedő Herendic kiválása a mieinknél okozott némi lendületvesztést, hiába tárták ismét szélesebbre az ollót a következő percekben az Ubilla vezette vendéglátók, a játékrész hajrájára, Sömenek és Bán találataival, már újból egyetlen dobásnyira szűkült a különbség. S bár az első félidőt Szobi és dr. Mohácsi kosarai zárták le, a tarjániak számára, pocsék kezdésük fényében, a 36–30-as állás korántsem tűnt rossz kiindulási alapnak a második húsz percre.
A harmadik periódust ráadásul az SKSE két duplája vezette be, amivel, az újrakezdést követően nem sokkal, 36–34-re alakult a találkozó eredménye. Ezzel azonban, mint kiderült, gyakorlatilag ki is fogyott a mieink minden puskapora: a negyed hátralévő bő nyolc percében Karanfilovszkiék erejéből csupán két mezőnygólra és összesen hét pontra futotta. Az egész mérkőzésen tragikus képet mutató triplakísérletek (az első húsz próbálkozásból egyetlen találat!) mellett ekkortájt már az ajtó-ablak ziccerek is sorra kimaradtak, s Szabó Zoltán hiába cserélgetett rendületlenül, emberei között egy sem akadt, aki a kátyúba ragadt szekeret komolyabban megtaszajtotta volna. A vérszagot megorrontó Kék Cápáknak pedig természetesen eszük ágában sem volt kíméletet tanúsítani megsebzett áldozatuk iránt, s a remeklő Ubilla, illetve a kiválóan beszálló Szobi vezérletével az utolsó rövid pihenőre tulajdonképpen el is döntötték a csatát (61–41). S mivel Busék a záró felvonás elején sem lassítottak, a hajrához közeledve, 74–46-nál, bizony már kezdett egyre inkább „kiütés szaga” lenni a dolognak. Hogy végül mégsem lett az, legalább annyira az utolsó perceket már tulajdonképpen az ifi csapatukkal letudó házigazdák, mint a Molnár Marcell kosaraira egy 16–0-ás meccszáró futást alapozó tarjániak érdeme, s noha ez a kis kozmetikai beavatkozás a mostani találkozó végkimenetelét érdemben már nem befolyásolta, a végelszámoláskor, egy esetleges holtversenynél, akár még lehet szerepe. Igaz, ahhoz, hogy ez a konstelláció majdan előálljon, Szabó Zoltán alakulatának a továbbiakban a mostaninál lényegesen jobb produkciókra lesz szüksége…
NB I/B, Piros-csoport, 4. forduló
Hübner-Nyíregyháza Blue Sharks – Salgótarjáni KSE 74–62 (21–16, 15–14, 25–11, 13–21)
Nyíregyháza, Continental Aréna, 400 néző, vezette: Pozsonyi, Balogh Gy., Lengyel.
Nyíregyháza: UBILLA 18/6, Vaskó 3/3, DR. MOHÁCSI 12, Tóth G. 10, Czinger 6. Csere: Mokánszki 4, Bus I. 11/3, SZOBI 10/6, Demeter, Kuttor, Hengsperger. Edző: Siska János.
Salgótarján: Herendic 8, Bán 5, Karanfilovszki 10, Nshimba 6, Sömenek 7/3. Csere: Joó, Boinitzer 6, Molnár M. 11/3, Bogatin 5/3, Hajdu 4. Edző: Szabó Zoltán.
Az eredmény alakulása. 3. perc: 11–2, 8. perc: 21–10, 15. perc: 27–24, 18. perc: 32–30, 22. perc: 36–34, 26. perc: 51–37, 31. perc: 61–41, 36. perc: 74–46.
Siska János: – Gratulálok mindkét csapatnak, mert egy nagy ritmusú mérkőzés volt, elég gyors játékkal. Talán azért született ilyen kevés kosár, mert mindkét oldal sok hibára kényszerítette a másikat. Külön gratulálok a saját együttesemnek, mert maximálisan betartották azt a taktikát, amit megbeszéltünk. A mérkőzést kicsit magasabb szerkezettel és zónavédekezéssel kezdtük, amivel megfogtuk a tarján játékát, ez is volt a cél, és utána átálltunk emberfogásra. A támadójátékunk még mindig akadozik, de, azt gondolom, sérült, illetve kényszerpihenőn lévő játékosaink csatlakozásával ez a későbbiekben egyre jobb lesz. Amennyiben továbbra is így fogunk dolgozni, akkor szép sikereket érhetünk el. A Salgótarjánnak további sok sikert kívánunk a szezon hátralévő részére.
Szabó Zoltán: – Gratulálok a Nyíregyházának, megérdemelten nyerték meg a mérkőzést vendéglátóink. A védekezésünk, azt gondolom, valamilyen szinten rendben volt, hiszen egy ilyen erős csapat otthonában 74 pontot kapni szerintem elég jó teljesítmény. Támadásban ezzel szemben óriási hibákat vétettünk. A pálya középső részén ugyan viszonylag megoldották a srácok, amit kértem, ott a kellő sebességgel tudtuk áthozni a labdát. Az ellenfél gyűrűje alatt azonban nagyon körülményesen és lassan próbáltuk a játékainkat lejátszani, ezáltal sokszor csak utolsó másodperces dobásokig jutottunk el.
