Tekintélyes félidei előnyünket majdnem sikerült eltapsolnunk a meccs végére.
Mindkét gárda a javítás reményében készült a szombat esti derbire: az SKSE hétközi, veszprémi botlása, míg a Baja a Nagykőrös elleni meglepő hazai fiaskója után próbált visszatalálni a győzelmi ösvényre. A találkozó elején mindenesetre a nagy akarásnak inkább nyögés lett a vége, az első perceket itt is, ott is sok bizonytalan megoldás és kevés kosár jellemezte. A mieink ekkortájt támadásban szinte kizárólag Sömenek centerjátékára alapozhattak, míg a látogatók Pongó és Jakab révén válaszolgattak. A nyitó játékrész második felében azután tarjáni oldalon Herendic is megérkezett a meccsbe, s karmesterük triplájával a piros-feketék végül 20–17-es vezetéssel vonulhattak a kisszünetre. A második felvonás elején ugyan az agilisan beszálló Molnár a feleket elválasztó távolságot hamar nyolc pontra hizlalta, a Cservék-tanítványok egy jó ütemű időkérést követően villámgyorsan visszakapaszkodtak 34–33-ra. Ekkor azonban Szabó Zoltán együttese huszáros hajrát nyitott, s gyakorlatilag állva hagyta a bajai csapatot. A mieink zónavédekezésükkel valósággal megbénították a távolról teljesen veszélytelen vendégeket, s egy Herendic, Nshimba és Sömenek találataira alapozott 16–0-ás rohammal a nagyszünetre tizenhét egységre növelték a különbséget (50–33).
Fordulás után az együttese első tripláját bevarázsoló Jakab és társai egy 9–1-es nyitó szakasszal jelezték, hogy a maguk részéről azért még korántsem tekintik lefutottnak a meccset, ám a mieink – Herendic és Sömenek eredményességének köszönhetően – egyelőre lanyhuló védőmunkájuk dacára is viszonylag biztosan tartották tíz pont feletti előnyüket. A közeli lehetőségeit rendre kosárra váltó Vukicsevics, illetve a kinti dobását is megtaláló Jakab hiába szívták magukat, a túloldalon a folytatásban is mindig akadt valaki, aki még idejében leszerelte a vendégpróbálkozásokat. A záró periódusnak így 68–57-es állással vágtak neki a felek, s noha a korábbi csapata ellen extra motivációval küzdő Jakab továbbra is mindent megtett a felzárkózás érdekében, még két perccel a lefújás előtt sem tűnt úgy, hogy veszélyben foroghat a célegyenesbe kilencpontos vezetéssel beforduló SKSE sikere. Csakhogy a végjátékban egyik pillanatról a másikra szinte teljesen lefagyott a tarjáni csapat, amit kihasználva a bajaiak, Jakab hármasával és Pongó büntetőivel, egy támadásnyi idővel a zárás előtt egyetlen pontra zárkóztak. Sőt, egy újabb félsikerű hazai büntetőzést követően az utolsó másodpercekben a fordításra is tehettek egy kísérletet, Pongó kiszorított helyzetből elengedett dobása azonban célt tévesztett – így végül, nem kívánt izgalmak után, az idejekorán megpihenő Szabó-legénység örülhetett.
Folytatás szerdán – a legutóbbi játéknapon az éllovas Nyíregyháza veretlenségi sorozatát megszakító – Budapesti Honvéd otthonában.
NB I/B, Piros-csoport, 11. forduló
Salgótarjáni KSE – Bajai Bácska FKE 83–81 (20–17, 30–16, 18–24, 15–24)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, zárt kapuk mögött, vezette: dr. Szakáll, Gaál I., Rózsavölgyi.
Salgótarján: HERENDIC 23/6, KARANFILOVSZKI 4, Bán 12, Nshimba 5/3, SÖMENEK 26. Csere: Molnár M. 7/3, Boinitzer 4, Joó 2, Hajdu, Bogatin. Edző: Szabó Zoltán.
Baja: Nagy D. 6, Pongó Martin 10, GOLDRING G. 11, JAKAB P. 32/15, VUKICSEVICS 20. Csere: Goldring J. 2, dr. Ágfalvi B., Weidinger. Edző: Cservék Csaba.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 5–4, 8. perc: 15–15, 14. perc: 32–24, 16. perc: 34–33, 20. perc: 50–33, 24. perc: 55–46, 28. perc: 64–56, 34. perc: 74–61, 38. perc: 81–72, 40. perc: 82–81.
Szabó Zoltán: – Ellentétes félidőket produkált a két csapat, az elsőben inkább a mi akaratunk érvényesült, míg a másodikban a Baja tudott dominálni. Gratulálok a srácoknak a győzelemhez, bár védekezésben ezúttal sem voltunk mindig kellően agresszívek, szerencsére a második negyedben felépített előnyünk kitartott a végéig. Tanulnunk kell a hibáinkból és próbálni azokat edzésről edzésre javítani, mert nagy lehetőség előtt állunk, de ezt csak együtt tudjuk elérni!
Cservék Csaba: – Az első húsz percben nagyon sok könnyű kosarat engedtünk a salgótarjániaknak, ami megbosszulta magát, hiszen a nagyszünetre komoly előnyre tettek szert a hazaiak. A második félidei játékáért, küzdéséért ugyanakkor mindenképpen dicséret illeti csapatomat, igaz ekkor is számos tiszta dobóhelyzetet hibáztunk el, amivel saját dolgunkat nehezítettük meg. A végén hiába jöttünk fel, nem tudtunk élni az eséllyel.
