Harapós, jól képzett, sikerre éhes fiatalok alkotják a szerdai riválist.
Szoros(sá tett) végjátékban kiharcolt, Baja elleni hazai sikerét követően szerdán, a legutóbbi játéknapon a listavezető Nyíregyháza veretlenségi sorozatát megszakító, Budapesti Honvéd (7., 4-4) otthonában vendégszerepel együttesünk. A Ludovika Arénában este hét órakor kezdődő találkozó kapcsán Dániel Tamás klubmenedzserével beszélgettünk.
– Értékes hazai sikerrel feledtették fiaink szombaton a pár nappal korábbi, veszprémi fiaskót, ám a játék azért még a Baja elleni rangadón is hagyott maga után némi kívánnivalót.
– Nem mondom, hogy üdítő látványt nyújtott az üresen tátongó csarnokunk és ez szerintem rá is nyomta a bélyegét a mérkőzésre. Egyáltalán nem úgy nézett ki a meccs, ahogy egy Piros-csoportos rangadónak ki kell néznie, mert igencsak álmosan mozogtak a játékosok és amolyan nem kívánatos kötelezőnek tűnt az egész produkció. Védekezgettek, dobálgattak, csendesen csordogált, mint az a bizonyos csípős paprikakrém, hogy Bujtort idézzük, de most az erő is hiányzott ebből. Aztán többszöri unszolást követően csak sikerült följebb kapcsolnunk a sebességben és a második negyedben el tudtunk lépni az ellenfelünktől. Sőt, tetemes előnyt szereztünk, ami azt sugallta, hogy a második félidő könnyű lesz és minden nehézség nélkül megszerezzük a győzelmet.
– Ezzel szemben végül az utolsó másodpercig izgulni kellett. Ön szerint minek volt tulajdonítható, a gyengébb második félidei produkció?
– Nem úgy jöttünk ki a szünetről, ahogy kellett volna, mert tényleg elhittük, hogy ez a meccs már lefutott. A harmadik negyedben annyira nagy baj még nem is volt, de azért csak közelebb lopóztak a bajaiak, aztán, ahogy lenni szokott, ebből az újból magunkra vett álmatagságból nem nagyon tudtunk felébredni és jött néhány bravúrkosár vendégrészről, ami szorossá tette a találkozót. Annak ellenére, hogy egylabdás meccs lett ebből a simának tűnő derbiből, én egy pillanatig sem éreztem, hogy veszélyben van a győzelmünk. Hogy ezt mire alapoztam, igazából nem tudom megmondani, de lehet, hogy az a „pár” mérkőzés, amit eddig már láttam, az ezt sugallta. A lényeg, hogy, ha nehezen is, de itthon tartottuk a két bajnoki pontot, erősítettünk egyet a pozíciónkon, de azért van jócskán tanulnivalónk is. Többek között az, hogy a mi erősségünk a csapatban van, az egységben, abban, hogy minden poszton több egyforma képességű játékossal rendelkezünk, ezért a mi taktikánk nem lehet más, csak az, hogy küzdünk egymásért és negyven percen keresztül rakkolunk.
– Utóbbi erényekre a következő fellépésen is nagy szükség lesz, hiszen a Honvéd otthonában egy kimondottan hajtós, küzdelmes mérkőzésre készülhetünk.
– Ugyan még csak második hete edzünk, de remélhetőleg minden nappal jobbak leszünk. Ez kell is most, hisz a kényszerű szünet után, amit a Honvéd is elszenvedett, egyre inkább magukra találnak a piros-fehérek, akik legutóbb a listavezető Nyíregyházát is megcsípték. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy félni kell a találkozótól, de alaposan készülnünk azért illik, ha győzelmi reményekkel szeretnénk pályára lépni szerdán. A szokásos felállásra kell készülnünk, harapós, jól képzett, sikerre éhes fiatalok alkotják a vendéglátónk csapatát, úgyhogy egy ilyen félgőzzel lejátszott találkozóval biztos nem jutunk majd messzire. A szokásos dolgokat tudom mondani, miszerint a védekezésünkön fog múlni, hogy tudunk-e győzni, vagy sem, illetve kérdés, hogy mennyire lesznek motiválva a játékosaink. Ezt leginkább arra értem, hogy fejben miként tudunk ráhangolódni a találkozóra. Mivel ezen kívül még egy hazai mérkőzésünk van, a PVSK II. ellenében, ezért nagyon szeretnék egy 7-2-es mutatóval pihenőre térni, ami leginkább arról szól majd, hogy felkészüljünk a jövő év eleji nagy menetelésre. A két találkozó közül egyértelmű, hogy a Honvéd elleni tűnik nehezebbnek, tehát ha ezt most hozni tudjuk, akkor ott lehetünk év végén az élbolyban. Gondolom a csapatban is mindenki szeretné legalább ilyen pozitívumokkal befejezni ezt a nagyon-nagyon felejthető, kaotikus évet.
