Parádés kezdés, vissza-fogottabb folytatás, magabiztos különbségű győzelem.
A nagy ellenlábas BKG otthonában elszenvedett sokkoló hétközi vereségüket követően a sereghajtó MTK ellenében adódott javítási lehetőségük a tarjániaknak, akik bár egyértelmű esélyesként várhatták a vasárnap esti összecsapást, aktuális formájukat, illetve a felek előző évi, hasonló felállásban megvívott, s meglepő vendégsikerrel záruló összecsapását is tekintetbe véve, egyáltalán nem mehettek biztosra. Ennek megfelelően a Szabó-legénység az első pillanattól nagyon komolyan vette feladatát, s a találkozó elején valósággal lerohanta megilletődötten kezdő, s egykettőre kétszámjegyű hátrányba kerülő riválisát. Miközben a törökbálintiakat teljesen megbénította Karanfilovszkiék kőkemény, pörgős védekezése, a túloldalon szinte mindenkinek sült a keze: Juhász meccsnyitó dupláját egy – főként Sömenek és Herendic találatai által fűtött – 20–2-es hazai futas követte, s az első negyed hajrájához közeledve a piros-feketék máris csaknem húsz egységgel tartottak előbbre. Noha a folytatásban valamelyest felocsúdni látszott a kábulatból Horváth Balázs alakulata, a negyedfordulón, ha lehet, még magasabb sebességi fokozatba kapcsolt az SKSE csapata. A mieink, Boinitzer, Sömenek, Bogatin és Hajdu tripláira, valamint Bán, Joó és Molnár ketteseire alapozva ezúttal egy 26–5-ös etapot repesztettek, s három perccel a nagyszünet előtt immár 48–16-ra vezettek.
Noha az első félidőt zsinórban tíz vendégpont zárta, az addig látottak alapján nehezen tűnt elképzelhetőnek, hogy a második húsz perc bármilyen komolyabb fordulatot tartogathatna. A térfélcserét követően, a hazai védelem fellazulását kihasználva, mindenesetre már sokkal gyakrabban válaszolgattak ellenfelük találataira a főként távoli dobásokra apelláló kék-fehérek, akik közül ekkortájt különösen Jilling és az „SKSE-specialistának” számító Farkas jeleskedtek. A látogatók a harmadik periódusban összesen hat triplával kínálták meg a mieinket, igaz, Sömenek és Molnár eredményességének hála, a záró felvonás elejére a feleket elválasztó távolság így is csupán minimálisan csökkent. Csakhogy a sikert már úgy tűnt el is könyvelő piros-feketék 69–49 után egy ötperces gólszünetet tartottak, melyet kihasználva az újabb négy trojkát elsüllyesztő MTK-sok a finisbe fordulva kilenc pontra felzárkóztak. A visszatérő Molnár azonban 69–60 után gyorsan összerántotta, s a mezőny legjobbjának bizonyuló Sömenekkel (21 pont, 14 lepattanó) karöltve egy 9–0-ás meccszáró rohamra vezette az SKSE csapatát, amely, főként kiváló első félidei produkciójának köszönhetően, végül magabiztos különbségű győzelemmel érvényesítette a papírformát.
NB I/B, Piros-csoport, 15. forduló
Salgótarjáni KSE – MTK-Elite Basket 78–60 (27–10, 21–16, 18–20, 12–14)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, zárt kapuk mögött, vezette: Lengyel, Gál J., Menyhárt.
Salgótarján: Herendic 7/3, KARANFILOVSZKI 12/6, Boinitzer 7/3, Nshimba 5/3, SÖMENEK 21/3. Csere: MOLNÁR M. 7, Bogatin 3/3, Bán 7/3, Joó 4, Hajdu 5/3. Edző: Szabó Zoltán.
MTK-Elite Basket: JAKAB P. 7, JILLING 18/15, Juhász 2, Hegedűs A. 3/3, Takács A. 4/3. Csere: Spiriev A. 3/3, Láncos 7/3, FARKAS D. 16/12. Edző: Horváth Balázs.
Az eredmény alakulása. 3. perc: 7–2, 7. perc: 20–4, 13. perc: 34–13, 17. perc: 48–16, 20. perc: 48–26, 25. perc: 57–32, 28. perc: 59–44, 32. perc: 69–49, 36. perc: 69–60.
Szabó Zoltán: – Gratulálok a srácoknak, ma mindenki hozzá tudott tenni a sikerhez, már az első félidőben valamennyi pályára lépő játékosunk szerzett pontot. Voltak periódusok, amikor a támadójátékunk megakadt, illetve a védekezésünk sem volt végig kellően hatékony, mindezek ellenére, azt gondolom, a győzelmünk egy percig sem forgott veszélyben. Az MTK jobb csapat attól, mint amit pillanatnyi helyezése mutat, biztos vagyok benne, hogy meg fognak indulni felfelé a táblázaton, amihez sok sikert kívánok nekik! Sűrű a program, de próbáljuk a hibákat együtt kijavítani és mérkőzésről-mérkőzése előre lépni.
Horváth Balázs: – Először is szeretnék gratulálni a Salgótarján csapatának, hiszen domináltak az egész mérkőzésen és gyakorlatilag lesimáztak minket, főleg az első félidőben. Azt gondolom, hogy a mi társaságunknak abban kell nagyon nagyot fejlődnie, hogy nem szabad ilyen mentalitással és ilyen „nem akarással” pályára lépnie. Amikor ezt rendbe tettük és tisztázódott bennünk, hogy ma kosárlabda mérkőzést játszunk, s végre elkezdtünk agresszívan védekezni, elkezdtünk odaérni a dobásokra, kizártunk és összeszedtük a lepattanókat, akkor mi is találtunk ritmust és abban a pillanatban kosarakat is tudtunk szerezni a másik oldalon. Óriási probléma, hogy a kettő- és hárompontos kísérleteink száma 22-34 utóbbi javára, ilyen mutatóval pedig nagyon nehéz hosszú távon eredményesnek lenni. Ezen is változtatnunk kell, de a legfontosabb, hogy akarjunk kosárlabdázni és akarjunk úgy kilépni a pályára, hogy elhisszük, tudunk nyerni. A második félidei játékunkkal egyébként elégedett vagyok, csak azt szeretném, ha negyven percig hasonló mentalitással tudnánk kosárlabdázni.
