Pontszegény mérkőzésen aratott fontos idegenbeli győzelmet együttesünk.
Új hónap, új remények: a remekül sikerült évzárást követően a januári hajtást egy meglehetősen illúzióromboló, 2-6-os mérleggel letudó, s ezzel a dobogóról a mezőny közepéig hátráló piros-feketék első februári fellépésükön az élbolyhoz tartozó Vasas Akadémia otthonában igyekeztek véget vetni mélyrepülésüknek. A szerda esti találkozó első percei mindazonáltal még nem azt sugallták, hogy mindez egykönnyen összejöhet, a nyitó negyed ugyanis kimondottan pocsékul sikeredett. A mieinket látszólag igencsak váratlanul érte a házigazdák agresszív, pattogós védekezése, a Szabó-legények sokszor dobásig sem jutottak, s ha mégis, hát abban sem volt sok köszönet. Bár egy kisebbfajta focistadion felhúzásához elegendő tégla elhajigálását követően Sömeneknek jó négy perc elteltével végre-valahára azért sikerült megtörnie a hosszúra nyúló kezdeti gólcsendet, a vendégszempontból megváltással felérő kisszünetig csupán további három SKSE-találat született. A második felvonás elején viszont úgy tűnt kezdik belőni magukat a tarjániak, akik az utóbbi hetekben kiváló formába lendülő Joó tripláira alapozva 16–9 után egy fordítást eredményező, 12–2-es rohammal lepték meg vendéglátóikat. Sőt, miután a játékrész hajrájába lépve gyors egymásutánban újabb négy triplát is helyre küldtek, Bánék, két perccel a félidő zárása előtt, immár hét egységgel vezettek. Az utolsó két kosarat viszont a hazaiak legjobbja, Boros jegyezte, így a két gárda végül 31–33-as állással vonulhatott az öltözőbe.
Noha a harmadik periódust Joó kosara nyitotta, Krasovec és Kelenföldi dupláit, valamint a Karanfilovszki távoli találatát postafordultával megválaszoló Boros tripláját követően kisvártatva már döntetlenre állt a csata. Csakhogy ekkor a mieink is újból megrázták magukat, igazítottak védekezésükön, s egy Sömenek és Molnár kosarai által fűtött 12–0-ás száguldással alaposan faképnél hagyták riválisukat. A piros-kékek csak 38–50-nél jelentkeztek be újra a meccsbe, igaz mindezt olyan határozottsággal tette Faragó Péter együttese, hogy a nemrég még felettébb tetemesnek tűnő lemaradását a záró negyed elejére gyakorlatilag minimálisra csökkentette. Az ekkortájt leginkább Farkas eredményességére építő házigazdák az utolsó rövid pihenőt egy 15–4-es etappal foglalták keretbe, s 53–54-nél máris teljesen megjósolhatatlannak tűnt a találkozó végkimenetele. A folytatásban Karanfilovszki és Sömenek öt pontjára Farkas és Debreceni ugyanannyival feleltek, a megoldáshoz ezáltal az utolsó két percbe lépve sem kerültünk sokkal közelebb (60–61). A döntő szakaszban helyenként picit bután és kapkodva támadó tarjániakat a meglehetősen eseménydúsan alakuló végjátékban azután a több bravúrkosarat is szerző Sömenek vette vállaira, igaz az SKSE célba érkezéséhez nyolc büntetőjük felének elhibázásával a házigazdák is jócskán hozzájárultak. A lényeg azonban, most leginkább az, hogy a mieink hosszú idő után ismét egy komoly büszkeségre okot adó sikert arattak, melynek birtokában megerősödött önbizalommal nézhetnek elébe a remek passzban lévő, legutóbbi hét fellépését győzelemmel abszolváló Budapesti Honvéd elleni szombati, hazai összecsapásuknak.
NB I/B, Piros-csoport, a 12. fordulóból pótolt mérkőzés
Vasas Akadémia – Salgótarjáni KSE 64–67 (14–9, 17–24, 18–21, 15–13)
Sport 11 Sportcentrum, zárt kapuk mögött, vezette: dr. Szakáll, Kapusi, Gaál N.
Vasas Akadémia: Moravcsik 4, BOROS M. 18/12, Farkas A. 10/6, Kelenföldi 6, KRASOVEC 15/3. Csere: Debreceni D. 3, Medve 2, Radics 4/3, Dormán, Barócsi 2. Edző: Faragó Péter.
Salgótarján: Herendic 6, Karanfilovszki 8/6, Boinitzer 2, Nshimba, SÖMENEK 25/12. Csere: Molnár M. 7, JOÓ 13/9, Bogatin, Bán 6/6. Edző: Szabó Zoltán.
Az eredmény alakulása. 3. perc: 6–0, 7. perc: 12–7, 12. perc: 16–9, 16. perc: 21–24, 18. perc: 26–33, 23. perc: 38–38, 27. perc: 38–50, 32. perc: 53–54, 39. perc: 60–61.
Kipontozódott: Molnár M. (40.).
Faragó Péter: – Ma éreztem először azt, hogy kicsit fáradtak voltunk fejben és fizikálisan is. Nem tudtunk váltani a mérkőzés során, ami általában szokott sikerülni. Nem haragszom a fiúkra, nincsen semmi baj, jönnek a mérkőzések, minél előbb szeretnénk elérni a rájátszásba jutáshoz szükséges 13-14 győzelmet, hogy megnyugodjon a csapat. A Salgótarjánnak gratulálok a győzelemhez, lelassítottak az ő játékukra és tulajdonképpen egy félpályás kosárlabdára kényszerítettek minket. Sikerült nekik megszerezniük a győzelmet, jól csinálták, az idegenbeli mérkőzésen igyekszünk majd visszavágni nekik.
Szabó Zoltán: – Gratulálok a CSAPATNAK! A védekezésbe nagyon sok energiát fektettünk, ami miatt a támadás egy kicsit akadozott, de így is megvoltak az üres helyzeteink. Jó volt látni végre, ahogy küzdöttek a srácok egymásért. Egy nagyon nehéz pályán sikerült nyernünk, s ha így tudunk harcolni, akkor lesznek még győzelmeink.
