Kiegyenlített küzdelemben, izgalmas végjátékot követően győztünk a Honvéd ellen.
Az év eleji kábulatból felocsúdni látszó Szabó-legénység a mezőny egyik legjobb formában lévő alakulatát látta vendégül szombat este, igaz a hétmeccses sikersorozattal a háta mögött Salgótarjánba érkező Honvédot ebben a rivalizálásban az utóbbi időszakban nem kísérte túl nagy szerencse. A felek utolsó három összecsapása ugyanis egyvalamiben megegyezett: a végletekig kiélezett, egylabdás meccseken rendre az SKSE csapata győzedelmeskedett. Nos, a bevett forgatókönyvhöz ezúttal is ragaszkodtak a csapatok, ezáltal a találkozó szinte mindvégig kiegyenlített küzdelmet, s csupán néhány komolyabbnak mondható fordulatot hozott. Noha az első percekben még jóval élesebbnek tűntek a vendégek, ez az intenzitásbeli különbség a minden kóbor labdára elsőként érkező fővárosiak gyenge helyzetkihasználása miatt az eredményben már nem igazán mutatkozott meg. Sőt, Nshimba triplájával a nyitó negyed közepére már át is vették a vezetést a lassacskán magukra találó tarjániak, akik Bán és Karanfilovszki távoli-, valamint a Sömenek-Joó páros közeli találataival a kisszünetre kilenc ponttal elhúztak (24–15). Csakhogy a rövid pihenő hazai oldalon alaposan megtörte a lendületet, olyannyira, hogy a második felvonás első kilenc percében mindössze nyolc SKSE-pont született. A tőlük megszokott harcos-lelkes kosárlabdát bemutató honvédosok Stefán és Kopácsi vezérletével hamar le is dolgozták hátrányukat, s a félidőig már nem is engedték újból leszakítani magukat (36–34).
Az addigiakkal ellentétben a harmadik periódus első felében a védőmunkát mindkét gárda eléggé könnyedén vette, s úgy tűnt az adok-kapokból jobban jön ki Puskás Artúr együttese. Bán és Sömenek révén a mieink egy ideig még tartani tudták ugyan a lépést a remek irányítójátékot bemutató Tóth és a rendkívül atletikus Tanoh Dez vezette piros-fehérekkel, ám 44–43 után a látogatók zsinórban három triplát is berámoltak, aminek köszönhetően a 25. percre immár nyolc ponttal léptek el. A védekezésükön haladéktalanul szigorító tarjániak a folytatásban Molnár és Joó kosaraival vették üldözőbe ellenfelüket, s az utolsó kisszünetre végül teljes siker koronázta 13–5-ös részhajrában kicsúcsosodó erőfeszítéseiket (57–57). A két gárda a Boinitzer triplájával kezdődő záró negyedben sem igazán tudott egymástól szabadulni, olyannyira, hogy két egységnél nagyobb különbség a hajráig gyakorlatilag már egyszer sem alakult ki. Így azután, ahogy az ebben a párharcban már csak lenni szokott, ismét éles végjáték kerekedett, melyből a hagyományoknak megfelelően, a döntést ezúttal Bán bravúros kettő plusz egyes akciójával, valamint néhány sorsdöntő pillanatban bemutatott labdaszerzéssel kicsikaró tarjáni alakulat került ki győztesen.
NB I/B, Piros-csoport, 19. forduló
Salgótarjáni KSE – Budapesti Honvéd SE 74–70 (24–15, 12–19, 21–23, 17–13)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, zárt kapuk mögött, vezette: Gál J., Domán, Drenyovszki.
Salgótarján: Herendic 5, KARANFILOVSZKI 10/3, BOINITZER 11/6, Nshimba 5/3, SÖMENEK 12. Csere: BÁN 12/3, MOLNÁR M. 8, JOÓ 11/3, Bogatin, Hajdu. Edző: Szabó Zoltán.
Bp. Honvéd: KOPÁCSI 13/9, TÓTH B. 13/6, Szatmári 2, Szentirmai, Stefán 9. Csere: Takács D. 7/3, Tichov 6/3, Bea 6, TANOH DEZ 12/6, Kármán, Kovács D. Edző: Puskás Artúr.
Az eredmény alakulása. 3. perc: 2–6, 8. perc: 18–9, 13. perc: 24–22, 18. perc: 32–32, 22. perc: 40–38, 25. perc: 44–52, 31. perc: 60–57, 37. perc: 68–68.
Kipontozódott: Joó (34.).
Szabó Zoltán: – Ismét egy férfias, küzdelmes mérkőzést nyertünk meg. Egyik csapat sem tudott komolyabb előnyt kiharcolni a negyven perc során, amikor a Honvéd ellépet egy kicsit, akkor változtattunk a védekezésen és sikerült visszajönnünk a meccsbe. A végén kulcsszituációkban tudtunk támadó lepattanókat szedni és a magunk javára fordítottuk ezt a fontos találkozót. Büszke vagyok a játékosokra, mert ismét szívüket, lelküket kitették a pályára. Most kapnak pár nap pihenőt, aztán megyünk tovább!
Puskás Artúr: – Gratulálok a Salgótarjánnak, azt gondolom összességében megérdemelten nyertek a hazaiak, mi nem voltunk elég pontosak a mai napon. Nagyon férfias mérkőzés volt, melyen kevés igazán könnyű dobás jutott és ezeket sem használtuk ki túl jó százalékban. Ráadásul megint visszatért az a problémánk is, hogy a büntetőknél nem tudtunk eléggé koncentrálni, ugyanúgy, mint az odavágón. Akkor tizenkettőt hagytunk ki, most tízet, ami egy ilyen jó csapat ellen, egy ennyire szoros találkozón nem fér bele. Harcoltunk, küzdöttünk becsülettel, sajnos a végén kulcs támadó lepattanókat engedtünk a Tarjánnak. Nem történt tragédia, megyünk tovább, készülünk a következő meccsre. A hazaiaknak és Szabó Zolinak sok sikert a szezonra, kívánom, hogy érjék el céljaikat.
