Majdnem sikerült eltapsolnunk húszpontos előnyüket az utolsó negyedben.
A dobogó alsó fokának megkaparintásáért zajló sokszereplős versenyfutásba zsinórban aratott három győzelmükkel ismét visszaszálló tarjániak a közvetlen riválisuknak számító Veszprém elleni szerda esti rangadón ott folytatták, ahol a pár nappal korábbi fővárosi fellépésükön abbahagyták: a mieink a duplát és triplát is „vétő” Sömenek vezérletével nyolc sikeres dobással nyitottak, s pillatok alatt kilenc egységgel elhúztak. A menetrendszerű időkérésük után egyre komolyabb életjeleket mutató látogatók a nyitó negyed derekán Dukics kosaraival eredtek a három személyi hibás Herendicet kényszerűségből hamar kiültető piros-feketék nyomába, majd a kisszünet előtt Madár válaszolgatott immár egyre gyakrabban a – főként Sömenek és Joó jóvoltából – továbbra is sűrűn záporozó SKSE-gólokra. A 32–26-os állásról startoló második etapban is az elvileg inkább a Baksa-gárdának kedvezőbb mederben folyt a meccs, óriási, látványos megoldásokban bővelkedő dobópárbajt vívtak a felek. Hazai részről eleinte a kisszünetet nyolc ponttal keretbe foglaló Joó vitte a prímet, de a folytatásban, szép sorban a többiek is beléptek. A robosztus termetét jóval filigránabb védői mellett kiválóan kamatoztató Dukics, valamint az egyre inkább szárnyra kapó Madár párosa mindazonáltal egészen a játékrész hajrájáig szorosan tartotta a különbséget, ám gyors egymásutánban bepörkölt három triplája a védekezést nyomokban sem nagyon tartalmazó (63%-os pontosság mezőnyből mindkét oldalon…) első húsz perc lefújására végül 60–53-as vezetéshez jutatta nem a várt irányba „féloldalas” tarjáni legénységet.
Amely viszont a térfélcserét követően végre valahára már az egyébként hagyományosan az erősségének számító védőmunkát is felvette tevékenységi körébe, mindezt ráadásul nem is akármilyen szakértelemről tanúbizonyságot téve tette. A harmadik felvonás első szűk hét percében a mieink mozgékony zónájával szemben teljesen elbizonytalanodó vendégek ugyanis mindössze háromszor voltak képesek betalálni a kosárba, s mivel a Sömenek-Boinitzer-Herendic trió mindeközben továbbra is igen megbízhatóan termelték a gólokat, hamar tíz fölé, sőt, az utolsó kisszünethez közeledve immár kerek húsz pontra növekedett a differencia (83–63). Az SKSE együttese azonban ismét régi hibájába esett, mert bár ekkortájt kimondottan jó esélye kínálkozott rá, ezúttal is elmulasztotta idejekorán lezárni a meccset. A negyedforduló táján Szabó Péter és Dukics kezdték élesztgetni a veszprémi reményeket, a záró periódus derekára pedig, a fordulás után addig nem sok vizet zavaró Madár triplája nyomán, a látványosan lefékező piros-feketék korábbi előnyének fele máris odalett. Miután pedig a hajrát egy, főként az ekkor már ismét kedvére fickándozó Madár találataira alapozott, 14–3-as vendégroham vezette be, 90–88-as állásnál immár teljesen megjósolhatatlannak tűnt a találkozó kimenetele. A végjátékban a remeklő Madár támadóhibát követő kipontozódása, valamint Herendic amatőr labdavesztése fokozta tovább a drámai hatást, pillanatokkal a dudaszó előtt pedig a látogatók kétszer is megkísérelhették a fordítást. Szűcs távoli próbálkozása azonban hajszál híján célt tévesztett, s mivel Szabó Péter dobása, némileg gyanús körülmények között, ugyancsak rövidre sikeredett, a lefújáskor a szerencsésebb tarjáni gárda ünnepelhetett.
NB I/B, Piros-csoport, 21. forduló
Salgótarjáni KSE – HOYA-Pannon Egyetem Veszprém 92–91 (32–26, 28–27, 23–15, 9–23)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, zárt kapuk mögött, vezette: Hervay, Major, Bagi.
Salgótarján: HERENDIC 16/6, Karanfilovszki 4, BOINITZER 17/9, Nshimba 13, SÖMENEK 25/3. Csere: Molnár M., Bán 3/3, Joó 11/3, Bogatin 3/3. Edző: Szabó Zoltán.
Veszprém: SZABÓ P. 16/6, Szűcs P. 3/3, MADÁR 42/24, Sipos 3, DUKICS 23/6. Csere: Futó 4, Birkás. Edző: Baksa Szabolcs.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 14–5, 8. perc: 23–18, 14. perc: 44–39, 18. perc: 54–48, 23. perc: 71–55, 29. perc: 83–63, 34. perc: 85–75, 39. perc: 92–88.
Kipontozódott: Joó (33.), Madár (40.).
Szabó Zoltán: – A legfontosabb, hogy nyertünk, de ezt a meccset is magunknak tettük nehézzé, hiszen a sok hiba ellenére is harmincöt percig egyértelműen a mi kezünkben volt a találkozó irányítása, a végén mégis majdnem hagytuk kiénekelni a sajtot a szánkból. Az utolsó öt percben nagyon lelassultunk és rossz döntéseket hoztunk támadásban, így nem tudtuk lezárni a mérkőzést. A Veszprém pedig köszönte szépen és majdnem fordított, a végjátékban Fortuna segítségére is szükségünk volt, hogy előnyünkből egy pontot megtartsunk.
Baksa Szabolcs: – Gratulálok a Salgótarjánnak a győzelemhez! Szerintem két nagyon jó csapat ütközete volt és elég színvonalas találkozót is játszottunk, bár voltak benne hullámvölgyek, hullámhegyek mindkét részéről. Mi a harmadik negyedben rossz teljesítményt nyújtottunk mindkét oldalon és a végén, úgy néz ki, ez egy kicsit soknak bizonyult, pont egy ponttal többnek, mint amit engedélyezhettünk volna. Saját együttesemnek is gratulálok a helytálláshoz, a salgótarjániaknak pedig további sok sikert kívánok és bízom benne, hogy a playoffban még találkozunk.
