Ezúttal rosszul jött ki az egylabdás(sá tett) végjátékból együttesünk.
Jobban kezdték a haloványan pislákoló playoff-reményeik életben tartásán ügyködő nagykőrösiek a vasárnap esti kiskunfélegyházi meccset: a mieink kezdeti bizonytalankodását kihasználva Molnár Miklósék hamar 9–3-as vezetést szereztek. Noha a nyitó felvonás derekára immár a piros-feketék is egyre inkább belőtték magukat, Lakosa Ákos dupláival, illetve Mácsai hármasával a játékrész nagyobb részében sikerrel meg is őrizték öt-hatpontos fórjukat a hazaiak. A kisszünet előtti percekben azonban, Sömenek, Molnár Marcell és Joó révén, pillatokon belül három tarjáni tripla is beakadt, s 13–4-es szakaszzáró futása eredményeként végül 27–24-es vezetés birtokában vonulhatott rövid pihenőre a Szabó-csapat. Az újrakezdést követően azután eleinte fej-fej mellett, váltott vezetéssel lépegetett a két alakulat, a Sólymok részéről főként Mácsai és Molnár Miklós, míg a túloldalon Herendic és Karanfilovszki szállították a kosarakat. A negyed hajráját viszont ismét megnyomta picit a továbbra is remekül triplázó SKSE, amely félszáz pontig hatolva, ugyanakkor majd’ annyit be is szedve, végül négyegységnyi előnyre tett szert a félidőre (46–50).
Mivel pedig a fordulást követően már az addig meglehetősen elhanyagolt védőmunkába is lényegesen több energiát fektettek (csupán két hazai mezőnykosár a harmadik periódus első nyolc percében), a kintről és bentről is biztos kezű Sömenek vezérelte tarjániak előbb hat-hét, majd a végső tíz perc kezdetére, csapatkapitányuk ötödik távoli találatával, immár tíz ponttal is elléptek. A küzdőképességükről híres nagykőrösiek 60–70 után kiegészítő embereik, Jenei és Mester tripláival próbáltak közelebb lopakodni, ám, főként a bravúrkosarakkal jelentkező Bán révén, az irányítást látszólag szilárdan kézben tartó Szabó-legénységnek egyelőre minden felzárkózási kísérletét sikerült elhárítani. Csakhogy, miként idén már annyiszor, a hajrához közeledve újból előjött az SKSE régi betegsége, s a már-már a kezükben lévő siker bebiztosítása helyett a mieink, néhány elkapkodott támadással és ellébecolt védekezéssel, egykettőre visszaengedték ellenfelüket a meccsbe. A „vérszemhez juttatott” Lakosa-gárda egy 12–3-as rohammal az utolsó két percbe fordulva utolérte a lefékező tarjániakat, akik nem sokkal később már hárompontos hátrányban találták magukat. A hátradőlős helyett ismét körömrágóssá tett végjátékban pedig nem csak a Veszprém ellen pár napja még oly kegyes Fortuna, de a döntő pillanatokban több megkérdőjelezhető ítélettel jelentkező sípos trió is inkább a hazaiaknak kedvezett, mindazonáltal a négy győzelem után kapituláló piros-feketék ezért a fiaskóért elsősorban és leginkább saját magukra lehetnek mérgesek.
NB I/B, Piros-csoport, 22. forduló
Nagykőrösi Sólymok KE – Salgótarjáni KSE 93–90 (24–27, 22–23, 14–17, 33–23)
Kiskunfélegyházi Városi Sportcsarnok, zárt kapuk mögött, vezette: dr. Varga Z., Földi, Drenyovszki.
Nagykőrös: Lakosa Á. 14, MOLNÁR MIKLÓS 19/6, Fehér P. 14/3, Bartos 4, MÁCSAI 21/12. Csere: Mester 11/3, Jókai 2, Jenei 3/3, Kókai 5/3. Edző: Lakosa Zsolt.
Salgótarján: Herendic 13/3, Karanfilovszki 8/6, BOINITZER 12/6, Nshimba 10/6, SÖMENEK 25/15. Csere: Molnár Marcell 5/3, Joó 8/3, Bán 7, Hajdu 2, Bogatin. Edző: Szabó Zoltán.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 9–3, 8. perc: 20–19, 14. perc: 34–34, 18. perc: 41–43, 24. perc: 50–54, 28. perc: 56–64, 34. perc: 65–75, 39. perc: 82–82.
Kipontozódott: Joó (39.), Nshimba (40.).
Lakosa Zsolt: – A héten a második meccsünket is behúztuk! Igaz, hogy csak az utolsó percben fordítottunk, de ilyen is van, hogy nem mi kapunk ki úgy, hogy az ellenfél egyszer vezet, a legvégén. Szerencsére ez most velünk fordult elő, nekünk sikerült ily módon nyerni. Dicséret illeti a srácokat, hogy kitartóan és lelkesen ott voltak az ellenfél nyakán és a végén kihasználtuk a lehetőséget. Ez volt a terv is egyébként…
Szabó Zoltán: – A meccs nagy részében fej-fej mellett haladtunk ellenfelünkkel, sőt mindig mi tartottunk egy kicsivel előrébb. A vége előtt öt perccel is vezettünk tíz ponttal, de ismét előjött az a hibánk, hogy nem tudtuk lezárni a mérkőzést, annyi különbséggel, hogy eddig a hasonló találkozóinkat általában megnyertük. Most nem sikerült és a végjátékban, némi külső segítséggel, odaadtuk a győzelmet a Nagykőrösnek.
